Mitohacker és a fény

Az első lépéseim természetesen a kereséssel kezdődtek, mert ne feledd, általában közel 20-30 éven át kizárólag a Nap és az általa kibocsájtott fény negatív hatásáról jelentek tanulmányok, főképpen a rákkutatás volt elemében, mert hiszen tényszerűen sokszorosára nőtt a melanoma esetek száma a világon. Az, hogy ez azzal függ össze, hogy többet vagy éppen kevesebbet vagyunk a napon olyan kérdés, amit sokáig senki nem tett fel. Persze, lesz aki most rávágja – persze, a D-vitamin a megoldás, de ez meglehetősen szűklátókörű megjegyzés lenne, mert a fény ennél sokkal izgalmasabb folyamatokat vált ki benned, mint a D-vitamin szintetézise.

Az első lépéseim azzal függtek össze, hogy sok utazással járó jet lag problémát akartam orvosolni. A nagy időeltolódással járó utazások kifejezetten romboló hatással járnak, az átállás nagy kín, mert egy olyan időzónában kell lenned, ami ellen minden sejted szó szerint tiltakozik. Nos, ez volt az első találkozásam a fény gyógyító, biológiai órát befolyásoló hatásával. Talán már 5 éve annak, hogy vettem egy Valkee egységet, amely ígérete az volt, hogy segít az átállásban azzal, hogy a reggeli időszakban erős kék fényt kell sugároznod a – figyelem – füledbe – mert a fül mögött lévő fotoreceptorok ezt továbbítják a központi órának ( SCN) és egyszerűen frissebb leszel. Ez annyira erős állítás volt, hogy kénytelen voltam beleugrani, és a helyzet az, hogy nálam ez a dolog elképesztően működik. Olyannyira, hogy igazán borús reggeleken, mikor nincs igazi kék fény sehol, akkor is használom az eszközt, nem csak utazások alatt.

Az, hogy az állítás majd maga a hatás meggyőző volt egyben arra is rávilágott számomra, hogy a fény elképesztő hatást gyakorol az ember életére, cirkádián ritmusára, egészségére és persze a teljesítményére. Vajmi keveset tudtam a fény többi hatásáról, de kezdett megfogalmazódni bennem a gondolat, a modern ember aligha él optimálisan, ha a fényről van szó, mert szó szerint bújkálunk a fény elől, hiszen egy átlagos amerikai városlakó élete 92 százalékát mesterséges fények alatt tölti.

Innen már csak egy lépés választott el, hogy elkezdjek a fény gyógyító hatásaival foglalkozni, amiben döntő szerepe volt egy magyar csapatnak. Kevesen tudják, hogy a low laser therapy – LLT – egy igazi magyar találmány, hiszen Mester Endre 1967-ben már lézerre végzett sebgyógyító kísérleteket. Innen hosszú idő telt el, mire megjelent a kereskedelmi forgalomba is kerül Safe Laser eszköz, amely okán láttam, sőt – tapasztaltam néhány igazán durva gyógyulást. Ma már rengeteg helyen használják, de külföldön még ismeretlen eszköz, amely hatásfoka egészen megdöbbentő.

A Vielight céggel 3-4 éve találkoztam, akik azt gondolom ma vezetők a fotobiomoduláció területén. Akkor még nem nagyon teljes testes LED paneles megoldás, én pedig kerestem a megoldást arra, hogy a tudományos kutatsokban használt 630 és 850 nm fényt élvezhessem, hiszen az egyik esetén minden kutatás az ATP termelés növekedését, míg a másik esetben kognitív hatást tulajdonítottak a használatnak. Akkor mindkét eszközt beszereztem, és mondhatom, nem csalódtam.

Az igazi áttörést nekem azonban a LED paneles megoldás hozta, amellyel közel egy éve kezdtem el foglakozni, és ma MitoCharger néven érhető el már itthon is. Bármilyen kutatást olvastam, a két frekvencia amelyet a MitoCharger használ minden esetben pozitívumként került megemlítésre. Olyannyira hitetlenkedtem. hogy azonnal bszereztünk 10 darab egységet, amelyből 8 darabot kiosztottam a közvetlen családom és legjobb barátaim körében azzal, hogy teszteljék, ne várjanak azonnali hatást, de figyeljék, van-e javulás. A heti 3-5 alkalommal 10-12 perces fényterápia szinte mindenkinél a nagy áttörést 4-5 hét után hozta. Krónikus gyulladások tűntek el, és mintha a ráncok is csökkentek volna. Ezek a korábban 5.000-30.000 USD-be kerülő technológiák korábban csak elit magánklinikákon bukkantak fel, de ma már elérhetők számunkra is. Számos cikk lesz még arról, hogy miért működnek ezek a fent felsorolt technológiák, de ismét jelzem, a Nap a király, minden más csak mimikri.

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5215795/