Mozgás-alapú észrevételekkel a hosszabb pályafutású focistákért

B4yEWkK5Ai4LfDh/giphy.gif” align=”center” /][et_pb_text _builder_version=”3.12.2″]

Az FMS használata széles körben elterjedt a labdarúgás világában az MLS-től egészen az EPL-ig. Az olyan népszerű csapatok, mint például az LA Galaxy, a Liverpool FC és a Bayern München, ugyanazzal kezdték a szezont: FMS tesztekkel (a fenti képen az LA Galaxy híres csatára, Zlatan Ibrahimović a Mély guggolás és Aktív nyújtottláb-emelés teszteket végzi éppen).

Az NFL-lel ellentétben, melynél a közel 100%-os sérülési ráta miatt hasznos a bőséges keret, a gyakorló csapatok alkalmazása és a „jöhet a következő” mentalitás, a labdarúgásban mérkőzésenként csupán 11-14 játékos lép pályára, és egyetlen sérülés is tönkretehet egy egész szezont. A legnagyobb focicsapatok esetében pedig a borsos vételárak és a garantált szerződések még hangsúlyosabbá teszik az egyedi értékelés fontosságát. A kluboknak emellett masszív ifjúsági programjuk (lényegében utánpótlás nevelő rendszerük) is van, így képesek a sportolóik mozgását monitorozni és fejleszteni teljes karrierjük során a kamaszkortól egészen felnőtt korukig.

Bár az ütközéses sportokban – mint például az amerikai futball – a leggyakoribbak a sérülések, de a labdarúgás sem marad el sokkal tőlük. Egy 2006-os tanulmány azt állapította meg, hogy a focista fiúk és lányok körében fordult elő a 3. és a 4. leggyakrabban sérülés, kizárólag az amerikai futball és a birkózás előzte meg őket. A futball sérülések többsége az alsó végtagot érinti, egész konkrétan a bokát és a térdet.

Bár az FMS tesztek nem utánozzák a pályán végzett mozgásokat, a focisták teszt során mutatott eredményének elemzése hasznos észrevételekkel szolgálhat a mozgásukat illetően.

Más sportokhoz hasonlóan az FMS-t itt is arra használják, hogy megállapíthassák vele egy játékos felkészültségét a játékba való visszatérésre, valamint a szezon előtti tesztelés során az edzésre és játékra való készenlétének értékelésére. Az FMS diplomával rendelkező erőedző, Darcy Norman-nek erről ez a véleménye: „Lehetővé teszi az orvosi és az erőnléti stáb számára a közös nyelv használatát a sportoló teljesítménye kapcsán. Emellett a játékosokkal is hatékonyabban át lehet beszélni a segítségével, hogy miért mozognak úgy, ahogy, valamint azt is, hogy miként lehet a mozgásuk fejlesztése révén javítani a teljesítményükön.”

[/et_pb_text][et_pb_image _builder_version=”3.12.2″ src=”https://www.functionalmovement.com/files/Articles/772a_Neur.FMS.gif” align=”center” /][et_pb_text _builder_version=”3.12.2″]

(A Bayern München kapusa, Manuel Neuer a Mély guggolás teszt közben)

2011-ben az FMS diplomával rendelkező erőedző, Ben Yauss egy elképesztő cikket írt arról, hogy az LA Galaxy-nál miért használják az FMS-t. Ebben kiemelte, hogy az FMS miként segít azonosítani a hibás mozgásmintákat.

„A Mély guggolás teszt során az egyik leggyakrabban azzal a hibával találkozunk, hogy a sportolók képtelenek beleülni a csípőjükbe, és előretolják a térdeiket. Ha a térdek a lábujjak vonala előtt találhatók, akkor a teljes súly, és az összes erőhatás közvetlenül a térdekre hat, ezáltal megakadályozva a csípő és a farizmok normál működését. Amikor a játékosoknál ezt látjuk, számos különféle korrekciós gyakorlatot írunk elő nekik az edzőterembe és a pályára is a probléma korrigálására.

 A pályán történő lassítás során nagyon fontos, hogy a csípők, ne pedig a térdek végezzék a munka dandárját. Ha egy játékos előre tolja a térdeit a Mély guggolás teszt során, akkor elképzelhető, hogy ugyanezt a problémát fogjuk tapasztalni a pályán történő elindulás és megállás során is.”

[/et_pb_text][et_pb_image _builder_version=”3.12.2″ src=”https://www.functionalmovement.com/files/Articles/772a_Gotze.Costa.Thiago.FMS.OPTIMIZED.gif” align=”center” /][et_pb_text _builder_version=”3.12.2″]

Az FMS diplomával rendelkező Brad Papson az MLS-ben szereplő Philadelphia Union fizikoterapeutája. Ő a cikkében arra tért ki, hogy miért kap fontos szerepet az FMS és az SFMA használata a focisták megfelelő rehabilitációs és edzésprogramjának összeállítása során.

Visszatérés a játékba

Az FMS-t gyakran alkalmazzák a sportolók rehabilitációjának végén annak megállapítására, hogy „készen állnak-e” a játékba való visszatérésre. Ugyan nem figyelhető meg a teszt és a sportolás közt közvetlen korreláció, de attól még a segítségével értékes meglátásokat lehet tenni a sportolók mozgásmintáit illetően. A teszt során megvizsgálhatóvá válnak a sportolók mozgásmintáinak egyes elemei, ezáltal rávilágítva, hogy mely területeken van szükség további korrekcióra a hosszabb pályafutás elérése érdekében.

A rehabilitációs folyamat során a Selective Functional Movement Assessment (SFMA) feltárhat olyan diszfunkcionális mozgásmintákat, melyek az adott sportolónál fájdalmat okozhatnak. Ilyen esetekben a korrekciós gyakorlat stratégiák hasznosak lehetnek a funkcionális minták helyreállítása kapcsán.

Azt követően, hogy a rehabilitáció túljutott a fájdalom-cikluson, a Functional Movement Screen segítségével a sportoló jobban képes lesz megérteni a saját mozgásprofilját.

Rehabilitáció

Amikor azon fáradozunk, hogy egy sportolót visszajuttathassunk a pályára, a rehabilitáció során számos kulcsfontosságú tényezőre figyelmet kell fordítani. A fájdalom és a helyes mozgás nem mindig függ össze. Onnantól, hogy a fájdalmat már sikeresen kontrolláljuk, biztosak lehetünk benne, hogy a sportolók helyesen mozognak ahhoz, hogy ismét pályára küldhetők legyenek?

A propriocepció – vagy egyszerűbben fogalmazva a tested térben elfoglalt pozíciójának ismerete – az egyensúly lényeges eleme, a testkontroll – egész konkrétan a motoros / izomkontroll – elengedhetetlen a játékba történő visszatéréshez. Túl gyakran fordul elő, hogy egy látszólag ártalmatlan enyhe bokaficam folyamatosan kiújul. A bokaficamok körülbelül 30-40%-a később kiújul. A hógolyó-effektus alapján ez az enyhe bokaficam mozgáscsökkenést eredményez, mely pedig térdsérüléshez vezethet. Lehetetlen ugyan megelőzni például egy nem kontakt elülső keresztszalag sérülést, azonban a fentiek alapján belátható, hogy az elégtelen rehabilitáció miként képes fokozni a térdsérülések kockázatát.

Figyelmet kell fordítanunk a stabilitás és a mobilitás egyensúlyának helyreállítására. Gray Cook és Mike Boyle a mozgásminták elemzése kapcsán felvázolta az „ízületről ízületre” elvet. Anélkül, hogy megpróbálnám ezt túlságosan leegyszerűsíteni, a következőképpen foglalom össze ezt az elméletet: értékelnünk kell, hogy ez egyes ízületek miként képesek együtt dolgozni a szomszédos ízülettel. A lábfejnek stabilitásra van szüksége, a bokának mobilitásra, a térdnek stabilitásra, a csípőnek mobilitásra/stabilitásra, az ágyéki gerincnek stabilitásra, a háti gerincnek mobilitásra, a scapulothoracalis ízületnek stabilitásra, a glenohumeralis ízületnek pedig mobilitásra. Mint látható, az egyes ízületeknek bizonyos jellemzőkkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy a szomszédos ízület optimálisan tudjon működni.

Ez közvetlenül összefügg a regionális egymásrautaltsággal, ahol „az egymástól távol eső anatómiai régiók látszólag független károsodásai hozzájárulhatnak, vagy összefügghetnek a páciens elsődleges panaszával.” (Wainner). Képzeld el, hogy egy követ dobsz egy medence vizébe – a becsapódás keltette hullámok végighaladnak az egész medencén. Ugyanezt a gondolatmenetet követve a boka elégtelen mobilitása hatalmas hatással lesz a térdre, kisebb hatással a csípőre, és egyre kisebb hatásokkal a test többi részére.

[/et_pb_text][et_pb_image _builder_version=”3.12.2″ src=”http://admin.functionalmovement.com/files/Articles/538a_Screen%20Shot%202018-07-03%20at%209.51.10%20AM.png” align=”center” /][et_pb_text _builder_version=”3.12.2″]

A labdarúgás egy rendkívül megterhelő sportág, melyhez egy hasonlóképpen megterhelő rehabilitációra van szükség. A sportolók sok időt töltenek egy lábon, futással és ugrással. Ezeket a mozgásokat lehet és kell is gyakorolni a terápia során a visszatérést megelőzően, így biztosítva, hogy nem károsodtak a mozgásminták. Mindenképpen fel kell keresned egy terapeutát, aki alaposan oda fog figyelni ezekre a részletekre a sérülést követő rehabilitációd során.

Test felkészítő programok a focisták tartós játékképességének fokozásáért

A dinamikus nyújtásokra, motoros kontrollra, agilitásra és pliometrikus edzésre épülő neuromuszkuláris edzésmódszerek (NMT) okkal váltak népszerűvé manapság. A 15-20 perces bemelegítő programok, melyek könnyedén beépíthetők a gyakorlásokba és a mérkőzés előtti rutinokba, jelentős hatással vannak a sportolók készenlétére, valamint tartós játékképességére.

A Santa Monica Sports Medicine Foundation által indított PEP program kapcsán egy 2 éves időtartamú, 3.000 női futballista (életkoruk: 14-18 év között) bevonásával készített tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy az elülső keresztszalag sérülések 1 éves időtávban 88%-kal, 2 éves időtávban pedig 74%-kal csökkentek.

A FIFA kidolgozott egy olyan NMT programot, mely a nagyközönség számára is elérhető. A FIFA 11 (www.fifa.com) olyan edzésprogramokat kínál, melyek elsődleges célja egy labdarúgás-kondicionáló program révén a focisták tartós játékképességének növelése, másodlagos célja pedig a teljesítményük fokozása. Egy, a programot vizsgáló tanulmány szerint „a FIFA 11+ gyakorlat-alapú bemelegítő programok csökkentik a férfi és női amatőr futballisták sérülésének kockázatát, valamint ezzel egyidejűleg fokozzák a motoros/neuromuszkuláris teljesítményt.”

A Dr. Cynthia LaBella által kifejlesztett NMT program esetében 44%-os csökkenés volt megfigyelhető a nem kontakt alsó végtag sérülések, és 34%-os csökkenés a nem kontakt bokaficamok terén, kanadai kutatók pedig azt állapították meg, hogy egy NMT program a sérülések mértékét a felére csökkentette a 13-18 éves focisták körében.

Összefoglalva elmondható, hogy egy átfogó program nem csupán a sportoló aktuális sérülését értékeli, de a legfrissebb bizonyíték-alapú technikák alkalmazása révén azt is megvizsgálja, hogy megtörtént-e a kezdeti sérülés teljes regenerációja is. Ezen rendszer részét képezi egy teljes testes mozgáselemzés, kockázatértékelés, funkcionális edzés / tesztelés, valamint ehhez kapcsolódó képzési anyagok is, és úgy kerül személyre szabásra, hogy egy tartós edzésprogramot biztosítson, melynek révén a gyengeségek erősségekké alakuljanak át, az erősségek pedig tovább erősödjenek.

Elvégre „az utólagos okoskodás csak megmagyarázza azt a sérülést, ami előrelátással megelőzhető lett volna”. Dolgozzunk közösen azon, hogy elkerülhetővé váljanak ki a kieső mérkőzések.

 

Link: https://www.functionalmovement.com/Articles/772/movement-based_insights_for_creating_more_durable_soccer_players

[/et_pb_text][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]