Mitokondrium – 1. rész

kséged, és persze egy olyan stresszre, ami azt mondja a szervezetnek, hogy jobban jár azzal, ha most izomszövetet épít, mert ezt szolgálja a túlélését. Igen, alapvetően a szervezeted nem érdekli, mekkora kart akarsz, milyen izmos akarsz lenni a nyárra, sőt – ezek olyan változások, melyek ellen szívesebben dolgozik, mint érte. Neked kell olyan környezetet teremtened, hogy ne is lehessen más választása, mint a célzott adaptáció, amely folyamat végén hetekkel, de inkább hónapokkal később elérted a megfogalmazott célt.

Magyarán az izomépítés úgynevezett anabolikus folyamat, mely amúgy egy katabolikus folyamattal kezdődik, hiszen a bevitt táplálékot addig bontja a szervezet, míg fel nem képes szabadítani az abban tárolt energiát. Mellékszál: szeretünk azokon nevetni, akik azt állítják, hogy fényevők, de valójában mindannyian a Nap által termelt és a növények által befogott energiát esszük meg, akár növény, akár állat formájában. Vagyis mindannyian fényevők vagyunk. Nem beszélve arról, hogy maga a fény – vagyis ha napon vagy – valóban energiával tölti fel a szervezeted, de aligha annyival, amennyi elég a túléléshez. Kicsit bonyolultabban a szervezetnek elektronra van szüksége ahhoz, hogy energiát – ATP – hozzon létre, és ebben a mitokondium lesz a nagymenő, mert az ő hatékonysága kell ahhoz, hogy olcsón, jó minőségű energiával lássa el a sejteket.

A sejt, szövet, szerv, szervrendszerek kapcsolatában semmi sem olyan fontos, mint az, hogy a működésükhöz szükséges energiát képes legyen a szervezet előállítani és természetesen felhasználni. Úgy képzeld el, hogy a szervezet egy közös monetáris rendszert vezetett be, amely során amikor energiára van szükség, akkor ezt ATP formájában képes csak felhasználni, de nem minden pénzváltó ad jó konverziós rátát, és habár egy nap alatt közel annyi ATP molekulát termelsz, mint a saját súlyod, nagy mennyiséget a szervezet nem képes ebből tárolni, vagyis folyamatosan termeli és használja fel.

És itt jutunk el a mitokondriumhoz, amely sejtszervecske egyre nagyobb figyelmet kap az elmúlt évtizedekben, mert a jól működő mitokondriumok az egészséget jelentik, míg a mitokondriális diszfunkciók inkább az öregedéssel, rendszerszintű gyulladással és általában egy csomó betegséggel hozhatók összefüggésbe. Különösen izgalmas, hogy a metabolikusan aktív sejtekben kifejezetten sok mitokondrium van, míg a vörösvértestben semmi. Sokaknak meglepő lehet, hogy a mitokondriumok száma, mérete, munkakapacítása folyamatosan változik, sőt, mitokondriumok teremtődnek és meghalnak, osztódnak vagy egyesülnek, és mindez a folyamat pár nap alatt játszódik le, annak megfelelően, hogy milyen stressz éri a szervezetet.

De ahol fát vágnak, hullik a forgács, és az energiatermelésnek is vannak árnyoldalai. Az ATP termelése közepette ugyanis reaktív oxigén és nitrogén szabadgyökök – ROS – keletkeznek. Ezt korábban úgy gondolták, hogy egyszerűen lehet kezelni, hiszen ha túl sok ROS keletkezik, amelyet már a szervezet saját antioxidáns rendszere nem képes kezelni, akkor egyszerűen bedobunk pár tablettát, és máris minden rendben van.

Nos, a helyzet sajnos nem ilyen egyszerű. Egyrészt úgy tűnik, hogy a szervezet nagyon is támoaszkodik a ROS-ra, mint úgynevezett hormetikus stresszorra. A ROS tehát helyes mennyiségben abban segít, hogy a sejtek jó stresszel szembesüljenek, melyek megerősítik és a gyenge részeket kiölik a szervezetből. De mit tesz a túl sok ROS? Attól függ, melyikről beszélünk…

Szuperoxid – O2 – formában kevésbé káros, de hidrogén-peroxid (H₂O₂) formában már kifejezetten káros, lévén a sejtmembránt és persze minden membránt, ami a sejtben található, azt súlyosan károsít, ugyanakkor még ők sem annyira gonoszak, mint a hidroxilgyök (^•OH), amely egy igazán agresszív szabadgyök, és ezt már enzimek segítségével sem lehet bontani, vagyis kivonni a forgalomból.

De mi legyen a sérült sejtekkel?

A tudomány figyelme az elmúlt 30 évben egyre inkább a mitokondrium felé fordult, és végre kezd beszélgetés kialakulni, hogy ne csak a sejtmaggal foglalkozzunk. A sejt és a mitokondrium is önálló DNS-el rendelkezik – már ettől el kellene dobni az agyunkat – de nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy a mitokondrium a főnök, azzal együtt is, hogy pár gént felügyel, szemben a sejtmag 20.000-30.000 génjével.

Csakhogy ebből a pár génből van olyan, amely feladata az, hogy leoltsa a lámpát a sejtben, ha a sejt működése kompromittált. Teszi is a dolgát a mitokondrium, míg elő nem áll az a helyzet, hogy az ő DNS-e sérül, és nem tudja lekapcsolni a sejtet, vagyis a sejt átáll a sötét oldalra. És itt jön képbe az úgynevezett autofágia.

Az autofágia jelensége az, hogy már haszontalan sejtektől megszabaduljon, és a lebontott elemekből új sejtek jöjjenek létre – vagyis ez egy totálisan jó folyamat. ( Ebben a kategóriában talán még az apoptózis és a nekrózis az, ami megemlítendő.) Ez a folyamat – autófágia – a böjt során különösen felerősödik, de a fény, helyes légzés, és alvás az, ahol a reparáció mitokondriális szinten is megtörténik.

És erről lesz szó majd a folytatásban…