Szabályos?

1. Ugyanazon gyakorlat, amely az egyik atléta esetén sérülést okoz, a másik atléta esetén nagy nyerességel jár. A kérdés az, hogy lehet-e egy gyakorlatot önmagában vizsgálni, vagy arra az adott biorobotra kell értelmezni a folyamatot, akire éppen ezt ré akarjuk helyezni, stressz formájában. Vagyis az alany ismerete, sérülési története, célja és jelenlegi mozgás diszfunkcióinak felmérése hiányában nem lehet azt mondani, hogy az adott gyakorlat rossz vagy jó. De neki ismerve a körülményeket lehet járhat szuper vagy éppen borzalmas hatással.

2. Biomechanikai alapok. Nem lehet az edzés során megkerülni, hogy beszéljünk erőhatásokról, a gravitációról, energiaátadásról, kapcsolódásról és elfolyásról. Ezek nem new age fogalmak, részei az edzésnek. Ha nem érted miről írok – nos FMS és DNS kurzus.

3. Kritikai gondolkodás, vagyis józan paraszti ész. Nem kell a biomechanika nagyesterének lenned ahhoz, hogy lásd, valami nem néz ki jól. És ha nem néz ki jól, stabilnak, nem látsz alatta csontos alátámasztást, a medencefenék nincs parallel a rekeszizommal, nem látsz izomfeszülést ott, ahol annak lennie kellene, nem helyes a légzés – nos, akkor már a szürke zónában folyik a gyakorlás. A kockázat nőtt. Számoltál vele?

4. Kockázat és nyereség arányok. Van egy csomó olyan gyakorlat, amely eleve magas kockázattal jár, és a rossz emberre alkalmazva, még rosszul is kivitelezve bele van kódolva az edzésfolyamatba sérülés. A kérdés mindig ez – mit nyersz ezzel a magas kockázatú gyakorlattal, amit más módon nem tudtál volna biztonságosabban elérni? Na ugye.

5. És végül – de ezzel kellett volna kezdenem: mozgásbázis. Képzed, mielőtt valamiből gyakorlat lett, valami klassz névvel, előbb mozgás volt. Mégpedig alapvető, emberi mozgás. Amely egy pontos fejlődési kineziológián alapuló folyamat során került be a mozgás könyvtáradba. Ha pedig az alap emberi mozgásmintáid hiányosak, azon sem súly, sem intenzitás nem segít, mert a bázishoz kell visszamenni.