Az első két részben definiáltam a EKSS fogalmát és segítséget nyújtottam a szindróma felismeréséhez. Most abban fogok segíteni, hogy meg is tudd előzni ezt, és arra is választ kapsz, hogy miképpen tudod az előnyödre fordítani az EKSS kontrollját.
A cik
Janda megfigyelte, hogy születéskor az izmok csak kis része aktiválódik az izmokban. Janda ezeket az aktív izmokat „tónusos izmokként” osztályozta amely magában foglalja ezeket az izmokat: lumbar erectors, hip flexors, adductors, levator scapulae, pectoralis. A fejlődés során az idegrendszer is masszív érésen megy át, mely során a fázisos izmok is szerepet kapnak – serratus anterior, rectus abdominis, gluteal complex, sternocleidomastoid.
De mi okozza a problémát?
- a helytelen kivitelezési sebesség
- az atlétára ható erő, vagyis túl nagy terhelés
- fáradtság, vagyis több ismétlés, mint kellene
Funkcionális kapacitás – A sportoló azon képessége, hogy az adott gyakorlatot a terheléssel, sebességgel és időben végezve képes annak optimális kivitelezésére. Az optimális itt a formát jelenti, amit nem lehet a funkciótól elválasztani.
Funkcionális rés – a funkcionális kapacitáson túl végzett ismétlések, melyek felső határa maga a bukás, amely elsődlegesen technikai, majd a kivitelezésre képtelenséget jelenti.
Küszöb edzés – célja az, hogy csökkentse a funkcionális rést, és emelje a funkcionális kapacitást.
Érdemes értenünk, hogy az edzés során az a célunk, hogy fizikai kapacitásokat fejlesszük. A fejlesztés során a stabilitás és mobilitás fejlesztése része a folyamatnak, és míg a mobilitás nem csak flexibilitás, a stabilitás sem csak egyszerű merevség vagy egyensúlyfejlesztés. A test alapvetően több módon próbál a külső és belső erőhatásoknak ellenállni, és egy pozicíót vagy testtartást statikus vagy dinamukos ellenállás ellenében fenntartani. ( A stabilitás definíciója.)
Elsődlegesen a csontos alátámasztásokról kell beszélnünk, amelyeket irányba és sorba rendezve a legegyszerűbb és legkevesebb energiával hoz létre stabilitás.
Természetesen a kontrakcióra képes szövetek is részesei a stabilitási minta létrehozásának, ebben az esetben az izmok, kötőszövetek lesznek a fókuszban.
Mindkét stabilitási stratégia fontos, de egyik sem fog működni, ha a test központja nem stabil. Példaképpen aktívvá tehetjük a serratus anteriort a lapocka stabilitása érdekében, de ha a rekeszizom aktivitása és a szükségnek megfelelő belső hasűri nyomás nélkül nincs mibe kapaszkodni a serratus anteriornak – vagyis a korrekció nem marad meg.
És itt jön az a nagy felismerés, hogy a központi stabilitást a rekeszizom adja, miközben a rekeszizom egyben lát el respirációs és stabilitás feladatot, akkor végsősoron MINDEN edzés a rekeszizommal és a légzéssel kellene, hogy kezdődjön, nem?
A teljes tartalom megtekintéséhez kérjük, jelentkezz be!
Bejelentkezés
