Kérdezd az Omegawave-et: Energiaellátó rendszerek és ”a pumpálás”

Kérdés: Pontosan mit értékel az Omegawave az energiaellátó rendszereink kapcsán?

Roman Fomin: A (szíved) ”pumpálásának” hatékonyságát próbáljuk értékelni. Képzelj el A és B szituációt. A szituáció – a pumpálás bizonyos mértékű összehúzódásokat eredményez, de ezek az összehúzódások gyengék, és ezáltal a pumpálás is gyenge. Minden egyes összehúzódást követően kevés vér áramlik ki a testbe, mivel a pumpálás nem elég erős, és az összehúzódás sem elég erős [Az ujjait és a tenyereit összeszorítva gyenge pumpálást utánoz]. B szituáció – a pumpálásod nagyon erős, és az összehúzódásaid is nagyon erősek. Ezért a perctérfogat magasabb, a sebességed és ez erőd pedig nagyobb. A vér gyorsabban eljut az aortákba, így hamarabb biztosít oxigént az izmok számára. Az A egy rossz állapot, a B pedig egy jó állapot.

A keringési rendszer elsődleges feladata a pumpálás, azonban a célja oxigén szállítása az agyba, a dolgozó izmokba, a szövetekbe és a szervekbe. Oxigén nélkül ugyanis nem tudunk működni. Ezért amikor edzek, olyankor izomösszehúzódásokat végzek, az energiámnak pedig újra kell töltődnie – ez pedig elsődlegesen oxigén felhasználásával tud bekövetkezni.

Ennél fogva, ha a pumpálásom jól működik, akkor a kardiovaszkuláris rendszerem jól működik – az izmaim időben, probléma nélkül oxigénhez jutnak, így képes leszek versenyezni és teljesíteni. Ellenkező esetben, ha a pumpálásom gyenge, még ha az izmaim jól is érzik magukat, ha a támogató rendszerem nem képes oxigént szállítani, akkor egy, kettő, három, négy, öt, tíz percnyi összehúzódást követően kimerülök a hipoxia miatt. Nincs elegendő oxigén az izmaimban.

K: Miként lehet extrapolálni az EKG-ból egy adott személy energiaellátó rendszereinek funkcionális állapotát?

RF: Nem közvetlenül az anyagcserédet mérjük – azonban a kardiovaszkuláris rendszered értékelése segítségével meg tudjuk határozni az energiaellátó rendszereid általános szintjét.

A szív bioelektromos aktivitását mérjük. Az elektrofiziológiai aktivitás a biokémiai folyamatok egy kifejezési módja – ezen bioelektromos aktivitás elemzése és értékelése segítségével meg tudjuk mondani, hogy a szíved milyen jól vagy rosszul működik. Ha az izmaid keményen dolgoznak, az változásokat okoz a szívedben, mi pedig ezeket a változásokat vizsgáljuk.

K: Konkrétan miként értékeljük ezt a bioelektromos aktivitást?

RF: Az EKG különféle hullámai – Q, R, S és T hullámok – közti kapcsolat alapján történik az értékelés. Megpróbáljuk összehasonlítani őket. Tudjuk, hogy néznek ki normális állapotban, sokat tudunk az abnormalitásaikról, és ezen analízis alapján kijelenthetjük, hogy ”hé, a szíved kiválóan működik – és ami még jobb, az az, hogy az edzéstípusod hatására a szívedben megfelelő adaptációk következtek be, a szíved készen áll az aerob edzésre, és már most is remek a Készenléted, és jól adaptálódsz”.

Például a maratoni futóknak nagyobbak az R-hullámaik, amikor a szívük összehúzódik. Magas R-hullámokat látva azt mondhatjuk, hogy ”rendben, kiváló motorod van ehhez az edzéstípushoz”, vagy ”az aerob indexed úgy tűnik, rendben van, és készen állsz egy aerob típusú edzésre, mivel a szíved megfelelően adaptálódott. A szíved képes elviselni ezt a terhelést.” Vagy azt is mondhatjuk, hogy ”nézd, a teljes edzésciklus – mondjuk 1 hónap – során az söszes paramétered romlott. Aerob értékek csökkentek, energiaellátó rendszerek értékei csökkentek…azt látjuk, hogy ez a negatív trend hatással van a motorodra.” Tehát ez az edzésterhelés negatív hatásokkal jár – ez esetben, ha ezt a bizonyos területet szeretnéd fejleszteni, akkor változtatnod kell ezen az edzéstípuson.

K: Ebből a hullám elemzésből miként tudjuk megkülönböztetni az aerob és az anaerob Készenlétet?

RF: A T-hullámban jelentkező változások gyakran az anaerob folyamatokhoz kapcsolódnak, míg a QRS-komplex változásai az aerob folyamatokhoz kötődnek.

Minél nagyobb a QRS, annál nagyobb az MRI – annál jobban működik az illető ”pumpálása”. Ezért ha az R-hullámod alacsony, a Q alacsony, S pedig szinte egyáltalán nincs, akkor az MRI nagyon alacsony lesz. A pumpálásod…pfffff. De az is lehet, hogy a sportágad függvényében nincs is szükséged ilyen típusú pumpálásra.

Val Nasedkin: Edzőként az a feladatom, hogy értékeljem a sportolómra ható minden egyes fizikai aktivitását költségét.  Ez azt jelenti, hogy tisztában kell lennem azzal, milyen tevékenységet végzett a sportoló: Aerob vagy anaerob volt? Mennyit csinált belőle? Magas vagy alacsony volt a költsége? És a legfontosabb kérdés: az energiarendszerek szemszögéből nézve mikorra fog regenerálódni ebből az edzésből? Meg kell válaszolnom ezeket a kérdéseket.

Aerob típusú tevékenységek hatására változásokat lehet megfigyelni az EKG QRS-komplexében. Ezért a QRS változások monitorozása által láthatjuk, ha a sportoló aerob rendszere szerepet játszott az edzésben, valamint azt is, hogy mekkora volt a szerepe, vagy hogy el lett-e nyomva. Ha a holnapi és holnaputáni monitorozás során azt látjuk, hogy az EKG változásai visszatérnek a kiindulási szintjükre, akkor meg tudjuk állapítani, hogy mikor fejeződött be a kompenzáció.

Ezért anaerob típusú stresszorok alkalmazása esetén az S és T szegmensek változásaira fogunk koncentrálni. A helyzet ugyanez – láthatjuk, hogy mennyit változott, azt is, hogy mely rendszerek lettek stimulálva, vagy azt, hogy a stimulálást követően bizonyos mértékig kimerültek-e. Majd természetesen tovább monitorozzuk azokat a paramétereket, melyek az EKG-n ezeket a változásokat mutatják, és így pontosan megfigyelhető, hogy mennyire volt az edzés kimerítő, és az is, hogy mennyi időbe fog telni a rendszer számára a regeneráció. Edzőként ezek az adatok lehetővé teszik, hogy megértsem, hol tart éppen a sportolóm – az energiaellátó rendszerek szemszögéből nézve – a szuperkompenzációs görbén.

Amikor az EKG csökkenést mutat az aerob vagy anaerob funkciókban, akkor hátrébb lépek, és kivárom, míg a rendszer regenerálódik. Amikor az látható, hogy a folyamat befejeződött, és a rendszer teljes mértékben adaptálódott a terheléshez, akkor fogom növelni a terhelést.

K: Ezért javasoljuk jellemzően azt, hogy az energiaellátással kapcsolatos indexeket longitudinálisan kellene vizsgálni?

VN: Igen. Az EKG-t vizsgálva akár egyetlen mérésből is meg tudom határozni – általánosságban véve – a keringési funkció hatékonyságát. Azonban, mint azt korábban már említettük, az eltérő sportok eltérő szintű hatékonyságot igényelnek. Ezért csupán egyetlen adatpont használata nem hatékony. Azonban ha hosszabb időtávot vizsgálunk, akkor pontosan meg tudjuk figyelni, hogy ezek a rendszerek miként reagálnak az edzésre, és mikor vannak a kompenzáció állapotában, ahol további terhelést lehet alkalmazni. Az összes adatunknak segítenie kell annak meghatározásában, hogy mikor lehet alkalmazni egy terhelést. És ez az egyik marker.

K: Konkrétan az MRI indexre rátérve, mi megy végbe fiziológiailag, amikor az MRI emelkedik, de az aerob és az anaerob Készenlét csökken?

VN: Az MRI általánosságban véve a keringési rendszer általános hatékonyságát mutatja. Tehát minél magasabb az MRI, annál nagyobb az összehúzódások általános hatékonysága. Az aerob és az anaerob rendszer azonban különféleképpen tud reagálni a különböző edzéstípusokra, ezért abszolút lehetséges, hogy van egy általánosságban hatékony rendszered, de ettől még valamelyik rendszert nem feltétlenül optimálisan fejleszted.

K: Tehát elképzelhető ennek az ellenkezője is, amikor az aerob és az anaerob indexek növekednek, de az MRI csökken? Az MRI nem ennek a két alkategóriának a működését mutatja?

VN: Az aerob és anaerob rendszerek saját trendekkel rendelkezhetnek. Mindkettő csökkenhet, mindkettő emelkedhet. Az MRI a kettő közti kapcsolat hatékonyságát mutatja – függetlenül attól, hogy csökkennek vagy emelkednek.

Amikor elkezdek edzeni és stresszorokat beépíteni, a rendszerem dekompenzál. De ahogy a rendszerem dekompenzál, az erőnléti szintem, az aktuális állapotom javul. A hatékonyságom növekszik annak ellenére, hogy az összes rendszerem eredménye csökken. Amikor pihenni kezdek, a rendszerem hozzákezd a kompenzációhoz, a formám pedig lényegében csökkenni kezd.

Tegyük fel, hogy van egy lovaskocsink. Az egyik ló aerob, a másik anaerob. Esetünkben az egyik ló – egy kisebb méretű – nyugat felé húz. A másik ló – szintén kisebb méretű – kelet felé húz. Így a kocsi nem mozdul semerre. Most növeljük meg egy kicsit a lovak méretét – igazából mindketten jól megnőnek. Azonban a kocsi továbbra sem megy semelyik irányba. Hogy miért? Azért, mert nincs összhang a két ló között. Így aztán van két lovunk, mindketten teljes erőből húznak, a kocsi mégsem mozdul.

Most térjünk vissza a kisebb lovakhoz. Tehát mindkét rendszer összement – azonban most mindkét kis ló nyugatra húz, vagyis ugyanabba az irányba. Nem olyan robbanékonyak, nem olyan erősek, de mozogni kezd a kocsi? Igen. Hogy miért? Azért, mert erősebb a kapcsolat a két ló között. Ugyanabba az irányba hajtanak. Tehát a ló mérete önmagában semmit nem jelent – függetlenül attól, hogy megnő vagy összemegy. Csak az számít, hogy ugyanabba az irányba húzzanak. Tehát egyszerűen fogalmazva az MRI a két ló közti kapcsolatot határozza meg. Az aerob és az anaerob rendszer meghatározhatja a lovak méretét – de azt nem feltétlenül, hogy ugyanabba az irányba húznak, vagy sem. Ezért van az, hogy a lovak mérete bár megnőhet, de ha a haladási irányuk nem összeegyeztethető, az MRI csökkenni fog – még akkor is, ha az aerob és az anaerob rendszer értékei tovább növekednek.

K: Az aerob és anaerob Készenlétnek mekkora befolyása kellene, hogy legyen az edzéstervedre?

VN: Most mintákról beszélünk. A szám önmagában semmit nem jelent – csak a minta. Ha azt látom, hogy az aerob paraméter folyamatosan csökken, az anaerob paraméter pedig folyamatosan nő, az azt jelenti, hogy a rendszer kompenzálni kezdett az anaerob mechanizmus aktiválásával annak regenerációs szakaszában. Ez pedig nem fest túl jó képet.

Mindennek, amit teszünk, a célja az edzés hatékonyságának megerősítése. Függetlenül attól, hogy milyen tevékenységeket végzel – legyen az aerob vagy anaerob –, a tevékenység hatására kialakuló kompenzációnak mindig az aerob oldalon kellene bekövetkeznie. Amikor regenerálódsz. Tehát ha azt látom, hogy az anaerob értékek napról napra kúsznak felfelé, az azt jelenti, hogy a sportoló rendszere az anaerob csatornák aktiválásával kompenzál. Ez pedig nem jó. Amikor a keringési rendszer nem hatékony, miből áll a szervezet védekező mechanizmusa? Azt tanulja meg, hogy miként lehet anaerob módon élni. Ha a keringési rendszer nem tud elegendő oxigént szállítani, nincs más lehetőség, mint megtanulni kevesebb oxigén mellett élni. Tehát azt fogjuk látni, hogy az anaerob index tovább emelkedik, mivel a test épp azt tanulja, miként lehet életben maradni megfelelő mértékű oxigénellátás nélkül. Ha nagyon keményen edzek, és folyamatosan anaerob állapotba kényszerítem magam, a testem elkezd úgy adaptálódni, hogy egy egyre hatékonyabb anaerob rendszert alakít ki. De ez nekem nem túl jó. Mivel ez azt is jelenti, hogy túl sokat dolgozom hipoxiás állapotban. Ezért kell megvizsgálni a mintákat – és csak ezt követően tudod értékelni az edzés folyamatának hatékonyságát.

K: Milyen mintát láthat egy edző, amikor az aerob index folyamatosan csökken, miközben az anaerob index folyamatosan nő?

VN: A túl magas intenzitású tevékenységek során a sportoló erősen hipoxiás állapotban dolgozik. Amikor a test nem jut elegendő oxigénhez, nincs más lehetősége, mint az anaerob készségek fejlesztése. Azonban a sportok világában ez nagyon rossz irány.

Ha az anaerob értékeid továbbra is emelkednek, az azt jelenti, hogy a rendszer oxigénhiányos állapotban van. Amikor az edzéseket követően regenerálódsz, a szervezetednek NEM szabad oxigénhiányos állapotban lennie. Ne csak azt vizsgáld, hogy képes vagy valaminek a végrehajtására – azt is figyeld meg, hogy miként tudsz belőle regenerálódni. Tehát melyik mechanizmust használja a tested a regenerációhoz? Nos, ideális esetben az aerob értékek vagy szinten maradnak, vagy enyhén emelkednek, és bizonyos mértékig így tesz az MRI is. Az anaerob indexed pedig vagy változatlan marad, vagy csökken. Nagyon kevés olyan sport létezik, ahol az anaerob index növekedése pozitívumot jelent.

K: Miért jelent negatívumot az anaerob rendszer fejlődése az atlétikában és a küzdősportokban?

VN: Csak annyira vagy jó, amilyen jól képes vagy az oxigén szállítására és felhasználására – valamint a melléktermékek kiürítésére. A melléktermékek kiürítése különösképpen függ az izmok mitokondriumától. Minél több mitokondrium található az izmaidban, annál több általad előállított tejsav használható fel újra energiaforrássá. Ha nincsenek mitokondriumok az izmaidban, akkor a tejsav elkezd felhalmozódni, az izmaid pedig kikapcsolnak. Tehát mit is tudunk a hipoxiáról? Amikor anaerob stádiumban dolgozol, és hipoxiás állapotba kerülsz, az elpusztítja a mitokondriumot. Elpusztítja azt a képességedet, hogy feldolgozd az általad létrehozott melléktermékeket. Ez a probléma. Egy olyan sportnál, mint mondjuk az erőemelés, ez nem számít igazán, ugyanis nagyjából három emelésük van egy nap, és végeztek is. Az esetükben egy jól fejlett anaerob rendszer nem jelent problémát. Olyasvalakinél ugyanez a helyzet, aki 400 méteres síkfutásban versenyez. Egy nap egyszer futnak, talán másnap még egyszer, és végeztek is. De például egy bokszoló esetében, akinek 12 meneten keresztül kell küzdenie, már nem ez a helyzet. Folyamatosan fel kell tudniuk használni a melléktermékeket. Vagy nézzünk meg például egy amerikai focistát. Hogyan tudsz 3 órán keresztül játszani hatalmas izomtömeg mellett? Tegyük fel, hogy anaerob módon edzel, ezért nagyon alacsony a mitokondriumok száma – ahogy elkezded használni az izmaidat, melléktermékeket kezdesz termelni. Azonban nem tudsz tőlük megszabadulni, ezért elkezdenek felhalmozódni. Az első negyedet még végignyomod, de a második negyedre az izmaid kikészülnek. Egyszerűen nem képesek működni.

Link: http://www.omegawave.com/2016/07/26/ask-omegawave-energy-supply-systems-the-pump/