Tradicionálisan azt gondoltuk, elég valakit szimpla kalória restrikciós állapotba helyezni, és fogyás lép fel, illetőleg ezzel az eljárással komoly javulás lép fel az egészségben. 1. A folyamatos és nagy mértékű kalória deficit csak egy ideig működik, de pár hét után a szervezet megérti, hogy kevesebb kalória érkezik be, így egy ponton túl olyannyira lassítja a metabolizmust, hogy megfeleljen amennyire lehet a beérkező kalória mennyiségnek, és ez igaz akár 50%-os csökkenés esetén is. Lásd Minnesota starvation study és Biggest Loser study. 2. A makrotápanyag profil. Ugyan a a kalória drasztikus csökkentése mínuszt okoz, azt látjuk, hogy közben közel sem tolja el a szervezetet az autofágia irányába olyan mértékben, mint egy böjt. Az elérhető szénhidrát és fehérje elegendő mennyiségű inzulinválaszt és szabad aminósavat tartalmaz ahhoz, hogy a sejtet javító folyamat soha ne legyen optimális mértékű. Magyarán ez a kérdés nem kerülhető meg, mert állítom, hogy a kalória nem egyszerű kalória, egyben jelmolekula is, vagyis bemenő jel egy csomó folyamathoz. 3. Míg egy 5 napos böjt sem mutat szignifikáns izomtömeg csökkenést, egy 5 napon át végzett alacsony kalóriás étkezés már igen. Hogyan lehetséges ez? Nos, a sok napos böjt esetén a testzsír mobilizálódik, pár napon belül a , zsírsavak lesznek a meghatározó energiaforrások – keton – és van ami védje az izomtömeget. Ugyanez kalória deficit esetén pont ellenkező módon történik. 4. Ha az emberünk napi 2000 kalóriát visz be, és mi 25 százalék deficiet kreálunk, úgy a napi bevitel 1500 kalória lesz, az egy héten 10.500 kcal a 14.000 helyett. Ha a héten kétszer böjtölne az alany, akkor a heti bevitel, 14.000 helyett 10.000. Szinte megegyezik, de micsoda különbség, igaz? Nem azt állítottam, hogy a böjtölős csoport több zsírt veszítene mondjuk 6 hónap alatt, de azt igen, hogy az autofágia erősebb lenne a böjtölést végző csoportban…
A teljes tartalom megtekintéséhez kérjük, jelentkezz be!
Bejelentkezés
