Tegyük fel, hogy 1 percig olyan gyorsan futsz, ahogy csak tudsz. Az első nagyjából 10 másodperc nagyon könnyen megy, de utána már képtelen vagy ugyanolyan gyorsan futni. Az izmaid minden egyes eltelt másodperccel egyre jobban égnek, a sebességed pedig lecsökken. Mégis mi történt?<
Kezdjünk az első 10 másodperccel, ami viszonylag könnyen ment, és ahol a legnagyobb volt a sebességed. Az első 1-2 másodperchez az izmaidban tárolt ATP szolgáltatta az üzemanyagot. A következő 5 másodpercben elsődlegesen a foszfagén rendszer látott el energiával, mely működése során az izmaidban tárolt foszfokreatinra (PC) támaszkodik. Teház az első 7 másodperc üzemanyagát az ATP és a PC kombinációja biztosította – ezért is szokták ezt foszfagén rendszer helyett néha ATP-PC rendszernek nevezni. Eltérő elnevezés, de valójában ugyanaz a rendszer.
Mielőtt továbblépnénk, érdemes megemlíteni, hogy bár jellemzően azt tartják, a foszfagén 10 másodpercig képes üzemelni, valójában akár 30 másodpercig is működhet az adott sportoló testének működése, valamint edzésmúltja függvényében.
Ismerkedj meg az anaerob glikolízissel
Tisztában vagy vele, hogy képtelen vagy 10 másodpercnél tovább maximális sebességgel futni, vagy maximális izometrikus pozíciót fenntartani – utána egész egyszerűen gyengébbé válsz. Ez azért van így, mert a tested leggyorsabb, „legtisztább” energiaforrásának – a foszfagén rendszernek – a helyét átveszi a második leggyorsabb energiaforrás: a glükóz.
Hogy miként nyer a tested energiát a glükózból? Nos, akkor most következzen egy rövid biokémia óra.
A glükóz molekula alapját egy 6 szénatomból álló struktúra alkotja. Ez a 6 szénatom felbomlik két 3 szénatomból álló molekulára – az úgynevezett piruvátokra. Tehát az anaerob glikolízis során egy glükóz molekulából két piruvát molekula jön létre.
A felbomlás során 2 adenozin-trifoszfát (vagy más néven 2 ATP) keletkezik, melyeket a test energiaforrásként hasznosít. Fontos megemlíteni, hogy a glükóz piruváttá bomlásához az üzemanyagot az NAD+ biztosítja. Talán még nem hallottál az NAD+-ról, de az élet elengedhetetlen eleme, és megtalálható a tested minden egyes sejtjében. A felbomlást követően az NAD+ átalakul NADH-vá. Meg kell említenünk, hogy a glikolízis során egy savas proton (H+) is keletkezik – ne aggódj, hamarosan rátérek arra is, hogy ez miért olyan fontos.
Az anaerob glikolízis a szarkoplazmában megy végbe – az izom gélszerű anyagában, mely a mitokondriumokat leszámítva minden más összetevőt magába foglal.
Ismerkedj meg a laktáttal
Tehát mostanra már tisztában vagy vele, hogy a glükóz felbomlása (vagyis az anaerob glikolízis) piruvát és NADH létrejöttét eredményezi. Ha esetleg azon agyalnál, hogy mi köze ezeknek a molekuláknak a laktáthoz, íme a válasz: a piruvát és az NADH alkotja együttesen a laktátot. Azonban ennek bekövetkeztéhez szükség van laktát-dehidrogenáz enzimre is.
Az enzimek közt létrejövő reakciók úgy működnek, mint egy zár és a hozzá tartozó kulcs. Esetünkben a „zárat” a laktát-dehidrogenáz jelenti, míg a „kulcsot” a piruvát és az NADH. Ha a kulcs bejutott a zárba, az NADH átadja a protonját a piruvátnak, ennek hatására az NADH-ból NAD+ jön létre, a piruvátból pedig laktát.
Fontos megjegyezni, hogy a piruvát egy savas protont (H+) használ fel az izomból a reakció során. Ezért a laktát keletkezése valójában lúgosítja az izmot. Ha nem termelődne laktát, az izmaid még jobban elsavasodnának, mint azt a lenti ábra is mutatja.
Mi történt a tejsavval?
Még egy apróság, mielőtt továbblépnénk: talán feltűnhetett, hogy egyáltalán nem esett szó a tejsavról. Ez azért van így, mert számos kutatás világított már rá, hogy valójában az izmokban egyáltalán nem termelődik tejsav. Az ezzel kapcsolatos kutatásokat itt, itt és itt találod. Dióhéjban a tejsavról: 1770 környékén fedezte fel egy tudós az aludttej vizsgálata során. Mivel enyhén savas ízzel rendelkezik, és tartósítószerként is használható, a tejsavat később számos ételhez adták hozzá – többek közt például a sör főzése és ízesítése során is.
Még több infó a laktátról
A laktátot mindenki hajlamos bűnbaknak kikiáltani. Mindenért őt hibáztatják az izmok fájdalmas „égésétől” kezdve a kifáradáson át az izomlázig – pedig az igazság az, hogy ezek egyikéért sem felelős közvetlenül. Sőt, valójában a laktát üzemanyagként szolgál az izmok összehúzódásaihoz, így tovább vagy képes erőfeszítést kifejteni. A májba jutva pedig glükózzá alakul át (ez a glükoneogenezis), majd visszakerül az izomba, így biztosítva az anaerob glikolízis fenntartását.
Tehát a laktát valójában a barátod, épp csak hajlamos kétes alakokkal barátkozni. Az a gond a laktáttal, hogy mindig társulnak hozzá protonok (H+) – annak ellenére, hogy minden egyes laktát-dehidrogenáz reakció során felhasznál egyet közülük. A protonok felhalmozódása valójában az izomban található ATP lebontásának (vagyis az ATP hidrolízisnek) a következménye. Amikor az izmok intenzíven összehúzódnsk, ehhez sok energiára van szükségük, melyet az ATP lebontásából nyernek. Ennek során nagy mennyiségben keletkeznek protonok (H+) az izmon belül, azonban a laktát-dehidrogenáz reakció képtelen ezeket a protonokat elegendő mennyiségben felhasználni ahhoz, hogy ellensúlyozni tudja a savasodást (vagyis a metabolikus acidózist).
Valójában a protonok felhalmozódása okozza az „izomégést”, valamint a hányingert, mivel lecsökken az izom és a vér pH-értéke (vagyis savasabbá válnak). A protonok emellett csökkentik az izmaid összehúzódásának gyorsaságát és erejét is. Tehát a laktátot valójában csupán a társai miatt tartjuk bűnbaknak.
Ezért is vizsgálják a tudósok a laktát szintjének emelkedésének mértékét intenzív edzés során. A mérések segítenek rávilágítani, hogy mekkora mennyiségben halmozódott fel H+ a szervezetben. Ugyanis ha a laktát szintje emelkedik, ugyanez igaz a protonokra is.
Azt a pontot, ahol a laktát hirtelen emelkedni kezd, laktát küszöbértéknek nevezik. Ezt a szintet átlépve a sebességed és a robbanékonyságod jelentősen lecsökken. Ezért egy megfelelően összeállított erő-, és állóképességi program célja a sportolók arra edzése, hogy nagyobb gyorsaságra és robbanékonyságra legyenek képesek a laktát küszöbértékük elérését megelőzően (az általános edzési paraméterekről egy másik bejegyzésemben olvashatsz). Az alábbi grafikon segíthet jobban megérteni, miről is beszélek.
Tehát mostanra már kicsit többet tudsz a laktát működéséről, valamint arról, hogy miért is kellene elkerülni a H+ felhalmozódást a teljesítményed fenntartása érdekében.
Még tudományosabb információkra vágysz a laktát kapcsán? Akkor olvasd el ezt a kutatást.
Maradj fókuszált,
CW
Link: http://chadwaterbury.com/lactic-acid-vs-lactate/
A teljes tartalom megtekintéséhez kérjük, jelentkezz be!
Bejelentkezés
