Erő? (Matt Cook)

k, feltűnt, milyen gyakran emlegettem az erőt.

Ez lehet az egyik legmegosztóbb téma, amit valaha is érintettem, mivel gyanítom sokan azt hiszik, szerintem az erő nem fontos.

Ez azonban egyáltalán nem igaz.

Csupán annyit mondok, hogy az erő kifejezés nem rendelkezik a kellő kommunikációs szinttel és elszámoltathatósággal.

Amikor a fizikális fejlődés szempontjából olyan fontos kifejezésre, mint amilyen az erő, nincs egyértelmű definíció, valamint nem állnak rendelkezésre meghatározott jelzések és sztenderdek, akkor onnantól nem tekinthető számonkérhetőnek. Egyszerűen csak egy olyan dologgá válik, amiről sokan beszélnek ugyan, de mindenki máshogyan értékeli. Ha az erő alapvető, akkor miért nincs olyan előre meghatározott normális értéke, mint a látásnak (20/20) vagy a vérnyomásnak (120/80)? Miért olyan nehéz találni egy ilyet?

Azért, mert specifikus erőről szeretnénk beszélni azt megelőzően, hogy definiálnánk az általános erőt – ez pedig egy rövidlátó és fenntarthatatlan állapot. A hosszú távú specifikus erő alapját ugyanis egy stabil, általános erőszint alkotja.

Az erő és a flexibilitás kifejezések egy ember esetében használhatók az akaraterőre, az alkalmazkodóképességre, valamint egy fizikális minőségre is. Jelen cikk esetében az erőről egyértelműen fizikális minőségként fogunk beszélni. De még ezzel együtt sem vagyok kibékülve ezzel a szóval.

Az erő szót hallva az emelésre vagy a munkakapacitásra gondolsz? Légy őszinte magadhoz.

Életem túlnyomó többségében az erőre emelésként gondoltam – azonban nem mindig volt ez a helyzet.

Vidéken nőttem fel, így ezidőtájt az erőre munkakapacitásként tekintettem. Majd később a középiskolában és az egyetemen megismerkedtem az edzőtermek világával, és akkor már emelésként gondoltam rá. Most így szakértőként, 25 évnyi tanulással, számtalan elkövetett hibával, valamint a témán való töprengéssel később…visszatértem arra a véleményre, hogy az erő a munkakapacitást takarja.

Ha erősportágban (súlyemelés vagy erőemelés) versenyzel, akkor persze az emelésre kell koncentrálnod. Azonban ha olyan sportot űzöl, mely a munkakapacitást értékeli, akkor az emelések nem feltétlenül tekinthetők a legjobb módszernek az erő növelésére. Ezzel együtt azonban rendkívül fontos eszközök a szükséges mintákban rendelkezésre álló erőszint fejlesztésére. Két kérdést kell feltennie minden erőedzőnek egy nem emelés-fókuszú sportágban:

Mi az a minta, amit erősíteni kell?

Mi az a minimálisan effektív dózis, amivel ez elérhető?

A munkakapacitás kifejezést lényegében ugyanúgy használhatnám egy katonára, egy senior golfozóra, és akár még egy 10 éves tornászra is. A munkakapacitás a testtartások és a mozgásminták fáradással szembeni tartóssága az idő folyamán. Minden sportoló és lelkes amatőr eljut egy ponton arra a szintre, ahol a fáradtság hatására lecsökken a precíz technika és a készségfejlesztés mértéke.

Egyszerűsítsük le a munkakapacitást. Ha ismétlésekről beszélünk:

Minden megfelelő minőségű ismétlés egy A vagy B eredményt ér a kvalitatív erő-osztályozási skálán, minden nem megfelelő minőségű ismétlés pedig egy D vagy F eredményt ér ugyanezen a skálán. Ha nem tudsz egyértelműen dönteni a minőséget illetően, akkor örökre a C szinten maradsz.

Hány nem tökéletes ismétlésre van ma időd? Ha nem tudod mérni a minőséget, valamint a mennyiség-minőség változó szintjét, akkor soha nem fogod tudni igazán értékelni a munkakapacitást. Ebben egész biztos lehetsz.

Az a célunk, hogy megerősítsük a sportolókat és az aktív életet élő átlagembereket, így részt tudnak venni olyan tevékenységekben, amikben szeretnének, és fejleszteni tudnak olyan készségeket, amiket célul tűztek ki maguk elé. Nem tudod fokozni a készségfejlesztés szintjét – olyan tevékenységek esetében, melyekhez fizikai kapacitásra vagy mozgáskapacitásra van szükség –, ha nem vagy képes a fáradtsággal szembeni általános, vagy alapszintű ellenállásra. Onnantól pedig, hogy megjelenik a fáradtság, elkezd leromlani a propriocepciód, a koncentrációd, a flow állapotod, a légzésed és a fiziológiád. A fáradtság mindent leront.

Márpedig ez a fáradt állapot nem túl jó kiindulópont a gyakorláshoz. Azért használom a gyakorlás szót, mert a készségfejlesztés jellemzően inkább a precíz technikáról szól. Az edzéshez szükség van egy meghatározott minimális szintű precíz technikára, és csak ezt követően derülhet csak ki, mekkora volument vagyunk képesek elviselni, mielőtt átlépnénk a megfelelő minőség határát jelző vonalat a homokban.

Félre ne érts. Az erő kifejezést egy csodás szónak tartom, de olyan széles körben és olyan felszínesen használjuk, hogy senki nem képes egyetérteni benne, mit is jelent az erő valójában. Ezért egy jobb definíció hiányában a saját őszinte véleményem szerint az erő munkakapacitást jelent.

Ha pedig a jelentése munkakapacitás, akkor ne hívjuk erőnek.

Meglátásom szerint az erő egy olyan alkategória, mely része a munkakapacitásnak – talán az izomfeszítés alkalmazásának képessége egy feladat végrehajtásához vagy egy tér megóvásához –, és ennek során az izmaidat használva óvod a mozgástartományodat, a testtartásodat, az általad elfoglalt teret, valamint a körülötted lévő világot. Ez a külső erőkkel szembeni ellenállás az, amiben megsérülhetsz, ami kibillenthet az egyensúlyodból, vagy ami letéríthet az utadról. Az izomfeszítés teszi lehetővé továbbá a munkavégzést is azáltal, hogy az ízületeidet maximális hatékonysággal mozgatod (a korábban már említett minimálisan effektív dózis).

Ezt a munkát pedig egy meghatározott minőséget meghaladó szinten kell végezni, különben az egész csak egy fölösleges mozgás, márpedig a természet nem igazán értékeli a nem gazdaságos dolgokat. Az összeképet tekintve az a nem megfelelő minőséggel végrehajtott öt extra ismétlés valószínűleg nem sokat ért. Lehet, hogy több ismétlést csináltál, mint az edzőtársad, de eközben átléptél egy olyan határt, amit a legjobbak soha nem lépnek át.

Az erősportok világán kívül mégis mire jó egy olyan emelés, melyet nem lehet másként értékelni vagy bemutatni, mint egy emelésként?

Tegyük fel, hogy valaki arra edz, hogy katona lehessen, majd ellátogat Parris Island-re, hogy végigcsinálja az Egyesült Államok Tengerészgyalogságának kiképzőtáborát. Higgy nekem, pár haverom megjárta már azt a helyet, és amikor visszatértek, egész másképp néztek ki, mint mikor elmentek.

Előzetesen ugyanis mindenki edzőterembe jár, hegyre fut, és számtalan más módon is próbálja megerősíteni a testét az előtte álló feladatra. Azonban amit az edzőtáborban csináltak, többről szólt, mint az emelésekről, a saját testük használatáról, valamint a hátukon cipelt eszközökről – legyen szó akár egy 15 km-es túráról, egy 15 km-es túráról menetfelszerelésben, vagy számolatlan mennyiségű húzódzkodásról, fekvőtámaszról vagy lábemelésről. Ez az egész semmit nem számított.

Az edzőtermi módszereik – hány szettet és ismétlést csináltak, melyik izomcsoportokat dolgozták meg aznap – közül semmi sem jelentett különbséget. A lényeg ugyanis az volt, hogy abban a környezetben miként tudták az eddigieket alkalmazni, és valóban teljesíteni. Ha azért emelsz, hogy fejleszd a munkakapacitásodat egy olyan dologban, amit az edzőtermen kívüli teljesítményed alapján fognak értékelni, akkor soha ne hagyd, hogy az emelő programod akadályozza a munkakapacitásod fejlesztését.

Mindig jót kuncogok (talán te is), amikor megkérek valakit, hogy mondja el, mennyire erős. Mindannyian egy valamilyen emelésben 5 évvel ezelőtt elért egy-, vagy háromismétléses maximumról fognak mesélni.

Utálom ezt mondani, de nem az vagyok, aki 5 évvel ezelőtt voltam. És ez igaz a legtöbb emberre. Az erőt a munkakapacitás számszerűsíthető és tudományos alapokon nyugvó különféle értékelései alapján kellene mérni, mivel – ahogy gyakran hangoztatom – „ha azt a tesztet gyakorlod, amivel felmérünk téged, akkor onnantól a teszt biomarkerként teljes mértékben használhatatlanná válik.”

A maraton egy könnyű és hosszú illusztrációja a munkakapacitásnak, ellenben a jelentős súllyal végzett farmer cipelés egy nehéz és rövid bemutatót jelent. Mindkét esetben uralnod kell a tartásodat és a mozgásmintáidat ahhoz, hogy sikerrel tudd teljesíteni a feladatot – a testtartások esetében integritásra, a mozgásminták esetében pedig gazdaságosságra van szükség.

Ha már 8. osztálytól kezdve a SAT tesztre készülnél, és minden hónapban végigcsinálnád az egyetem kezdetéig, akkor nem vagyok biztos benne, hogy a SAT megfelelően előre tudná jelezni a sikerességedet az egyetem első évében – márpedig valójában ez lenne az egyetlen célja.

Abban a pillanatban, hogy elkezded gyakorolni a tesztfeladatot, majd odafordulsz valakihez, és így szólsz: „Erős vagyok, mert ennyi a felhúzásom”, előfordulhat, hogy így kérdez vissza: „És milyen gyorsan tudsz felfutni egy hegyre?” „Hogy fest a farmer cipelésed?” „Mennyi húzódzkodást tudsz lenyomni?” Ezzel pedig nem az erődet kérdőjelezi meg – pusztán csak az erővel kapcsolatos leszűkített definíciódat.

A legtöbb egyetemleges igazságot nem lehet szavakba önteni, azonban a megfelelő szavak használatával legalább szinte mindenki számára egységesen érthetővé lehet tenni őket. Ha vennénk az erő szó aktuális jelentését, és szó szerint kinyírnánk, felszögelnénk a falra, és hagynánk ott pusztulni, akkor talán elkezdhetnénk értékelni a munkakapacitást – elvégre a legtöbben ezért kezdtünk anno emelni. Amikor pedig ez bekövetkezik, onnantól az erő szónak egy jobb, hasznosabb definícióját tudnánk alkalmazni – egy olyan szót, amit soha nem fognak félreérteni.

 

Link: http://graycook.com/?p=2214