Kutatási hierarchia

Amit kevesen értenek, a táplálkozással kapcsolatos szakmai anyagok többsége úgynevezett expert opinion, vagyis szakértői vélemény. És bizony a szakértők gyakran nem objektívek, mert vagy saját elképzelésük van a témáról, vagy konkrétan támogatást kapnak olyan szervezetektől, melyek megveszik a véleményüket. Tegyük fel, hogy engem te valamiért szakértőnek gondolsz, amit köszönök. De vajon objektív vagyok -e?

Nem.

Persze ennél lehetne rosszabb is, hiszen a youtube és más fórumok még ennyit sem kínálnak, vagyis ez az, amire egyáltalán nem kell adnod. Ha úgy ítéled meg, hogy én ide tartozom, meg tudok vele barátkozni, mert tudományos szempontból a véleményem semmit sem jelent.

Aztán vannak azok az esettanulmányok, melyeket a szakma az anekdota kategóriába sorol. Ezek amúgy iszonyúan érdekesek lehetnek, és egyes hipotézisek és későbbi kutatások alapjai lehetnek, de tudományos szempontból gyakorlatilag semmit sem jelentenek.

Ahogy haladunk felfelé a piramis csúcsa felé, elméletileg a tanulmányok egyre megbízhatóbbak, egyre nagyobb a validitásuk és nem állatokon vagy kémcsőben, hanem embereken végezték, egyre inkább jellemző rájuk az, hogy megismételve ugyanaz a következtetést szűrne le egy másik kutatás.

Ami – figyelem – nem is olyan természetszerű, a modern tudomány egyik nagy botrányköve, hogy a kutatások egy jelentős része megismételve nem igazolja az eredeti kutatás következtetéseit, mások azonnal az íróasztalba kerülnek, mert az eredetit teóriát sem igazolták – és marad az, amit mi láthatunk. És persze, vannak a szándékos hamisítások vagy éppen a helytelen minta kiválasztása, a randomizáltság hiánya, a szakmaiatlan hozzáállás, mint amikor a kutatásban 46% szénhidrát bevitel mellett a csoportot LOW CARB-nak neveznek…

Meglérkezünk a kohorsz vizsgálatokhoz, amiből a legtöbbet találod a a szakirodalomban,. és amelyek értéke minimális, de ez alapján rémisztgetnek téged azzal, hogy ha nem eszel elég rostot vastagbélrákod lesz, ha sok vöröshúst eszel hasonló betegségben patkolsz el, vagy éppen a sok zsír fogyasztása szívbetegséget okoz. Az ilyen tanulmányok nagy baja, hogy NEM képes ok-okozati kapcsolat feltárására, még csak trendeket is alig képes megvilágítani, mert a résztvevők szubjektív bevallásán alapulnak, tendeciózusak és kutatónak lehetőséget ad arra. hogy a támogatók és szponzorok igényeinek megfelelő adatokat hozzanak ki.

Lásd a azon 20 éves követéses, nagy mintás tanulmány, mely szerint a magas rost és alacsony húsbevitel alacsonyabb rák és szívbetegség kockázattal jár. Az egyéb adatokat vizsgálva kiderül, hogy a magasabb rostot és kevesebb húst fogyasztók: gazdagabbak, iskolázottabbak, gyakrabban mozognak, nem dohányoznak és kevesebb alkoholt fogyasztanak. És már, az ok-okozat nem is olyan tiszta, igaz.

Elértünk a randomizált tanulmányokhoz, ez ugye a szakirodalomban RCT néven ismert. Itt ha minden jól megy hasonló résztvevőket válogatnak ki, elegendő mennyiségben, dupla vagy trippla vak és placeo kontroll is folyik – stb – , és a vége egy peer reviewed eredmény, ami megjelenik és már valóban ok-okozati eredményeket képes bemutatni. Etikai, anyag, időbeli és más okokból nagyon ritka, hogy táplálkozással kapcsolatban ilyen tanulmányt olvashatunk.

És a csúcs, a meta-analízis, ahol egy halom tanulmányt hasonlítanak össze, hogy megtudják egy adott állításról, hogy mennyire felel meg a valóságnak, ezért az adatokat statisztikai analízisnek vetik alá.

Fontos érteni:

Minden kutatás annyit ér, mint a módszertan és az az adat. amivel táplálják. Ahogy mondják, szemét be – szemét ki.

A következtetés nem minden esetben fedi le azt, amit az adatok, nyers adatok mondnak. Van, hogy. kutató tendencizusan kihagy adatokat, mert nem támasztja alá azt a hipotézist az adat, amit le akar vonni következtetésként. Lásd Blue Zone és China Study.

Van, hogy a kutató tendenciózusan keveri az abszolút és relatív kockázati értékeket. Okkal.

Vagyis kutatást olvasni maga is tudomány. Csak attól nem lesz egy vélemény perdöntő, mert valaki mellé dob egy kutatási linket, akkor sem, ha én teszem.