Proximális stabilitással a disztális mobilitásért (Brett Jones)

Előbb egy kicsit a dolog hátteréről…

A „proximális stabilitással a disztális mobilitásért” egy olyan koncepció, melyet Moreside és McGill említett meg a csípőízület mozgástartományának javításáról szóló cikkükben, kutatásaik során ugyanis arra jutottak, hogy a „proximális merevségi edzés” révén javulást lehetett elérni a csípő mozgástartományában ⁽¹⁾. Kibler pedig az alábbi kijelentést tette a törzsstabilitás koncepciója kapcsán: „A legjobb megértéshez tekintsünk úgy a törzsizmok aktivitására, mint lokális, egy-, és többízületes izmok előre programozott integrációjára, mely stabilitást biztosít és mozgás hoz létre. Ez proximális stabilitást hoz létre a disztiális mobilitás érdekében, egy proximálistól disztálisig ható erőkifejtési mintázatot, valamint interaktív együttműködést, mely mozgat és védelmet biztosít a disztális ízületek számára.” ⁽²⁾ A „proximális stabilitással a disztális mobilitásért” koncepció születését gyakran a PNF-hez (proprioceptív neuromuszkuláris facilitáció, melyet Kabat és Knott fejlesztett ki az 1940-es évek végén) kötik, és felbukkan hivatkozásként a törzs értékelése és kezelése kapcsán az alábbi kijelentésben: „a törzs hatékony állapotban megfelelő proximális stabilitást vagy kontrollált mobilitást biztosít a feladat vagy testtartás optimális végrehajtása érdekében.” ⁽³⁾ De vegyük észre a „kontrollált mobilitás” kijelentést is.

Az FMS hét mozgásminta esetében állít fel egy kiinduló szintet az alapvető mozgási kompetencia meghatározása érdekében. A minták vizsgálják az alapvető mozgások mobilitási, stabilitási és funkcionális aspektusait. A teszt befejezését követően rendelkezésre áll az FMS-ben egy korrekciós algoritmus vagy hierarchia, melyben az első számú prioritást a mobilitási minták jelentik. Ennek az az oka, hogy a mobilitásban jelentkező korlátozások csökkenthetik és módosíthatják a beérkező proprioceptív jeleket. Luis Mesquita-t idézve: „…a mobilitás elengedhetetlen az észleléshez. Ha a mobilitás lecsökken, az várhatóan negatív hatással lesz a proprioceptorokból származó afferens információkra, melynek következtében lecsökken a tudatosság szintje.” ⁽⁴⁾

És itt válik egyre zavarosabbá az egész…

Szóval hogyan illesztjük össze ezt az egészet?

A „proximális stabilitással a disztális mobilitásért” értelmezése ahhoz a redukcionista konklúzióhoz vezethet, hogy a stabilitásnak kell lennie az első számú, néha pedig akár „kizárólagos” fókusznak. Ezzel szemben az FMS korrekciós hierarchia értelmezése ahhoz a redukcionista konklúzióhoz vezethet, hogy a mobilitásnak kell lennie az első számú, vagy izolált fókusznak. Azonban a „proximális stabilitással a disztális mobilitásért” koncepció nem jelenti azt, hogy a stabilitásra izoláltan, vagy elsőként kell koncentrálni. Az FMS korrekciós algoritmus pedig bár előre sorolja a mobilitási mintákat (aktív nyújtottláb-emelés és vállmobilitás), de nem állítja azt, hogy csak a mobilitásra kell koncentrálni, vagy hogy a stabilitás hiánya mellett kell fejleszteni. Az FMS olyan mozgásmintákat vizsgál, melyekben egyaránt megtalálható „a mobilitás és a stabilitás”.

Vegyük például az aktív nyújtottláb-emelés mintát: bár mobilitási mintaként hivatkozunk rá (időnként félreértelmezve pedig „combhajlító tesztként” tekintenek rá), szerepet kap be a lumbopelvicus kontroll, valamint az hátsó és az első hajtáslánc aktiválása, melyek segítenek az egyik oldal flexiójának kontrollálásában az ellentétes oldal extenziója esetén. Tehát az aktív nyújtottláb-emelés során előfordulhat, hogy lumbopelvicus kontrollal (stabilitás), hátsó hajtáslánc korlátozással, vagy első hajtáslánc korlátozással kapcsolatos problémákat kell kezelnünk. És ez lehet, hogy csupán a mintán történő javítás kezdetét jelenti, mivel az aktív nyújtottláb-emelés megváltoztatásába beletartozik a lábemelés mintájának újratanulása olyan tevékenységek során is, mint például egy jó minőségű egylábas felhúzás, stb… Tehát egy korlátozott aktív nyújtottláb-emelés kezelésébe tartozhat például a lumbopelvicus kontroll fejlesztése „törzs aktiválás” vagy „stabilitási gyakorlatok” révén, de jelentheti azt is, hogy hagyományos nyújtásokra lesz szükség, hogy „összekaparjuk” a mobilitást növelő mozgástartományt és érzékelést, így biztosítva a „motoros kontroll gyakorlatok” hatékonyságát. Mindenki egyedi, ezért személyfüggő, hogy miért kompenzál a testük egy mintán belül, és mi lehet a „titok” a fejlesztéséhez. Az FMS kiinduló szintjének megállapítása révén egy olyan eszközhöz jutsz hozzá, mely megmutatja, hogy jó irányba haladsz-e. A fejlődés vagy bekövetkezik, vagy nem, ezt azonban azért tudod eldönteni, mert a kiinduló szint biztosítja számodra a megfelelő visszajelzést.

A vállmobilitás hasonló abban a tekintetben, hogy egy olyan mintát vizsgálunk, melyben szerepet kap a háti gerinc megfelelő mobilitása és kontrollja, a lapocka kontrollja, valamiunt a glenohumeralis ízület mozgástartománya és kontrollja a felső végtagok ellentétes oldali kinyúlási mintájában. Bár kulcsfontosságú a lapocka „stabilitása” és kontrollja, ezek azonban kölcsönösen összefüggnek a háti gerinc működésével. Ebben az esetben is személyfüggő a dolog, és akár a „proximális stabilitás”, akár a „mobilitás” jelentheti a kulcsot a minta fejlesztéséhez. A kiinduló szint segíteni fog az eligazodásban.

Tehát az FMS egyaránt használja a „proximális stabilitással a disztális mobilitásért” koncepciót, valamint azt az elképzelést is, hogy a mobilitás elengedhetetlen a megfelelő érzékeléshez és a helyesen működő mintákhoz. Egy problémás mozgásminta kapcsán abszolút előfordulhat, hogy a megoldás a proximális stabilitás fejlesztését jelenti, de attól még ezt a proximális stabilitást egy „mobilitás-hangsúlyos” minta során érjük el.

Gondoljuk tovább a koncepciót:

A korrekciós stratégiák későbbi lépései során az FMS tovább fokozhatja a proximális stabilitást a „vágás és emelésnél” fellépő irradiáció révén. „Ezek a mozgások felhasználják a proximálistól disztálisig, valamint disztálistól proximálisig történő kisugárzás elvét (mely a PNF szakirodalmában irradiáció néven ismert) ⁽¹⁾ Knott és Voss szerint a disztálistól proximálisig ható szekvenciák elengedhetetlenek a motoros képességek fejlesztéséhez. A mozgások ellenállás beiktatása révén történő megerősítése ugyanis megerősítheti a reakciót a minta gyengébb szakaszában. A több izom koordinált mozgását tartalmazó kinetikus szekvenciák segítenek kialakítani a szekvenciális, finomhangolt izomműködést.” ⁽⁴⁾

A „vágás és emelés” használható térdelve, féltérden, valamint állva is. A térdelő és féltérdelő pozíciókat az alábbi okok miatt alkalmazzuk: „A térdelő és féltérdelő pozíciók a funkcionalitási létra fejlődési lépcsőit jelentik. Ez a két alsótestes pozíció jól ismert azon rehabilitációs szakemberek számára, akik idegfejlődési stratégiákat használnak olyan páciensek kezelése során, akik központi idegrendszere nem működik megfelelően. A korai, vagy más néven legalacsonyabb fejlődési pozíciók közé tartozik a híd, a négykézláb állás, a mellső hídtartás és a gurulás. A legmagasabb szintű fejlődési pozíciók közé tartozik az állás („talajra támaszkodó függőleges pozíciók), valamint olyan funkcionális pozíciók, melyek több rendszer (neuromuszkuláris, proprioceptív/koordinációs, vesztibuláris, stb.) számára jelentenek egyszerre kihívást csekély mértékű külső behatás mellett. Ezen cikk szerzői a két térdelő pozícióra jobban szeretik az „átmeneti pozíciók” kifejezést használni. Ezek az átmeneti pozíciók a törzs kisebb stabilizáló izmainak terhelésére vagy bevonására való képességük okán kapnak nagy hangsúlyt.” ⁽⁴⁾

Egy irradiációt vizsgáló tanulmány készítői az alábbi kijelentést tették: „A törzs jelenti a központi régiót az alsó és felső végtagok motoros kontrolljához, valamint irradiációjához. …ez a motoros kontroll azonban megzavarható, melynek révén akadályba fog ütközni a végtagok hatékony mozgása.” ⁽⁶⁾ „Ez az elv (irradiáció) azon a tényen alapul, hogy az erős és jól működő izomcsoportok erőteljesen aktiválják a sérült és gyenge izmokat, azok megfeszítését idézve elő ezáltal. Így ezek a gyenge izmok képesek lesznek növelni az időtartamot és/vagy az intenzitást az ingerre történő reakció kisugárzása révén…” ⁽⁶⁾

Ez pedig igazán szorosan összekapcsolja a „proximális stabilitással a disztális mobilitásért” koncepciót, valamint a „vágás és emelés” alkalmazását. A felső végtagjaink segítségével ugyanis az izomaktivitásunk proximálistól disztálisig, valamint disztálistól proximálisig történő kisugárzását tudjuk elérni, ezáltal fokozva a törzs motoros kontrolljának mintáját.

Konklúzió:

Ami kezdetben ellentmondásnak tűnt, arról a végére kiderült, hogy igazából nem is az – különösképpen akkor, ha minta-alapú megközelítést alkalmazunk. A proximális stabilitás remekül segíthet a disztális mobilitás előidézésében egy adott mintánál, még ha akkor is, ha az az adott minta mobilitás-hangsúlyos. És ne feledjünk a PNF hivatkozást – „proximális stabilitást vagy kontrollált mobilitást biztosít a feladat vagy testtartás optimális végrehajtása érdekében” – sem, ahol emlékeztetnek minket arra, hogy a „stabilitás és mobilitás” hatékony együttműködése hozza létre a hatékony mozgást.

Hivatkozások:

1. Moreside, J. M., & McGill, S. M. (2012). Hip joint range of motion improvements using three different interventions.The Journal of Strength & Conditioning Research, 26(5), 1265-1273.
2. Kibler, WB, Press, J, and Sciascia, A. The role of core stability in athletic function. Sports Med 36: 189–198, 2006.
3. Basmajian, J. V. (1993). Rational manual therapies. R. Nyberg (Ed.). Williams & Wilkins. Chapter 11 page 259
4. https://btgap.org/2015/08/15/proprioceptive-training-are-you-really-improving-proprioception/
5. Voight, M. L., Hoogenboom, B. J., & Cook, G. (2008). The chop and lift reconsidered: integrating neuromuscular principles into orthopedic and sports rehabilitation. N Am J Sports Phys Ther, 3, 151-159.
6. Luciana Bahia Gontijo, Polianna Delfino Pereira, Camila Danielle Cunha Neves, Ana Paula Santos, Dionis de Castro Dutra Machado, and Victor Hugo do Vale Bastos, “Evaluation of Strength and Irradiated Movement Pattern Resulting from Trunk Motions of the Proprioceptive Neuromuscular Facilitation,” Rehabilitation Research and Pactice, vol. 2012, Article ID 281937, 6 pages, 2012. doi:10.1155/2012/281937

Link: https://www.functionalmovement.com/Articles/757/proximal_stability_for_distal_mobility