Az 1960-as években a vezető orosz fiziológus, KP Buteyko orvos, orvos doktor és kollégái ezt a légzési gyakorlatot rohamokkal és epilepsziában szenvedő betegek százaira alkalmazták a volt Szovjetunióban és Oroszországban. Ezek az orvosok a Buteyko légzéses orvosi technikát alkalmazták a parciális és egyszerű rohamok megelőzésére és kezelésére. Ez a szöveg egy Buteyko professzor által írt instrukciós lista fordítása.
Néhány másodpercen belül sok roham alakulhat ki. Ezért ennek a gyakorlatnak az alkalmazásához elengedhetetlen a siker. Néha úgy van, hogy előre láthatja a rohamokat, és képes megváltoztatni a saját légzését az események szokásos fejlesztése.
Követendő lépések (vagy a feladat végrehajtása)
Indítsa el ezt a légzési gyakorlatot, amint előre látja, vagy úgy érzi, hogy valami baj történik a testével és / vagy az elméddel. Félelem és szorongás gyakran nem hatékony légzési mintát vált ki. Légzés általában
még mélyebbre vagy szabálytalanabbá válik, és gyors is. Ezek túl sok légzés tünetei.
Más és ellentétes célja van. Lélegezzen rendszeresen és csak az orrán keresztül, miközben kicsi vagy rövid inhalációt végez a rekeszizom segítségével, ahelyett, hogy nagy és gyors inhalációt és kilégzést végezne a mellkasi izmok segítségével. A kilégzés érdekében csak lazítsa el a rekeszizmot, és számoljon körülbelül 3-4 másodpercig minden kilégzésnél. Gyakorlás közben minden alkalommal rendszeresen lélegeznie kell, orron keresztül.
Ennek a sekély / csökkent légzésnek köszönhetően légszomjat for érezni. Néhány másodperc alatt meg kell jelennie az gyakorlás megkezdése után. Fenntartja ezt az légszomjat, hogy a vérben és az agyban levő extra szén-dioxid megnyugtassa a túlterhelt idegsejteket és csökkentse az ingerlékenységi küszöböt a normál számhoz közelebb. A CO2 javítja az agy vérátadását is. Javult az agy vérellátása növeli az oxigén és a glükóz szállítását, és növeli a szén-dioxid szintjét az agyban is. Ez a gyakorlat fiziológiai mechanizmusa és a siker oka.
További paraméterek a sikerhez
Az epilepsziások általában mellkasi lélegzők. Ez jelentősen csökkenti a vér oxigénellátását, súlyosbítja a rohamok tüneteit és időtartamát. A tüdő alsó részei nem kapnak friss vagy új levegőt. Következésképpen ennek a gyakorlatnak a sikerességi aránya nagyobb, ha a mellkas helyett a rekeszt, használja belégzéskor.
Vegye figyelembe, hogy a száj légzése drasztikusan rontja a rohamok tüneteit, és súlyosabb rohamokhoz vezethet (különösen alvás közben). Ezért gondosan kell gondoskodnia az orr légzéséről 24-7 órában, vagy még sokáig, mielőtt bármilyen rohamokra utaló jelet észlelne.