Mentális edzés, imagináció – 1.

�lt mozgásról vagy mozgássorról beszélünk. Az egyik fontos tényező, hogy a gyakorolt mozgásról legyen úgynevezett kinesztetikus emléke a sportolónak, vagyis új technikát így aligha lehet sikeresen megtanulni, de a motoros tanulási elmélet szerinti asszociatív fázisban – Posner, Fitts – egy rutinos játékos már csodákra kérpes. A mentális edzés alá kategórizálják, de alapvetően eltérő fogalom az úgynevezett imagináció, ahol a kivitelezés előtt hajtjuk végre magát a gyakorlatot, akár mikromozgásokkal is kombinálva, lásd a fenti videó.

A mentális edzés során a kialakult agyi pályákat, kapcsolatokat erősítjük meg. A cél lehet egy adott technikai bevésése, egy helytelen technika javítása. Itt a sportoló több, úgynevezett kameraállással dolgozhat, vagyis az eseményt láthaja saját, vagy külső szemszögből. Megjegyzem a külső nézetből történő mentális edzés alapvetően nehezebben végrehajtható a sportolók visszajelzése alapján.

Különösen fontos a sportra jellemző egyéb mentálisan felidézhető benyomások szerepe, mint az edzésre jellemző szag, hang vagy érzelmi hatások elképzelése – lásd tapintási, olfaktórikus, auditív, ízlelés, kinesztetikus. Ezek magukban is gyakorlandó komponensek – példaképpen a fogvédőben edző, versenyző sportoló nem baj, ha el tudja képzelni a fogvédő ízét a gyakorlás során. Több érzékszerv, jobb hatás.

Az egyik nagy csodafegyver a nyaki sérv utáni gyors visszatérésemben – tisztára úgy beszélek, mint a Terminátor – a mentális edzés volt, a másik, hogy minden szégyenkezés nékül egy kis reklámot kössek ide a KAATSU volt, de ugye számlákat is fizetnie kell valakinek. De félre a tréfát, a mentális edzés egy remek lehetésg arra, hogy a nagy mechanikai stresszel járó sportokban olyankor is gyakorolni tudjunk, mikor alapvetően a valós gyakorlás nagy megterheléssel járna.

A mentális edzéshez alapvetően relaxált állapot szükséges, vagyis szerepet kapnak azon technikák – akár légzés – amelyek a hatékony relaxált állapot elérését elősegítik.