Hálózatépítés (Matt Cook)

y hazaköltözöm a szülővárosomba. Rendkívül szenvedélyes voltam a szakmám iránt rehabilitációs specialistaként, valamint erő és állóképességi edzőként egyaránt. A közösség fontos részévé szerettem volna válni.

Egyszerű döntés lett volna csatlakozni egy hálózatépítő-marketinges csoporthoz, melynek tagjai csütörtök reggelente találkoztak egy helyi étteremben. Élhettem volna ezzel a lehetőséggel, hogy így vegyem rá az embereket, küldjék hozzám a klienseiket és pácienseiket edzés és rehabilitáció céljára egyaránt. De egyszerűen nem tudtam megbarátkozni ezeknek a hálózatoknak a korlátaival. A város legelfoglaltabb szakembereinek nem volt idejük arra, hogy csütörtök reggelente ilyen gyűlésekre járjanak – túlságosan lefoglalta őket ugyanis az, hogy segítsenek az őket felkeresőknek.

Ezt végiggondolva fel kellett tennem magamnak néhány kényelmetlen kérdést: kik voltak valójában ott ezeken a gyűléseken, és vajon én is ezt a szintet szeretném-e elérni a szakmámban?

Úgy döntöttem, inkább egy másik megközelítést választok. A csapatommal elkezdtünk helyi focimeccsekre járni. A környékünkön egyáltalán nem voltak elérhetők képzett edzők. Voltak ugyan mentők a sürgős traumás sérülések ellátására és a sérültek szállítására, mi azonban inkább az ortopédia és sportorvoslás területén jelentkező panaszokra szerettünk volna fókuszálni. Az akartuk elérni, hogy a mentőket csak akkor kelljen hívni, amikor valóban szükség van rájuk.

Igyekeztünk bátorítani a helyi sportedzőket is: „Ne csak szezon közben keress minket, amikor sérülésekkel kell foglalkozni. Adj egy esélyt annak is, hogy még a szezon előtt valamennyire meg tudjuk előzni őket. Ne csak hangoztasd a sérülésmegelőzés fontosságát, hanem tegyél is érte.” Tárgyaltunk helyi futó csoportokkal, valamint tenisztáborok szervezőivel is. Bármilyen lehetőségre lecsaptunk, amivel segíthettünk az érintettek képzésében.

Nagyon sok időt és energiát áldoztunk arra, hogy megkülönböztessük magunkat másoktól egy olyan szakértői csapatként, amely valóban képes segíteni a közösségnek.

A helyi pedikűrösöket is felkerestük: „Segíthetünk a lábfej-, és bokaproblémákkal küzdő pácienseidnél? Megvizsgáljuk a lábfejüket és a bokájukat, és olyan panaszokkal is tudunk foglalkozni, amire neked nincs időd. Egész biztos sok ilyen kliensed van. Miben tudunk segíteni?”

És itt a lényeg. Ha a fentiekből csak azt olvastad ki, hogy megpróbáltam a közösségem szakértő tagjainak megmutatni, miben tudok segíteni a klienseiknek és pácienseiknek, akkor nem sikerült feltárnod a teljes képet. Ugyanis minden egyes ember esetében, akit megpróbáltam rávenni, hogy ajánljon engem, én is segítséget kértem.

Régóta próbáltam találni a közösségemben egy képzett táplálkozási tanácsadót. Ehhez persze lehet, hogy két emberre van szükség, ugyanis egy testépítő versenyző igényei jelentősen eltérnek egy cukorbeteg pácienséitől.

Egy fizioterapeuta számára kulcsfontosságú tisztában lenni vele, mikor kell egy pácienst elküldeni orvosi vizsgálatra. Ha olyan problémákat találunk, melyekhez egyértelműen orvosi konzultációra van szükség, akkor gyorsan kell cselekednünk – nem pedig 4 hétnyi haszontalan rehabilitációt követően. Ismernünk kell azokat a jeleket, tüneteket és strukturális problémákat, melyek esetén jó eséllyel szükség lesz egy alaposabb orvosi vizsgálatra vagy egy MRI-re.

Számos esetben ajánlottak a szakértői hálózatom tagjai, és én is számtalanszor ajánlottam a hálózatom tagjait. Ilyen esetekben azonban nem csak úgy vaktában ajánlom őket. Mindig jelzem az adott szakértőnek, hogy „ezeket csináltuk, és ezért gondolom, hogy te vagy a megfelelő ember erre a problémára.”

Bizonyos tekintetben sebezhetővé válunk, amikor egy klienst vagy egy pácienst valaki máshoz irányítunk. Tisztában kell lennünk vele, hogy a páciensek ellátásának és kezelésének minősége állandó. Úgy vélem, sokan félnek bárkit is ajánlani – attól tartanak ugyanis, hogy rosszul járnak ezzel.

A személyi edzők anno féltek ajánlani engem, mert attól tartottak, hogy ezáltal elvesztik a kliensüket, vagy hogy azt mondom a kliensnek, hogy egyáltalán nem lenne szabad edzenie. Ez azonban abszolút távol áll a valóságtól. Ezek a kliensek ugyanis annyira imádnak edzeni, hogy jó eséllyel a fittségük fenntartásával próbálnak leplezni egy orvosi jellegű problémát. Az edzők ezen félelmét úgy segítettem leküzdeni, hogy megmutattam nekik, miként fest egy mozgásminta szűrés és milyen előnyei vannak. Azt is megengedtük nekik, hogy jelen legyenek a hozzánk irányított klienseik értékelése során.

Segítettünk emellett az esetlegesen fennálló saját fizikális problémáikban is, így első kézből tudtak mesélni a klienseiknek. „Ez nem csak egy szokásosan ajánlott fizikoterapeuta. Ezek a srácok valóban nagyon értik a dolgukat.”

Minden egyes ember révén, akit megpróbálsz rávenni, hogy ajánljon téged, egyúttal te is rátalálsz egy specialistára vagy szakértőre, akit ajánlani tudsz. Kerékpáros páciensed van? Nem árt ismerned valakit, aki jártas a kerékpározás világában. Szereted a kettlebelleket, de nem vagy hivatásos instruktor? Találj valakit, aki az. Úgy érzed, a jóga lenne ideális egy adott kliensnek, mivel már elmúlt a derékfájása? Találj neki egy instruktort.

Azonban ha szeretnéd bővíteni a szakértői hálózatodat, mert így az adott problémákra megfelelő szakértőket tudsz ajánlani, és hozzád pedig akkor fordulnak, amikor te számítasz az adott területek szakértőjének, akkor rendkívül fontos, hogy ne kövesd csak úgy vakon a hálózat-marketing megszokott receptjét.

Tudj bánni az emberekkel, amikor hozzád fordulnak segítségért. Érd el, hogy pozitív benyomásaik legyenek és sokat meséljenek másoknak is erről. Ha pedig nem te magad vagy a szakértő, gondoskodj róla, hogy ismerd és ajánlani tudd az adott terület szakértőjét, és már ezáltal is pozitívan fognak nyilatkozni rólad.

Így igaz: amikor ajánlasz valakit, rólad is pozitív kép alakul majd ki a megfelelő döntésed miatt. A szakértői hálózatom tagjai olyan emberek, akikre a saját családomat is rábíznám. Hogy én is jól járok-e anyagilag ezekkel az ajánlásokkal? A legtöbb esetben nem.

A legjobbaknak nincs szükségük jutalékrendszerre. Így is épp eléggé elfoglaltak. Ha az ajánlásaid többségére pénzügyi döntésként tekintesz, akkor nem árt átgondolnod, hogyan is dolgozol. Az orvoslás világában ez gyakran megfigyelhető – egy ajánlás érdekes módon megéri anyagilag vagy pozícióilag is az ajánlónak. Ez akkor válik igazán nyilvánvalóvá, amikor az orvosok a barátokat és a családtagokat egy adott helyre irányítják, míg mindenki mást egy másik helyre.

Az ilyen emberek jellemzően nehezen viselik, amikor felveted a másodvélemény lehetőségét. Engem egyáltalán nem rémiszt meg, vagy idegesít fel, amikor valaki ezzel áll elő: „Gray, értékelem a véleményedet. Ettől függetlenül ki fogok kérni egy másodvéleményt is.”

Én egy ilyen visszajelzésre így tekintek: vagy ő fog megtanulni valami újat, vagy én magam. A tanulás pedig jó dolog. Vagy figyelmen kívül hagytam valamit, vagy nem – utóbbi esetben pedig talán azt fogják tapasztalni, hogy a vizsgálatom integritása és hitelessége felülmúlta a valaki mástól kapott kényelmes diagnózisét.

Ha pedig felkeresnek mást is, és kiderül, hogy valamit nem vettem észre, akkor sem kell védekeznem emiatt. Ilyenkor elfogadom a dolgot, és ezt mondom: „Örülök, hogy kikértél egy másodvéleményt is, ugyanis ebből a szemszögből nem vizsgáltuk meg a problémádat.”

Ettől az őszinteségtől pedig jobb szakértővé válsz. Ha mindannyian úgy kezelnénk a szakértői hálózatainkat, mint a közösségi hálózatainkat, akkor olyan elfoglaltak lennénk, hogy nem maradna időnk azokra a csütörtök reggeli gyűlésekre.

 

Link: http://graycook.com/?p=2451