Cikkek

Törzsstabilitás és a rekeszizom

Törzsstabilitás és a rekeszizom

Törzsstabilitás és a rekeszizom

Amikor mozgásról beszélünk, akkor egyben a törzs stabilitásáról is beszélünk, vagyis a mozgás elképzelhetetlen a törzs stabilitása nélkül. Ehhez a medence, a gerinc és a bordakosár stabilitása szükséges, hiszen a központ stabilitása nélkül elképzelhetetlen a tör

zstől távol eső végtagok mobilitása.

A törzs stabilitásának alapjai a helyes testtartás, a feladatnak megfelelő belső hasüregi nyomás, illetve a statikus, majd dinamikus stabilitás feladatok megoldása.

A törzs stabilitása egyes sportokban a feladat megoldása előtt megtörténik, ez főleg az erősportokra igaz, lásd erőemelés és súlyemelés. A gyakorlat indítása előtt már úgynevezett előfeszítést hajtunk végre, de a legtöbb sportban a stabilitás több síkban, változó mértékben és a legváratlanabb pillanatokban szükséges – és amely esetén a gerincet stabilizáló izmok, illetőleg a medencefenék és rekeszizom helyes pozíciója és aktivitása alap.

Gondoljunk bele a változó kihívásokba egy kézilabdás, vízilabdás vagy éppen birkózó esetén. Éppen ezért különösen fontos megérteni, hogy a törzs edzése komplex feladat, és sosem a törzs edzésével kezdődik. A testtartás, légzés szűrése és esetenként korrekciója a fiziológiás légzés és testtartást célozza meg, hogy erre építsük rá a statikus és dinamikus stabilitás funkciókat.

A rekeszizom gerincstabilizáló és respirációs hatása okán a sportoló kondícionálása esetén tehát nem elsősorban bioenergetikai rendszereket fejlesztünk, hanem a rekeszizom azon képességét is, hogy képes legyen változó kihívások esetén is úgy stabilizálni a gerincet, hogy közben megfelelő mennyiségű oxégénnel látja el a szervezetet.

A helyesen működő rekeszizom erre képes is, de vagy maximálisan ellátja a respirációs, vagy maximálisan a stabilizációs feladatát. A kettő között mindkét esetben úgynevezett szubmaximális munkára képes. Ezt mutatja be az alábbi kép is.

Sokan nem veszik figyelembe, hogy a rekeszizom dóm alakot formál, sőt, igazából két dóm alakról beszélünk. Természetesen a rekeszizom nem az egyetlen izom, amely a gerinc stabilizációjáért felel, hiszen a felszínen látható izmok közül is sok felelős a főképpen statikus stabilitásért. Mindenesetre érdekes, ahogy a rekeszizom az első négy bordához a gerinchez vagy a Thorakolumbális-fasciához kapcsolódik, illetve eléri a szegycsontot is, és a ismét megjegyzem – a stabilizációs folyamat része  a medencefenék is!

A DNS iskola elképzelése szerint erőfeszítés során a rekeszizom koncentrikus megfeszülése a kapcsolódási pontokon keresztül stabilizálja a gerincet és a bordakosarat, és a megfeszülése közben hozza létre az úgynevezett belső hasüregi nyomás, amely során a hasüregben lévő tartalom préselése nyomást hoz létre, és ez a folyamat hozza létre magát a stabil törzset.

Edzőként fontosnak tartom, hogy ezekkel a hatásmechanizmusokkal tisztában legyünk, így sokkal hatékonyabb és főképpen biztonságosabb programokat tudunk vezetni. És ne felejtsük el – az erőedző célja elsősorban a tartós atléták fejlesztése, akik hosszú távon képesek remek teljesítményre.

Telefonos ügyfélszolgálat munkanapokon elérhető 08:00 és 16:00 között: +36305996035