Az egyik nap épp a kutyánkat, Finn-t sétáltattam, és elgondolkodtam egy viszonylag egyszerű kérdésen…
Miért is lettem én edző?
Eszembe jutott, hogy kisgyerekként mennyire imádtam a sportok világát.
Mivel vidéken nőttem fel – ahol
Egyszerűen csak nekiálltam baseball labdákat ütögetni, vagy focilabdát rugdosni a pajta ajtajának.
Ha pedig egy kicsivel több sikerélményre vágytam, mindig ott volt a jó öreg kosárlabdám és a palánkom.
Kicsivel idősebb koromban rádöbbentem, hogy talán soha nem lesz belőlem profi sportoló…viszont legalább edzhetek másokat.
Ezért már fiatal koromban is nagyon sokat lógtam az edzőteremben, és megnéztem minden mérkőzést, amit csak tudtam.
Idővel, ahogy egyre többet edzettem, a hangsúly fokozatosan eltolódott.
Ahelyett, hogy a meccseket bámultam volna, inkább a fitnesz újságoknak és az oktató videóknak szenteltem az időmet, és minden lehetséges módszert kipróbáltam magamon és a barátaimon.
És itt vissza is kanyarodnék az eredeti kérdéshez…
Abszolút önző okból kezdtem edzősködni, ugyanis imádtam az egészet, és elképesztően fel tudtam tőle töltődni.
Ez persze nem azt jelenti, hogy kezdetben jól csináltam volna a dolgokat, ugyanis nem ez a helyzet… ?
De IMÁDTAM az egészet, és tisztában voltam vele, hogy ha elég időt szentelek neki, akkor egyre jobb leszek benne.
Ezért pontosan ezt is tettem – az elmúlt több, mint 20 év minden egyes napján azon dolgoztam, hogy egyre jobb edzővé váljak.
És tudod, mi az igazán hihetetlen?
Az, hogy idővel elkezdtem valóban jó lenni a szakmámban.
Egyre jobban jöttek az eredmények nálam, a klienseimnél és a sportolóimnál is.
A korral azonban fokozatosan jön a tudás (és remélhetőleg a bölcsesség is).
Elkezdtem felismerni, hogy az edzői munka többről szól, mint csupán a szettekről és ismétlésekről, egyéni csúcsokról, vagy a korábbiaknál magasabbra történő felugrásról.
Természetesen ezek is fontosak, de az edzőteremben tanultak valójában szinte az élet bármely területén hasznosíthatók lehetnek.
A kemény munka, az elszántság, a kitartás, a csapatmunka és a bajtársiasság erényei gyakorlatilag bármilyen esetben hasznunkra válhatnak.
Így aztán a kezdeti önzőség helyét felváltotta egy önzetlenebb szemléletmód.
Idővel az edzősködés már nem csak rólam szólt: azokról is, akikkel együtt dolgoztam – segítettem nekik fejlődni nem csupán sportolóként, hanem emberként is.
És úgy vélem, ez egy nagyon fontos különbség – a cél ugyanis nem feltétlenül lesz ugyanaz a későbbiekben, mint kezdetben.
Persze továbbra is élek-halok az edzői munkáért, a klienseim pedig minden korábbinál jobb eredményeket tudnak elérni, de többé már nem csak magam miatt edzek.
Az edzői karrierem során az okok pedig még egyszer eltolódtak.
Bárki, akinek gyerekei vannak, a megmondhatója, hogy az életed teljesen megváltozik a hatásukra.
Ez különösen igaz volt, amikor kicsivel több, mint 10 évvel ezelőtt megszületett Kendall.
Ez a kislány teljesen átformálta ugyanis az életemet – ő volt az első olyan ember, aki fontosabb volt számomra, mint a karrierem és az edzői munkám.
Ezért akkoriban az volt a legfőbb célom, hogy megtaláljam az egyensúlyt a munkám és a magánéletem között.
De mégis hogyan hihettem, hogy egyensúlyba tudom hozni az edzői munkám iránti szenvedélyemet a lányom iránt érzett szeretetemmel?
Amelyik szülő azt állítja, hogy teljes mértékben képes erre, az vagy téved, vagy hazudik, vagy mind a kettő.
Nekem ezt így sikerült összehangolnom…
Manapság már nem csak saját magam és a klienseim/sportolóim miatt edzősködöm, hanem azért is, mert be akarom bizonyítani Kendall-nak és Kade-nek, hogy lehetséges olyan munkát találni, amiért szenvedélyesen rajongsz.
Túl gyakran vagyok szemtanúja annak, hogy egyesek alvajáróként léteznek a saját életükben…és különösképpen a munkájukban.
Utálják a munkájukat, nem érdekli őket a karrierjük, és lényegében csak tompán léteznek heti 40-50-60 órán keresztül.
Márpedig ez nem élet.
Ezért bár ez ellentmondásosnak tűnhet, leginkább azért edzősködöm manapság, hogy megmutassam a gyerekeimnek, milyen is lehet akár a jövőjük.
Ugyanis teljes őszinteséggel állíthatom, hogy nekem van a legjobb „munkám” az egész világon.
Rajongva várok minden egyes munkával töltött napot.
És tisztában vagyok vele, hogy kizárólag akkor fogom elunni az egészet és elveszteni a lelkesedésemet, ha már nem fogok minden nap arra törekedni, hogy még jobbá váljak.
De eleget beszéltem már magamról: És TE miért lettél edző?
A legjobbakat kívánom,
MR
Link: https://robertsontrainingsystems.com/blog/why-do-you-coach/
A teljes tartalom megtekintéséhez kérjük, jelentkezz be!
Bejelentkezés
