Jön a nyár, és már azon morfondírozol, hogy valahogy le kellene fogyni. Nyilvánvaló, hogy ennek csak egy módja van – a jó öreg kevesebbet eszem, és többet mozgok. De máris megjelennek a negatív gondolatok, mert ezt már egy párszor eljátszottad, és akkor is csak kövérebben kerültél ki a próbálkozásból, habár az elején úgy tűnt, ez alkalommal sikeres leszel. A ítélet azonban egyszerű: lusta és torkos is vagy, miért is sikerülne így lefogyni, igaz? Hadd mutassam be a legnagyobb ellenséged a stabil zsírvesztéshez vezető úton, ez pedig Te vagy, még ha nem is tudatosan aknázod alá a fogyással kapcsolatos terveid. Hadd mutassam be neked a Testzsír Stabilitási Pont – TSP – elméletét. A lényeg az, hogy egy program szerint a tested zsírszázaléka viszonylag szűk határok között szabályzott. Erre azért van szükséged, mert sok ezer évvel ezelőtt nem lehettél sokkal kövérebb, de sokkal vékonyabb sem, mint ami a túlélést szolgálja. Ha túl vékony voltál, talán meg sem élted a tavaszt, ha pedig túl kövér, úgy könnyű prédája lehettél a vadállatoknak. A nő esetén újabb érdekesség, hogy az alacsony testzsírral rendelkező nők többsége alkalmatlan volt az utód felnevelésére, ergo a túl vékony nők esetén még a teherbeesés is nehézkes – és ez a mai napig igaz. Mi történik, ha elkezded magad diétával kínozni? Lejjebb megy a súlyod, remélhetőleg ez főleg testzsír. Csökken a leptin termelése. Nő a ghrelin termelése. Nő az éhség. Csökken az anyagcsere sebessége. A zsírsejtek mérete csökken. Egy ponton túl az éhség nyer, és elkezdesz zabálni. Azonnal nő a súlyod. Nő a leptin termelése, de csökken a leptinre való érzékenység. Nő az anyagcsere sebessége, hogy nem lépd túl a TSP-t. A zsírsejtek mérete és mennyisége is nő, ezt a hyperplasia folyamata. Magyarán ahogy felfelé kúszik a súlyod, a termosztát bekapcsol, és felpörög az anyagcsere. Ahogy lefelé mozdul el a mérleg […]