Esettanulmány: regionális keresztfüggőség a gyakorlatban (Greg Dea)

y megváltoztatjuk „azt a dolgot, amit hajlandók és képesek is vagyunk megváltoztatni. Ez pedig lehetőséget biztosít rá, hogy valami máson is változtassunk.” Amiről ez az edző beszélt, az sokban hasonlít a regionális keresztfüggőség koncepciójára, ahol az érintett területtől látszólag teljesen távoli korlátozások összefügghetnek. Ugyanazon a reggelen, amikor ennek az edzőnek az előadására vártam Brazíliában egy teljesítményfejlesztéssel kapcsolatos találkozón, üzenetet kaptam egy kliensemtől. Egy korábbi konzultáció, valamint az SFMA rendszerén alapuló intervenciók eredménye arra utalt, hogy regionális keresztfüggőség áll fenn a légző-, a vázizomzati-, és az emésztőrendszere között.

Íme a lényeg: amikor ez a kliens hozzám került, már körülbelül 18 hónapja beteg volt. Időszakosan kiújuló bénítóan erős hasi fájdalmatól, kimerültségtől és reggeli hasmenéstől szenvedett, és jelentősen le is fogyott ennek hatására. Minden kora reggel ment a hasa, és utána nehezen bírt visszaaludni. Átfogó orvosi vizsgálaton esett rá, kizárták a rák kockázatát, de semmilyen diagnózist nem sikerült felállítani. Próbálkozott az étrendje megváltoztatásával és ételallergiákra is tesztelték, de így sem sikerült enyhíteni a tünetein. Számtalan különféle gyógyszert szedett a fájdalmaira és az emésztőszervi panaszaira, de azok sem hoztak valódi javulást.

Egyszer találkoztam a klienssel személyesen, és természetesen nálam is átesett a szükséges körökön – kórtörténet, idegrendszer, légzőrendszer, SFMA. Íme az eredmények: az idegrendszere teljesen normálisan működött. A légzőrendszer kapcsán a TLC („teljes tüdőkapacitás”) és az FRC („funkcionális reziduális kapacitás”) a minimális szint alatt volt, és számtalan mobilitási diszfunkció volt megfigyelhető nála. Mozgás körben semmiféle fájdalom nem mutatkozott. Tekintettel a mobilitási és légzőszervi diszfunkcióira és kórtörténetére, megvizsgáltam a hasát is, és nem találtam zsigeri eredetű korlátozásokat vagy fájdalmat.

Ezért azt ajánlottam, hogy kezdjen légzőgyakorlatokat végezni, valamint javítani a mellkasi mobilitásán, ennek pedig egyetlen oka volt: a tesztek arra utaltak, hogy bőven van tér a fejlődésre, és még ha nem is érünk el javulást az eddig még diagnosztizálatlan problémáját illetően, legalább az idegrendszere jobban fog reagálni a panaszaira.

Manuálterápiás módszereket alkalmaztam rajta, és így javulást sikerült elérnem a mellkasi mobilitásában. Megtanítottam neki időre végzett légzőgyakorlatokat (rekeszlégzést), melyek során lélegzet visszatartásokat kellett végeznie a teljes tüdőkapacitás teszt alapján meghatározott kapacitásának 50%-án. 3 mp belégzés, 3 mp benntartás, 3 mp kilégzés, majd újra 3 mp szünet. Ebből 10 ismétlés, majd következhetett lélegzet visszatartás a TLC 50%-ával. Ezután 9 ismétlés a 3/3/3/3 körből, és újra egy TLC 50%-os lélegzet visszatartás. Utána 8 ismétlés, 7 ismétlés, stb., egészen 2-ig, majd egy utolsó lélegzet visszatartás a TLC szintjén. Egy ilyen blokkot követően a TLC-je 50%-os időtartamnövekedést mutatott.

Ilyen esetekben kombinált törzsgyakorlatokat és a mellkasi mobilitás újratesztelését is szoktam alkalmazni. Ez ugyanis jellemzően jobb eredményekkel jár, és nagyobb hibázási lehetőséget tesz lehetővé a végrehajtás során, ezért ha választanom kellene, akkor a mellkasi rotációs + oldalirányú flexiós gyakorlatot inkább kicserélném erre a háromdimenziós törzsgyakorlat-sorozatra. A kiinduló helyzet a következő: tedd a jobb kezed a falra, a könyököd legyen közel a bordáidhoz, majd fordulj balra. Ez jobbra történő kis mértékű törzsrotációt idéz elő. Majd tedd a bal kezed a falra, a jobb kezed fölé, a bal karodnál a lehető legnagyobb mértékű abdukciót/flexiót érve el, a fejed fölé kinyúlva a fal irányában (lásd a lenti videót). Ez általános törzs laterális flexiót idéz elő a rotációval azonos (jobb) oldalon. Majd ebből a pozícióból hajts végre aktív mozgást három síkban. Azért választottam erre 5 ismétléses tartományt, mert ez tűnik a minimálisan effektív dózisnak. Íme a három mozgássík:

1. Aktívan told a csípődet/medencédet el a faltól, majd vissza a fal irányába. Ez fokozza a törzs oldalirányú flexióját.
2. Aktívan told a csípődet/medencédet előre és hátra, mint egy hip thrust és egy csípőhajlítás során. Ez tovább növeli a törzs flexióját és extenzióját.
3. Vedd el a jobb kezed a faltól, és nyúlj ki vele előre és a mennyezet irányába, majd lefelé és hátra a mögötted lévő fal felé. Ez tovább fokozza a rotációt mindkét irányban.

Emellett egy megerősítő mellkas mobilitási gyakorlatot is előírtam neki.

Másnap rákérdeztem, hogy érzi magát. Azt mondta, ugyanúgy hasmenéssel ébredt, de kezdte kicsit jobban érezni magát. 7 nappal később erről számolt be:

“Hello Greg

Remélem jól vagy. Nálam minden szuper – már 7 napja nincsenek fájdalmaim, nem szedek fájdalomcsillapítót, és nincs más tünetem sem – remekül érzem magam. Jól alszom, és jobban étkezem.

Rendszeresen gyakorlom a rekeszlégzést és a mellkasi rotációs gyakorlatot – ma reggel a TLC 43 volt.

Fantasztikus érzés visszatérni a normális dolgokhoz – kimenni a partra, úszni, napozni, enni és élvezni az ételek ízét (egy hétig hanyagoltam a FODMAP-ot, és visszatértem a gluténmentes étrendhez), és játszani a srácokkal (12 és 8 évesek).

És mindezt neked köszönhetem!!

Üdv!”

Ezt az elképesztő eredményt az SFMA rendszert követve tudtam elérni – megmutatkozott ugyanis a regionális keresztfüggőség a légző-, a vázizomzati-, és az emésztőrendszer között. Az egyik kollégám (Stuart Elwell, FMS/SFMA instruktor) ezt szépen fogalmazta meg: „a szisztémás gyulladásos reakciók primitív ingereinek korrekciójában hatalmas erő rejlik. Különösen erősen megfigyelhető a légzés fontossága, amikor felismerjük, hogy a rendszert nem ismerő fiziológusok komplex korrekciókat és átfogó teszteket próbálnak alkalmazni, miközben a válasz szó szerint ott van az orruk előtt.”

A cikk elején említett edző a testünkben található „hálózatokról” beszélt, melyek hatással vannak a szoftverünkre és a hardverünkre egyaránt. Ezek a hálózatok olyanok, mint az energiát biztosító elem – a keringési, légzési és endokrín rendszereink. A kerincési rendszeren belül pedig természetesen ki kell térni a nyirokrendszerre is. Ezek együttesen – más funkciók mellett – segítenek a tápanyag, az üzemanyag, valamint a hulladékanyagok szállításában és a hulladék újrahasznosításban. Emellett segítenek az immunrendszerünknek is az immunsejtek szállításában, valamint a károsodott sejtek eltávolításában. Habár a testünk szinte bármire képes, ehhez szüksége van kulcsfontosságú összetevőkre – és a mozgás jelenti ezen egészségjavító összetevők közös metszetét. Szerencsére rendelkezésemre állt egy olyan rendszer, mellyel fel tudtam mérni, hogy helyesen működött-e a kliensem légző-, és vázizomzati rendszere. A válasz pedig az, hogy nem. A fontossági sorrendben az egészség megelőzi a funkciót, ezért elsőként a légzőrendszer – az egyik kulcsfontosságú „hálózat” – egészségével foglalkoztam, kiegészítve a vázizomzat egészségének fokozásával. Miután a teste kapott pár napot az alkalmazkodásra, úgy tűnik ez javítani tudott más „hálózatok” állapotán is, melynek hatására a tünetei megszűntek. Felmerült a kérdés, hogy mi lesz vajon a következő lépésem. Erre egyszerű a válasz: attól függ, mit szeretne. Elsőként azt szerette volna tudni, mit lehet tenni a fájdalmak enyhítésére vagy megszüntetésére. Ez sikerült. Onnantól, hogy már nincsenek fájdalmai, ha a célja az edzéstervben történő segítségnyújtás, akkor egy FMS tesztet végeznék, és azonosítani tudnám azokat a mintákat, melyek nem megfelelő minőségűek. Ezt követően azon dolgoznék, hogy kellő szintre tudjam fejleszteni őket, és ezzel egy időben igyekeznék megakadályozni azon minták terhelését, melyek még nem megfelelő szintűek. Összetettől az egyszerűig, szisztematikusan haladva.

 

Link: https://www.functionalmovement.com/Articles/953/case_study_regional_interdependence_in_action