Ne vitatkozz edzésről az interneten (Mike Robertson)

�ban – és úgy általában véve az interneten – az, amikor az emberek megpróbálják meggyőzni egymást az edzésről.

Nem hiszel nekem?

Íme egy kiváló példa:

Mármint mégis mit tudhat Eric?

Elvégre csak 270 kg fölötti felhúzásra képes ÉS ő a New York Yankees-nél a játékosok egészségéért és teljesítményért felelős igazgató…márpedig a Yankees-nél meglehetősen jól tudnak baseballozni.

És hidd el, abszolút át tudom ezt érezni.

2003-ban írtam az első cikkemet az edzésről, és 25 éves szerzőként tisztában voltam vele, hogy bőven van még mit tanulnom.

Szerencsére az internet edzésgurui nagyon szívesen segítettek rávilágítani, hogy miért is tévedtem szinte mindenben. ?

Sajnálatos módon azonban nem vagyok benne biztos, hogy sok minden változott azóta.

Sőt, valójában az internetes trollok manapság még gyakrabban tűnnek fel a Twitteren, az IG-n és a YouTube-on, mint korábban.

A kiindulópont

Ezért kezdjük egy olyan alapszintű ténymegállapítással, ami szerintem sokat segíthet:

Mindenki más szűrőn keresztül szemléli a világot.

De komolyan…nem csak a legtöbb ember, hanem mindenki.

Eltérő az edzésmúltjuk, a céljaik, eltérő kliensekkel dolgoznak, és más emberekkel találkoznak, mint te.

Ezért bár könnyű lenne valakinek az IG vagy YouTube videójára egyből azt mondani, hogy „Ez szemét”, vagy hogy „Ez soha nem fog beválni”, érdemes előbb tartani egy kis szünetet és feltenni magunknak pár kérdést:

• Ki ez az edző/tréner? Milyen munkatapasztalatokkal rendelkezik?
• Milyen típusú klienseket/sportolókat edz? És itt érdemes kitérni a teljesítményszintre, a kórtörténetre, az edzésmúltra, az életkorra, és minden ilyesmire.
• Mik az edzéscéljaik? Fogyásban segítenek? Izomépítésben? Erőnövelésben? Atlétikusság fokozásában? Az egészség fenntartásában és/vagy a fájdalom csökkentésében?
• Milyen típusú edzést preferálnak? Erőemelő, súlyemelő, „funkcionális”, vagy bármi más?

Egész biztos számtalan kérdést lehetne még feltenni, de kezdésnek ezek is megfelelnek.

Egy példa

De egyszerűsítsük le még jobban a dolgot. Vegyünk példának két edzőt, akik egyaránt „kosarasokkal” dolgoznak.

A programjuk egész biztos elé hasonló lesz, nem igaz?

Nos, talán…de nem feltétlenül.

Vegyük a spektrum két végpontját:

• ’A’ edző alulfejlett középiskolásokkal dolgozik, akikből hiányzik az erő, az atlétikusság és/vagy a robbanékonyság.
• ’B’ edző NBA játékosokkal dolgozik, a csapata pedig többnyire idősebb veteránokból áll össze.

Szóval bár a sportolóik ugyanazt a sportágat űzik, az edzésprogramjuk gyökeresen eltérő lehet.

’A’ edző valószínűleg olyan gyakorlatokból állítja össze a programját, melyek az alapszintű erő fejlesztését hangsúlyozzák: guggolás, fekvenyomás, felhúzás, húzódzkodás, ésatöbbi.

Elvégre nem érdekel, ki mit állít, az old-school erőnövelő programoknak mindig megvan a maga helye és ideje!

Ezzel szemben ha elit szintű profikkal dolgozol – és különösen, ha ezek a sportolók már a karrierjük vége felé járnak –, az „általános erőfejlesztés” kérdésköre jó eséllyel már le van fedve.

Már elég nagyok, gyorsak és erősek/robbanékonyak ahhoz, hogy a legmagasabb szinten játsszanak.

Ezért az esetükben a cél talán nem az erő és a robbanékonyság fejlesztése kell, hogy legyen, hanem inkább a sérülésmegelőzés, a terhelések menedzselése, valamint egyszerűen csak annak elérése, hogy „jól érezzék” magukat minden nap a bőrükben.

Közel 20 év után jó érzés, ha vannak különféle perspektívák – ugyanis a karrierem egyes szakaszaiban voltam már ’A’ és ’B’ edző is!

2005-2008 között egy apró középiskolában dolgoztam Indianában.

Habár volt 1-2 egész jó sportolónk, a többiek egyáltalán nem voltak atletikusak, és képtelenek voltak a kellő mértékű erőkifejtésre.

A számukra akkoriban előírt alapvető erőnövelő gyakorlataim pedig kiválóan beváltak.

Onnantól, hogy egy kicsit több erő volt a lábaikban, egyáltalán nem voltak szokatlanok a gyorsaság, erő és robbanékonyság terén mutatkozó masszív fejlődések.

Most hasonlítsuk ezt össze azokkal a sportolókkal, akiket manapság edzek.

Néhány fiatalabb srácot kivéve a többség már a pályafutása csúcsán van.

Ha továbbra is az erőkifejtés/robbanékonyság fejlesztésére fókuszálnék az edzéseiken, annak – jó eséllyel – meg lenne az ára.

Túlságosan leterhelném őket, vagy sérülések kialakulását kockáztatnám.

Vagy esetleg nem lenne elegendő idejük a sportági készségeik fejlesztésére.

Ezért nem kell vitatkoznunk másokkal ilyen dolgokról – inkább érdemes megtanulni odafigyelni másokra és az indokaikra.

Ahelyett, hogy feltételeznél valamit, miért nem kérdezed meg – tisztelettudó módon –, hogy miért pont így teszik a dolgukat?

Mennyit tudnánk tanulni és fejlődni iparági szinten, ha megtanulnánk szimplán csak kommunikálni ahelyett, hogy mindig megpróbálnánk meggyőzni a másikat az „igazságról”?

Összefoglalás

A cikkel egyszerű volt a célom:

Gondolkodásra sarkallni.

A legközelebb, amikor a közösségi médiában vagy az interneten belefutsz egy cikkbe, amivel nem értesz egyet, ne utasítsd el automatikusan.

Áss mélyebbre.

Tegyél fel kérdéseket.

Dolgozz azon, hogy fejlődj és még többet érts meg.

Ha erre képesek leszünk, akkor egész biztos masszív változásokat és fejlődést lehet elérni az iparágunkban.

A legjobbakat kívánom,

MR

 

Link: https://robertsontrainingsystems.com/blog/stop-arguing-internet/