Régebben azért féltettük az embereket az elhízástól, mert statisztikailag kapcsolat volt az elhízás és a cukorbetegs
ég, majd ennek okán egy sor más krónikus betegség között.Tehát előbb az elhízás, majd a krónikus betegség volt a szekvencia. Másrészt volt egy másik tünetegyüttes, ami inkább az alkkoholistákra volt jellemző, ez pedig a zsírmáj volt, ami egy idő után a máj esetén hegesedést, májzsugort vagy éppen rákos megbetegedésését jelentette.
Mára a helyzet megváltozott.
Ma már 4-5 éves gyereket esetén megjelenik a zsírmáj, ami korábban 20-30 éven át masszív ivókra volt jellemző, de gyakori megbetegedés ez a fiatal és felnőttek körében is. Különösen riasztó az, hogy ez nincs alapvetően testkompozícióhoz kötve, vagyis jó ideig láthatatlan marad! Lehet valaki alapvetően vékony, miközben a zsírmáj – esetünkben nem alkoholos, angolul NAFLD – már kialakult.
Gyakran hallod: a gyümölcs és gyümölcslé jó, és nélkülözhetetlen. A zsíros étel káros. Nem biztos, hogy a cikk végén is így fogod gondolni.
A kérdés persze az, hogy mi okozza a nem alkoholos eredetű zsírmájat. Konvencionálisan gondolkodva a túl sok étkezési zsír bevitele okoz minden zsírlerakatot, vagyis nincs más út, mint a zsírbevitelt korlátozni, esetleg a sztatinok szedése, mert a zsírmáj esetén nem ritka, hogy koleszterin szint eltér az optimálistól, a triglicerid szintje kifejezetten magas, és egy csomó gyulladás faktor is magas – lásd CRP, homocisztein, IL-6 – magas LDL és alacsony HDL.
Vannak ezek a kalória=kalória hívők, akik szerint teljesen mindegy, miből viszed be a kalóriát. Ha kevesebbet viszel be a szükségletnél fogysz, ha többet – hízol. Világos, de az emberi test nem gőzgép, hanem egy olyan bonyolult biológia szerkezet, amelyet hormonok irányítanak, és amely szélsőségesen képes alkalmazkodni a környezetéhez, mert ebben vagyunk jók!
Amikor szénhidrátról beszélünk, akkor jellemzően a cukor valamelyik megjelenési formájáról van szó. Glükóz, fruktóz, tejcukor, cukoralkoholok, szacharóz – ember legyen a talpán, aki ezt érti, de a lényeg, hogy vannak az egyszerű és kettős cukrok. Az biztos, hogy az emberi szervezet úgy van kódolva, hogy szereti a cukrot, mert volt olyan időszak, amikor a cukor a túlélésünk szolgálta, sőt – az inzulinrezisztencia véleményem szerint nem betegség, hanem túlélési mechanizmus. De nem tudtunk régen cukorból annyit enni, amennyit ma, mert a gyümölcsök mai és pár száz évvel ezelőtti megjelenési formája finoman szólva eltér egymástól, és nem voltak egész évben elérhetők. Ennyit arról, hogy mi bajunk lehet attól, amit már a nagyszüleink is ettek. Nos, egy csomó minden…
Érdekes, igaz?
Alapvetően a cukrokra a sejteknek van szüksége, hogy a glikozlízis folyamat során abból valemennyi energiát nyerjenek. Nem egy gazdaságos folyamat, de ha a folyamat megy tovább – TCA, OXPHOS – akkor remény van mégis arra, hogy valahogy elegendő energia legyen a cukormolekulából. A folyamat igen komplex, számos hormon és enzim, transzporter és receptor szükséges ehhez, és reményeink szerint a rendelkezésünkre végül glükóz áll, vagy tárolt formában glikogén, amelyet a máj és az izomsejtek tárolnak. Na, ezen most túl is lennénk…Kemény volt, de hidd el, innen már sétakocsikázás.
Szóval van ez a fruktóz, ami egyszerű cukormolekula, és fura módon nem emeli meg a vérglükóz szintet, vagyis mindenki azt gondolta, hogy ez a cukorbetegek megmentője. Hiszen ha nem emeli meg a vércukor szintet, akkor nincs hatással az inzulinra, vagyis a hasnyálmirigyre! Amire senki sem gondolt, hogy ez a cukormolekula ennél aljasabban működik. Miért? Mert a máj nehezen tud megbirkózni a fruktózzal. A felesleges és gyorsan beérkező gyümölcscukor-mennyiséget a máj lebontja, és zsírrá (trigliceridekké) alakul át, amelyek egy részét a véráramba exportálja, amely lerakódik mindenhol, sőt – egyes vélemenyek szerint eltömíti a hasnálymirigyet is, amely így képtelen lesz a munkáját elvégezni, lásd a lábjegyzetben a kutatási linket.
A természetben tehát gyakorlatilag képtelenség, hogy ilyen gyorsan és nagy mennyiségben juss fruktózhoz, és ez a kettő úgy tűnik kritikus abból a szempontból, hogy miképpen birkózik meg meg a máj ezzel a terheléssel. Csak éppen nem a természetben vagyunk…
Egy biztos, hogy a beérkező fruktóz – gyümölcscukor – a májban nagy rombolásba kezd, amúgy mennyiségtől függően. A szakértők szerint az emberi test képtelen a túlélésre cukor nélkül – blablabla – de fruktóz nem rossz, csak akkor sokat és gyorsan fogyasztasz belőle. Köszönjük, ez nagy segítség volt, de a helyzet az, hogy a a gyümölcsökön túl az üdítők és ivólevek olyan mennyiségben tartalmaznak fruktózt, hogy ma már képtelenség ennek a mennyiségét alacsonyan tartani az étezésben. Megoldás – kevesebb gyümölcs, és soha nem meginni a kalóriát. Soha. Figyelem, azok kedvéért akik nem értik – nem azt írtam, hogy semmi gyümölcs.
Mire hat még a fruktóz, ez az amúgy ártatlannak tűnő cukormolekula, mert ugye a neve gyümölcscukor, a gyümölcs és minden ami abból van, az jó.
- Emeli a húgysavat, Bizony, köszvényt okoz!
- Önmagában növeli a cukorbetegség kialakulását.
- Növel az IFG1 szintet, ami rákos betegségek esetén különösen nagy gond. De persze, a rákosoknak ki mondja el, hogy ne igyanak gyümölcsleveket?
- Zsírmáj, ahogy erről már a cikkben olvashattál.
- Magas VLDL és alacsony HDL koleszterin.
Egy kutatás során a részvevőket két csoportba osztották, az egyik magas zsír, a másik magas fruktóz – 20% – diétát kapott, de mindkettő csoport a napi kalóriaszükségleténél 10 százalékkal kevesebb ételhez jutott csak. Az eredmény – mindkettő csoport fogyott, de a magas fruktózos csoportban zsír lerakatok alakultak ki a májban, nőtt az LDL, csökkent a HDL, nőtt a CRP és triglicerid. Érted, mínuszban voltak, és ugyan fogytak, az egyik csapat mégis beteg lett közben…
És egy másik kutatás…
“A fruktóz átlagos fogyasztásának becslése szerint napi 54,7 g (tartomány: 38,4–72,8), és a teljes kalóriabevitel 10,2% -át tette ki. A fogyasztás a serdülők (12–18 éves) körében volt a legnagyobb: napi 72,8 g (az összes kalória 12,1% -a). A serdülők egynegyede a kalória legalább 15% -át fogyasztotta a fruktózból.
Van megoldás…
A kérdés persze az, hogy mennyi a fruktóz napi biztonságos adagja? Nem tudom, ahogy azt sem, mennyi a cián napi biztonságos adagja. Bizonyosan van, de hadd ne kelljen semmi ciánt bevinnem…
- https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/25825943
- https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/20871475
A teljes tartalom megtekintéséhez kérjük, jelentkezz be!
Bejelentkezés
