Meccseket nézve megdöbbent a játokosok pontatlan löveseinek mennyisége. Mi anno azzal szórakoztunk, hogy 6 méterről megmondtuk, melyik csíkot találjuk el a kapunfán, és jellemzően el is találtuk. 9 méterről pedig pedig lécet hívtunk, vagyis megmondtuk előre melyik lécet talál
A helyzet az. hogy a dobás pontossága nagyon sok tényezőn múlik, de egy tényezőn biztosan, ez pedig a törzs stabilitása. Ezt rajtam kívül mások is tudják, ezért is látható, hogy nagy hangsúlyt kapott a kézilabda játékosoknál a törzserő fejlesztése. Sajnos sok videón és képen látni – és ezek persze nem mutatnak be mindent, így aligha bizonyító erejű, amit látok – hogy törzs edzése kimerül a TRX és a plankok, avagy mellső hídtartások használatában, de sajnos ez aligha teszi stabilabbá a törzset.
Elsődleges probléma, hogy a kinematikus láncolat elsősorban mobil területei elveszítik a mobilitást, és itt a torakális gerinc, váll ami esetünkben különösen zavaró, de igaz ez a játékosoknál a csípő / boka / öregujj területekre is. Ez utóbbiak kifejtése egy egész napos képzés is lehetne…De koncentráljunk most az előbbiekben említett felsőtestre. Dobás során tehát optimális mobilitás / stabilitás aránypárokra van szükség, és itt a felborult párok érintik a dobás erejét és pontosságát.
Mire gondolok?
1. Csípő – a játékosok többsége esetén úgynevezett anterior medence billenéssel talákozunk. Valakinek az úgynevezet alsó kereszt szindróma néven esik le a tantusz, de ennek olyan neve van, mintha az illető búvópestistes lenne, így általában ezt a fogalmat kerülöm, bár Jandát szeretem. Ez egyben azt is jelenti, hogy a farizom nem képes a kritikus pillanatokban feszítettségre, esetünkben kellő stabilitást adni a medencének, ergo már úgy néz ki, mintha csónakból akarnánk ágyúval lőni.
2. Torakális szakasz – a torakális szakasz merevsége nem enegedi meg a játékosnak, hogy elegendő rotációt hozzon létre a dobáshoz. Mivel ez a rotáció kevés, így a vállat terheljük túl egyszer a láncolat felső részén, illetve máshonnak kell a hiányzó moszgástartományt létrehozni. Ez esetünkben a bordakosár megnyílásával azt jelenti, hogy szétkapcsoljuk az alsó és felsőtestet, újra csak instabillá téve a lövéshez szükséges alapot. Lefelé persze kötelező még némi mozgástartományt nyerni, és lehet is, mert a lumbális területet semmi sem tartja, így egy alapvetően stabil terület kap komoly rotációs terhelést.
3. Mivel a szétkapcsoljuk az első és felső testet, az úgynevezett belső hasüregi nyomás nem képes a hatását kifejteni. Dobás közben ez nem csak azért fontos, mert védi a gerincet, hanem azért is, mert stabilizálha a törzset, így a dobás pontossága megint problémás lesz.
4. A játékosok jelentpős része szájlégző. Túl azon, hogy hiperventillálnak a sporton kívül is – regenerációs gondok, allergia, asztma – sajnos az is probléma, hogy rekeszizom túlzott respirációs terhelése egy másik kompoly rekeszizom funckiót gyengít meg, ez pedig a gerinc stabilitása, így a második félidőre drámain eső lövéspontosság nem elsősorban állóképességi, hanem légzésbeli probléma.
Remélem ezzel a rövid írással is sikerült érzékeltetnem, milyen komplex probléma ez, és igaz lehet egy csomó más labdás sportra.
Mi a megoldás? Nos, nem a törzsedzés. Illetve a törzsedzés a megoldás része, de nem a belépési pont.
Link 1 – https://ojs.ub.uni-konstanz.de/cpa/article/view/932
Link 2 – http://www.klokavskade.no/upload/Publication/Tunas_2014_KSSTA_Low%20back%20pain%20in%20female%20elite%20football%20and%20handball%20players%20compared%20with%20an%20active%20control%20group.pdf
Link 3 – http://www.irjabs.com/files_site/paperlist/r_677_130304195743.pdf
A teljes tartalom megtekintéséhez kérjük, jelentkezz be!
Bejelentkezés
