Jelezd előre a sérülésveszélyt az FMS segítségével

zsgálata egy rendkívül erőteljes megközelítés, amelynek hasznosságára számtalan pozitív példát lehetett felhozni a fitnesz, a sportok és a rehabilitáció világából. Ösztönösen logikus gondolatnak tűnik, hogy minél jobban mozog valaki, annál jobban fog mozogni a későbbiekben is. Emellett pedig világszerte több, mint 60 ezer ember csatlakozott már hozzánk, és segít jobbá tenni az általunk biztosított eszköztárral a kliensei életét.

A tanulmányok eddig nem voltak egységesek annak kapcsán, hogy az FMS összpontszám képes-e önállóan is előrejelezni egy sérülés kialakulásának kockázatát.

Azonban tisztában vagyunk vele, hogy a sérülésveszély többtényezős tulajdonsággal rendelkezik, így a pontos felméréséhez is többtényezős megközelítésre van szükség.

Még Dr. Kiesel és Dr. Plisky első, az FMS hatékonyságát vizsgáló tanulmánya is az alábbi konklúzióra jutott: „Retrospektív analízis alapján a kutatók azt javasolják, hogy az FMS™ modell eredménye kapcsán számításba kell venni az összpontszám mellett az egyedi teszteken elért pontszámot is. Ezen részletes információk birtokában be lehet azonosítani olyan tényezőket (korábbi sérülés, mély guggolás pontszám, kitörés pontszám), melyek a legnagyobb mértékben hozzájárulnak a sérülésveszély kialakulásához, és ezt követheti a sérülésmegelőzés hangsúlyozása különféle módosítható tényezők – mint például a diszfunkcionális mozgás – korrekciója révén.”

Hogy mi a megoldás? A Move2Perform olyan kutatási eredményekkel alátámasztott piacvezető rendszerünk, melynek segítségével különféle kockázati tényezők súlyozása révén pontosan be lehet azonosítani és kategorizálni a sérülésveszélyt. Ez a szakértők számára az alábbiakat teszi lehetővé:

1. A sporthoz vagy más aktivitáshoz történő visszatéréssel kapcsolatos pontos és objektív döntések meghozatala.
2. A szezon előtti időszak során azoknak a játékosoknak a beazonosítása, akik a legnagyobb eséllyel fognak nem-kontakt sérülést szenvedni.

És teszi mindezt azon legfőbb jellemzők alapján, melyeket a kutatási eredmények a sérülésveszélyről mostanáig feltártak:

1. A sérülésveszély beazonosítható
2. A sérülésveszély kategorizálható
3. A sérülésveszély módosítható

A sérülésveszély beazonosítható

Az első olyan tanulmány, amely a sérülések és az FMS pontszám közti kapcsolatot mutatta be, 2007-ben készült.¹ 5 szisztematikus áttekintés is megjelent, melyek vizsgálták az összpontszám és a sérülések közti összefüggést.^4-8 Általánosságban elmondható, hogy ugyanazok a tanulmányok szerepeltek bennük, és ellentmondásos konklúziókra jutottak. Az egyik tanulmány bemutatta, hogy pusztán csak az összpontszám nem jelezte előre a sérülésveszélyt, azonban az egyes tesztek önálló értékelése már igen.² Vagyis egy adott teszt során elért alacsony pontszám, illetve a fájdalom megléte előrejelezte a sérülést. Egy tanulmány emellett azt is bemutatta, hogy a teszt során feltárt aszimmetriák összefüggtek az NFL-játékosok sérüléseinek kialakulásával.³ Továbbra sem javasoljuk a teszt kizárólagos sérülés-előrejelző eszközként történő használatát, mivel egy többtényezős megközelítés pontosabb eredménnyel szolgálhat.

Először 2006-ban igazolták, hogy az YBT értékes sérülés-előrejelző eszközként használható sportolóknál.¹⁰ Azóta számos további tanulmány is igazolta ezt az állítást.^11,12,13

Az Y Egyensúly Teszt (YBT) diszkrimináns validitással bír olyanok esetében, akik UCL sérülésen vagy ACL helyreállító műtéten estek át, illetve derékfájdalmaktól szenvedtek.^14,15,16

Két további tanulmány kapcsolatot tárt fel a dorziflexió lecsökkent vagy aszimmetrikus mozgástartománya, valamint a térdsérülés között.^17,18

A sportok világából kilépve számos tanulmány során használták időseknél az YBT-t egyensúlyzavarok beazonosítására, az esések számának csökkentését célzó intervenciók hatékonyságának demonstrálására, valamint teljes csípő, térd és boka implantátum beültetését követően a funkcionális regeneráció mértékének meghatározására.^19,20,21-23

Kielemeztük és közzétettük különféle önálló eszközök – mint például az FMS teszt és az YBT – kapcsán rendelkezésre álló adatainkat, és bemutattuk, milyen szerepük van az önálló kockázati tényezők beazonosításában, ezáltal illusztrálva, hogy miként érdemes bevonni őket a sérülésveszély feltárásának algoritmusába. Az FMS teszt és az YBT egyes elemeinek megbízhatóságát számos tanulmány igazolta.^5,10,24-31

A sérülésveszély kategorizálható

A sérülésveszély egyértelműen többtényezős természetű – minél több tényezőt helyezünk egymásra, annál nagyobb a sérülés kockázata. Ennél fogva kulcsfontosságú feladat több kockázati tényező együttes számításba vétele a legnagyobb veszélynek kitett személyek pontos beazonosítása érdekében.

2009-ben kialakítottuk a Move2Perform algoritmust, amely súlyozza a számos kutatás alapján beazonosított kockázati tényezőket, és beilleszti őket az alábbi 4 kockázati kategória valamelyikébe: Optimális, Enyhe hiány, Mérsékelt hiány, Jelentős hiány.

Az M2P kategóriák számításba veszik az egyes kockázati tényezők súlyosságát, valamint több kockázati tényező együttes fennállását is, és ezek alapján besorolják a vizsgált személyeket egy kockázati kategóriába. Az FMS-nél így építjük fel a személyre szabott többtényezős kockázati profilt.

Az M2P megközelítést elsőként Lehr és társai validálták egy egyetemi sportolók bevonásával végzett prospektív sérüléselemzési tanulmány során.³² A tanulmány során bemutatták, hogy a magasabb kockázatú M2P kategóriába tartozó sportolóknál 3,4-szer magasabb a sérülések kialakulásának valószínűsége az alacsonyabb kockázatú kategória tagjaihoz viszonyítva.

Hasonló modellt használtak a hadseregnél végzett átfogó – közkatonákat és különleges alakulatok tagjait egyaránt magába foglaló – tanulmány során (Military Power Performance and Prevention Studies (MP3)).^33,34 A beazonosított kockázati tényező közé tartozott az FMS különféle tesztjei során tapasztalt fájdalom, az YBT 3 komponense, valamint a korábbi sérülések egyes aspektusai, beleértve azok súlyosságát, valamint az önálló beszámoló alapján megadott észlelt regeneráció mértékét. A további tényezők közé tartozott a boka dorziflexió aszimmetriája, valamint a lecsökkent aerob erőnlét is.

Ezeket a kockázati tényezőket arany sztenderd tényezőknek tekintjük az általános népesség kapcsán is.

A lényeg? Az MP3 bemutatta, hogy azoknál áll fenn a sérülések legmagasabb valószínűsége, akiknél a legtöbb kockázati tényező figyelhető meg, ez a kapcsolat pedig lineáris – ezáltal is alátámasztva a Lehr-tanulmány eredményeit. Ezek alapján a sérülésveszély feltárását célzó M2P megközelítés használata javasolt az FMS-nél a sérülések megelőzésére.

A sérülésveszély módosítható

4 tanulmány során is igazolták, hogy javulás érhető el az FMS teszt eredményekben a személyre szabott edzésprogramok segítségével.^35-38 Az YBT-n mutatott teljesítmény javulása pedig lecsökkenti a sérülésveszély kockázatát.^39,40

Huebner és társai bemutatták, hogy az M2P módszer használata révén – amit mi az FMS-nél is javaslunk – a mérsékelt kockázati kategóriába tartozó sportolók átkerülhetnek az enyhe kockázati kategóriába pusztán csak azáltal, hogy alkalmazzák az FMS által a kockázati stratégia/algoritmus alapján ajánlott korrekciós gyakorlatokból álló programot.⁴¹ Schwartzkoph-Phifer tanulmánya feltárta, hogy amikor azok a sportolók, akiknél több különféle kockázati tényező is fennáll, személyre szabott programot kapnak a sérülésveszély csökkentésére, javulást tudnak ezáltal elérni, és lecsökken náluk a sérülések kialakulásának kockázata.⁴²

Vágj bele

A Move2Perform szoftver elérhető az FMS Pro applikációiban (1.35.0 vagy annál újabb verzió) azoknak az aktív tagoknak, akik teljesítették az FMS Level 1 és az Y Egyensúly Teszt instruktori képzést is.

Hivatkozások:

1. Kiesel, K., Plisky, P. J. & Voight, M. L. Can Serious Injury in Professional Football be Predicted by a Preseason Functional Movement Screen? N. Am. J. Sports Phys. Ther. 2, 147–158 (2007).
2. Mokha, M., Sprague, P. A. & Gatens, D. R. Predicting Musculoskeletal Injury in National Collegiate Athletic Association Division II Athletes From Asymmetries and Individual-Test Versus Composite Functional Movement Screen Scores. J. Athl. Train. 51, 276–282 (2016).
3. Kiesel, K. B., Butler, R. J. & Plisky, P. J. Prediction of injury by limited and asymmetrical fundamental movement patterns in american football players. J. Sport Rehabil. 23, 88–94 (2014).
4. Moran, R. W., Schneiders, A. G., Mason, J. & Sullivan, S. J. Do Functional Movement Screen (FMS) composite scores predict subsequent injury? A systematic review with meta-analysis. Br. J. Sports Med. 51, 1661–1669 (2017).
5. Bonazza, N. A., Smuin, D., Onks, C. A., Silvis, M. L. & Dhawan, A. Reliability, Validity, and Injury Predictive Value of the Functional Movement Screen: A Systematic Review and Meta-analysis. Am. J. Sports Med. 45, 725–732 (2017).
6. Dorrel, B. S., Long, T., Shaffer, S. & Myer, G. D. Evaluation of the Functional Movement Screen as an Injury Prediction Tool Among Active Adult Populations: A Systematic Review and Meta-analysis. Sports Health 7, 532–537 (2015).
7. Almuzara, L. L. Effectiveness of Functional Movement Screen as an injury predictive value in football players. A systematic review. (2018) doi:10.24175/sbd.2018.000051.
8. Fauntroy, V., Fyock, M., Hansen-Honeycutt, J., Nolton, E. & Ambegaonkar, J. P. Using the Selective Functional Movement Assessment for the Evaluation of Dancers’ Functional Limitations and Dysfunctions: A Critically Appraised Topic. J. Sport Rehabil. 1–6 (2019).
9. Bunn, P. dos S., dos Santos Bunn, P., Rodrigues, A. I. & da Silva, E. B. The association between the functional movement screen outcome and the incidence of musculoskeletal injuries: A systematic review with meta-analysis. Physical Therapy in Sport vol. 35 146–158 (2019).
10. Plisky, P. J., Rauh, M. J., Kaminski, T. W. & Underwood, F. B. Star Excursion Balance Test as a predictor of lower extremity injury in high school basketball players. J. Orthop. Sports Phys. Ther. 36, 911–919 (2006).
11. Butler, R. J., Lehr, M. E., Fink, M. L., Kiesel, K. B. & Plisky, P. J. Dynamic balance performance and noncontact lower extremity injury in college football players: an initial study. Sports Health 5, 417–422 (2013).
12. Gonell, A. C., Romero, J. A. P. & Soler, L. M. Relationship between the Y balance test scores and soft tissue injury incidence in a soccer team. Int. J. Sports Phys. Ther. 10, 955 (2015).
13. Smith, C. A., Chimera, N. J. & Warren, M. Association of y balance test reach asymmetry and injury in division I athletes. Med. Sci. Sports Exerc. 47, 136–141 (2015).
14. Garrison, J. C., Arnold, A., Macko, M. J. & Conway, J. E. Baseball players diagnosed with ulnar collateral ligament tears demonstrate decreased balance compared to healthy controls. J. Orthop. Sports Phys. Ther. 43, 752–758 (2013).
15. Garrison, J. C., Bothwell, J. M., Wolf, G., Aryal, S. & Thigpen, C. A. Y BALANCE TESTTM ANTERIOR REACH SYMMETRY AT THREE MONTHS IS RELATED TO SINGLE LEG FUNCTIONAL PERFORMANCE AT TIME OF RETURN TO SPORTS FOLLOWING ANTERIOR CRUCIATE LIGAMENT RECONSTRUCTION. Int. J. Sports Phys. Ther. 10, 602–611 (2015).
16. Mayer, S. W. et al. Functional Testing Differences in Anterior Cruciate Ligament Reconstruction Patients Released Versus Not Released to Return to Sport. Am. J. Sports Med. 43, 1648–1655 (2015).
17. Backman, L. J. & Danielson, P. Low range of ankle dorsiflexion predisposes for patellar tendinopathy in junior elite basketball players: a 1-year prospective study. Am. J. Sports Med. 39, 2626–2633 (2011).
18. Malliaras, P., Cook, J. L. & Kent, P. Reduced ankle dorsiflexion range may increase the risk of patellar tendon injury among volleyball players. J. Sci. Med. Sport 9, 304–309 (2006).
19. Lee, D.-K., Kang, M.-H., Lee, T.-S. & Oh, J.-S. Relationships among the Y balance test, Berg Balance Scale, and lower limb strength in middle-aged and older females. Braz J Phys Ther 19, 227–234 (2015).
20. Abbasi, A., Tabrizi, H., Sarvestani, H. & Rahmanpourmoghaddam, J. Dynamic balance in inactive elder males changes after eight weeks functional and core stabilization training. Middle-East Journal of Scientific Research 11, 304–310 (2012).
21. Wellman, S. S., Klement, M. R. & Queen, R. M. Performance Comparison of Single-Radius Versus Multiple-Curve Femoral Component in Total Knee Arthroplasty: A Prospective, Randomized Study Using the Lower Quarter Y-Balance Test. Orthopedics 40, e1074–e1080 (2017).
22. Gribble, P. A., Hertel, J. & Plisky, P. Using the Star Excursion Balance Test to assess dynamic postural-control deficits and outcomes in lower extremity injury: a literature and systematic review. J. Athl. Train. 47, 339–357 (2012).
23. Powden, C. J., Dodds, T. K. & Gabriel, E. H. THE RELIABILITY OF THE STAR EXCURSION BALANCE TEST AND LOWER QUARTER Y-BALANCE TEST IN HEALTHY ADULTS: A SYSTEMATIC REVIEW. Int. J. Sports Phys. Ther. 14, 683–694 (2019).
24. Minick, K. I. et al. Interrater reliability of the functional movement screen. J. Strength Cond. Res. 24, 479–486 (2010).
25. Teyhen, D. S. et al. The Functional Movement Screen: a reliability study. J. Orthop. Sports Phys. Ther. 42, 530–540 (2012).
26. Shaffer, S. W. et al. Y-balance test: a reliability study involving multiple raters. Mil. Med. 178, 1264–1270 (2013).
27. Plisky, P. J. et al. The reliability of an instrumented device for measuring components of the star excursion balance test. N. Am. J. Sports Phys. Ther. 4, 92–99 (2009).
28. Linek, P., Sikora, D., Wolny, T. & Saulicz, E. Reliability and number of trials of Y Balance Test in adolescent athletes. Musculoskelet Sci Pract 31, 72–75 (2017).
29. Sipe, C. L., Ramey, K. D., Plisky, P. P. & Taylor, J. D. Y-Balance Test: A Valid and Reliable Assessment in Older Adults. J. Aging Phys. Act. 1–7 (2019).
30. Gulgin, H. & Hoogenboom, B. The functional movement screening (fms): an inter-rater reliability study between raters of varied experience. Int. J. Sports Phys. Ther. 9, 14–20 (2014).
31. Gribble, P. A., Brigle, J., Pietrosimone, B. G., Pfile, K. R. & Webster, K. A. Intrarater reliability of the functional movement screen. J. Strength Cond. Res. 27, 978–981 (2013).
32. Lehr, M. E. et al. Field-expedient screening and injury risk algorithm categories as predictors of noncontact lower extremity injury. Scand. J. Med. Sci. Sports 23, (2013).
33. Teyhen, D. S. et al. What Risk Factors Are Associated With Musculoskeletal Injury in US Army Rangers? A Prospective Prognostic Study. Clin. Orthop. Relat. Res. 473, 2948–2958 (2015).
34. Teyhen, D. S. et al. Identification of Risk Factors Prospectively Associated With Musculoskeletal Injury in a Warrior Athlete Population. Sports Health 1941738120902991 (2020).
35. Kiesel, K., Plisky, P. & Butler, R. Functional movement test scores improve following a standardized off-season intervention program in professional football players. Scand. J. Med. Sci. Sports 21, 287–292 (2011).
36. Bodden, J. G., Needham, R. A. & Chockalingam, N. The effect of an intervention program on functional movement screen test scores in mixed martial arts athletes. J. Strength Cond. Res. 29, 219–225 (2015).
37. Campa, F., Spiga, F. & Toselli, S. The Effect of a 20-Week Corrective Exercise Program on Functional Movement Patterns in Youth Elite Male Soccer Players. J. Sport Rehabil. 28, 746–751 (2019).
38. Suzuki, K. et al. Effects of functional movement screen training in high-school baseball players: A randomized controlled clinical trial. Medicine 100, e25423 (2021).
39. Dunsky, A., Barzilay, I. & Fox, O. Effect of a specialized injury prevention program on static balance, dynamic balance and kicking accuracy of young soccer players. World J. Orthop. 8, 317–321 (2017).
40. Schlingermann, B. E., Lodge, C. A., Gissane, C. & Rankin, P. M. The Effects of the GAA15 on Lower Extremity Injury Incidence and Neuromuscular Functional Outcomes in Collegiate Gaelic Games. J. Strength Cond. Res. (2017) doi:10.1519/JSC.0000000000002108.
41. Huebner, B. J., Plisky, P. J., Kiesel, K. B. & Schwartzkopf-Phifer, K. CAN INJURY RISK CATEGORY BE CHANGED IN ATHLETES? AN ANALYSIS OF AN INJURY PREVENTION SYSTEM. Int. J. Sports Phys. Ther. 14, 127–134 (2019).
42. Schwartzkopf-Phifer, K., English, R. A., Mattacola, C. G., Dressler, E. V. & Kiesel, K. B. THE EFFECT of ONE-ON-ONE INTERVENTION in ATHLETES with MULTIPLE RISK FACTORS for INJURY. Int. J. Sports Phys. Ther. 14, 384–402 (2019).

Link: https://www.functionalmovement.com/Articles/986/predict_injury_risk_with_functional_movement_systems