Nem. Sőt, mondhatnánk azt, hogy minden baj forrása te magad vagy, mert össze-vissza eszel mindent. De a helyzet az, hogy a többség nem érti, mit történik a testébe Az inzulin önmagában semleges tényező, ahogy a többi hormonra is igaz az állítás. De a modern/nyugati étrend nem hagyja, hogy ezek a hormonok fiziológiás / egészséges határon belül maradjanak, és kialakul ezekre a hormonokra az érzéketlenség, ezzel párhuzamosan az adott hormon túltermelése. A fontos hormonok a leptin, az inzulin, a glukagon, a ghrelin és az adrenalin: – A Leptin-t 1992-ben fedezték fel, és azt találták, hogy kontroll alatt tartja, hogy mennyi testzsírt tárolunk, valamint mikor vagyunk jóllakottak. Az okos táplálkozási szakértők egyből azt mondják ilyenkor, hogy inzulin nélkül kezelhetetlen lenne a diabétesz, főleg az I-es típus. Kezdjük ott, hogy a gyógyszeripar igen ügyesen kommunikál ezzel kapcsolatban évtizdek óta, és sikerült elérni, hogy a II-es diabétesz a progresszív és visszafordíthatatlan betegségek körébe kerüljön egy ponton túl folyamatos inzulinpótlást igényelve. Mikörben a II-es betegség a többség esetén nem csak remekül menedzselhető egy szaklrtő által felügyelt low carb értkezéssel, de a VirtaHealth kutatások szerint még gyógyítható is, 63 százalékos sikerrel. Marad tehát az I-es típusú cukorbetegség, ahol nem arról van szó, hogy túl sok inzulin termelődik az inzulinrezisztencia okán, hanem arról hogy nem termelődik inzulin a béta sejtekben tett kár miatt hiszen ez egy autoimmun betegség, amely oka lehet vírusos, genetikai és persze ne feledjük el azt sem, hogy a sérült bélfal és a mikrobiom sérülése – diszbiózis – is ott van ma már a listán. Szeretem, amikor kiragadunk egy alapvetően beteg populációt, és kiterjesztjük a rájuk érvényes megállapításokat az egész populációra. Nos, az I-es típusú diabétesz az inzulin felfedezése és pótlása előtt elképesztően veszélyes betegség volt, és az egyetlen menedzselési lehetőség a low carb étrend volt, mert ez nem okozott magas vérglukóz szintet. Mi sem bizonyítja jobban az inzulin hatékonyságát, hogy a páciensek az inzulin hatására képesek voltak újra zsírt tárolni – kép – amire korábban képtelenek voltak! Látható tehát, milyen erős hatással bír az inzulin beteg emberek esetén, és figyelem – itt a fiziológiás szint mesterséges biztosítása a cél. De egy nem I-es cukorbeteg esetén nyilván butaság lenne az inzulin pótlása, mert beindul a raktározás, hiszen az inzulin nem csak raktározást teszi egyszerűbbé, de az anyagcsere sebességet is csökkenti. És ez a magyarázat arra, hogy az IR-os betegek többsége miért számol be arról, hogy nincs energiája, lassul az anyagcseréje és állandóan éhes. Kutatási linkek:
– Ghrelin adja ki nekünk azt az utasítást, mikor érezzük magunkat éhesnek.
– Az inzulin a fő zsírmegőrző hormon. Anabolikus, de nem úgy, mint a tesztoszteron és a raktározásért is ő felel.
– A glukagon hatása ellentétes az inzulinnal. Serkenti a májat a tárolt glikogén felszabadításáért, és együtt működik az adrenalinnal, hogy felszabadítsa a tárolt zsírokat energiává.
https://gutpathogens.biomedcentral.com/…/…/s13099-019-0332-7
A teljes tartalom megtekintéséhez kérjük, jelentkezz be!
Bejelentkezés