„Ülsz a motorodon a rajtkapunál, vársz a rajtra, a pulzusod 100-105 környékén mozog, vagy akár 110-re is felmegy”, meséli a veterán outdoor motocross versenyző Mike
Hibner – aki júniusban megnyerte a Mammoth Motocross Race 40B divízióját (40-49 év közötti amatőrök) – átfogó ismeretekkel rendelkezik az emberi test, valamint a motorversenyzés terén is: edzéstudományból szerzett diplomát, tett egy kitérőt az erőemelés és a testépítés világába is, majd biomechanikával és innovatív fitnesz eszközök fejlesztésével kezdett foglalkozni.
„Sokan elcsodálkoznak rajta, hogy mégis mitől ilyen kemény ez a sportág? Elvégre a motor dolgozik helyettem”, meséli Hibner, megcáfolva egy elterjedt félreértést – a kutatók és a résztvevők szerint ugyanis fizikálisan ez a világ egyik leginkább megterhelő sportága. „Ez a sportág az egész testet igénybe veszi, ezért hatalmas szükség van az erős törzsre. A sportág elitjébe tartozók közül sokan lényegében az elit triatlonistákéhoz hasonló edzéseket végeznek. Kiváló állóképességgel rendelkeznek, azonban a motor irányításához erőre is szükség van. Ez lényegében egy 20 perces MMA vagy birkózó mérkőzés – a kanyarokban megtapasztalod a G-erőket, a hirtelen gyorsítások és lassítások során próbálod egyensúlyban tartani a motort, az ugrásoknál pedig igyekszel szintben tartani a gépet…ezek pedig nagyon keményen felnyomják a pulzust.”
Az outdoor motocross verseny változatos és természetes talajon zajlik, melynek során Hibner ugyan kevesebb időt tölt a levegőben, mint a stadionok meredek ugratóin száguldó Supercross versenyzők, vagy a szabad stílus akrobatái, de a küzdősportokhoz hasonlóan az outdoor motocross esetében is magas az ütközéses sérülések kockázata. Amikor úgy döntött, hogy elindul a Mammoth versenyen – mely az Egyesült Államok egyik legelismertebb és leghosszabb versenye, a történelme pedig a 60-as évek végére nyúlik vissza –, Hibnernek nem csupán a hosszú verseny kimerítő fizikális terhelésével és a 2,400 méter körüli tengerszint feletti magassággal kellett megküzdenie, hanem számos korábbi sérülésével is.
„2009-ben, 41 éves koromban már megnyertem egyszer ezt a versenyt, azóta azonban összenőtt az L5 és az S1 csigolyám (vagyis az ágyéki gerincem), kétszer volt eltörve a karom, és több évet teljesen ki is hagytam…szóval ez volt a visszatérésem éve”, meséli Hibner. „A versenyt követő héten töltöttem be a 48-at, szóval már jóval idősebb vagyok – a korcsoportom felső határát súrolom. Ez hatalmas különbség – 40 évesen sokkal erősebb vagy, mint 48 évesen. Ezért a visszatérésemhez okosabban kellett edzenem, ugyanis tisztában voltam vele, hogy nem tudok keményebben edzeni, mint a fiatalabb srácok – komoly műtéteket és több nagy sérülést követően egész egyszerűen okosabban kell edzened.”
Az „okosabb edzés” érdekében Hibner az elmúlt 2 év során több különféle monitoring rendszert is használt egyszerre – Polar V800 pulzusmérőt az aktív pulzusának mérésére, a napi kalóriabevitelének számolását, az ülve és állva töltött idők hosszát, valamint az Omegawave Personal rendszert az edzésének és regenerációjának nyomon követésére.
„Korábban hajlamos voltam a túledzésre – az embernek folyton az jár a fejében, hogy fittebbnek kell lenni, keményebben oda kell tenni magam, oda kell tenni magam, oda kell tenni magam, ebben a sportágban pedig ez gyakran vezet íngyulladáshoz a könyökökben és a térdekben, a derekad is erősen sajog, aztán felpattansz a biciklidre, vagy elmész futni, és tovább terheled magad egész héten. Mire eljön a hétvége, már teljesen kész vagy – ez egy folyamatos sérülés-, vagy túledzés-ciklushoz vezet”, meséli Hibner. „Ezért volt hatalmas segítség az idei felkészülésem során az Omegawave – az utolsó betűig betartottam az ajánlásait. Akármilyen pulzustartományt ajánlott is, ügyeltem rá, hogy egész nap abban a sávban maradjak. Soha nem léptem túl. Ha azt mondta, hogy az idegrendszerem túlterhelődött, akkor több regenerációs gyakorlatot és masszázst iktattam be. Epsom sós fürdőket, több nyújtást, több meditációt, több relaxációt, hogy visszahúzzam a központi idegrendszeremet a megfelelő tartományba.”
Hibner különösen komoly figyelmet szentelt a központi idegrendszere funkcionális állapotának: a sportága megterhelő aerob és anaerob elvárásai mellett fenn kell tartania a készségszintjét és az ügyességét is a gyors tempó melletti gyorsításokhoz, irányváltásokhoz, egyensúlyozáshoz és reagáláshoz, miközben meg kell küzdenie a fokozódó fáradtsággal is. Ráadásul ezen felül – a legtöbb, ebbe a korcsoportba tartozó triatlonistához és amatőr állóképességi sportolóhoz hasonlóan – Hibnernek folyamatosan egyensúlyoznia kell a sportok világa, valamint a mindennapi munka és a család jelentette terhelés között is.
„A központi idegrendszerem („CNS”) értéke – mivel értékesítőként dolgozom és sokat utazom, komoly stressz ér napi szinten – volt valójában az egyik legfontosabb”, meséli Hibner. „A legnagyobb előny talán az volt, hogy amikor gyakorlás vagy verseny előtt megmértem az értékeimet, az magabiztossá tett. Mivel egész héten nyomon követtem a változásait, és tisztában voltam vele, hogy mikor alacsonyabb a CNS értékem a túledzés, valamint a stressz miatt, ügyelni tudtam rá, hogy a hét vége felé közeledve a precízen adagolt edzés és regeneráció révén remek CNS értékem legyen a verseny napjára. Ez jelentette a megerősítést, hogy helyesen készültem fel a versenyre. Ez pedig magabiztossá tett – elvégre jól készültem fel, kiválóak az értékeim, innentől egész biztos remekül fog menni a verseny.”
A CNS értékek változásainak nyomon követése, valamint a kijelölt pulzustartományban maradás mellett Hibner az Omegawave metabolikus indexét is felhasználta az étrendjében eszközölt változások hatásainak monitorozására. Hibner a 70-es években, a motocross fénykorában nőtt fel, és számtalan BMX versenyen vett részt – később azonban a testépítőként/erőemelőként felszedett izomtömeg hátránynak bizonyult a motocross versenyeken. A sérülései pedig csak tovább nehezítették az ideális versenysúly fenntartását, ráadásul Hibner egy low-carb étrendet követett közel egy évtizeden keresztül – míg egy új táplálkozási tanácsadó nem világított rá, hogy a testének több szénhidrátra van szüksége az erősen aerob természetű edzéséhez történő adaptálódáshoz.
„A low-carb diéta olyan népszerűvé vált, hogy én is folyamatosan mértem a bevitt szénhidrátok mennyiségét – azonban ahogy elkezdtem emelni a szintjüket, kiderült, hogy ez segít a központi idegrendszerem regenerációjában. Korábban rettegtem a szénhidrátoktól – ehhez képest most sokkal többet viszek be belőlük, mégis fogyok és jobban regenerálódok – a váltás egyértelmű javulást eredményezett a regenerációval és az anyagcserével kapcsolatos értékeimben is. Miután elég sok zsírt ledobtam magamról, a súlyom visszakúszott körülbelül 97 kilóra, azonban ahogy elkezdtem fogyni, a nyugalmi pulzusom is csökkenni kezdett. [Az Omegawave] segített irányba állítani az edzésemet, de emellett meg is erősített benne, hogy a módszereim ténylegesen segítenek fokozni az erőnlétemet.”
„[A motocross] nem más, mint ember és gép tökéletes kombinációja. Képesnek kell lenned irányítani a gépet akkor is, amikor már teljesen ki vagy merülve és a tűrőképességed határán jársz”, mondja Hibner. Azt is kiemeli, hogy célzottan fókuszált a térdei, a törzse és a rotátorköpenyei erősítésére, valamint teljes testes kardiovaszkuláris edzést is végzett annak érdekében, hogy minimális szintre csökkentse a ’karok bedurranását’ – ez egy olyan keringési probléma, mely időnként előfordul a versenyek későbbi szakaszában a fáradtság, a kiszáradás és a stressz hatására: a vér ilyenkor felgyülemlik a versenyző alkarjaiban, ijesztően megnehezítve a gázkar, a kuplung és a fék kezelését.
„Ilyenkor igencsak hasznos tud lenni, ha jó formában vagy és képes vagy kontrollálni a légzésedet…ironikus módon sokan azt hiszik, hogy motorozás közben egyszerűen csak kapaszkodsz a markolatba, és időnként fordítasz rajta egyet-egyet. A legügyesebb srácok azonban jellemzően azok, akik a legerősebb lábakkal és törzzsel rendelkeznek. Alacsonyan akarod tartani a súlypontodat, a motort pedig a lábad közé szorítod. Így tudsz fennmaradni a gépen. Ha csak kapaszkodsz a markolatba…nos, akkor nem fogod túl sokáig húzni a versenyen.”
A tartósan magas teljesítmény Hibner edzéstervének kulcsfontosságú részét képezi: novemberben a 31. Annual World Vet Championship-en fog részt venni a Glen Helen pályán (Los Angelestől keletre), egy évvel később pedig ki fog csúszni a 40-49 éves korosztályból, az 50-59 éves korosztály legfiatalabb tagjai közé kerülve ezáltal.
„A motocross elképesztően népszerű volt a 70-es években, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy a hétvégi helyi versenyeken a legtöbben a 40+ és az 50+ korosztályban indulnak”, meséli Hibner. „Ezeknek a srácoknak a motocross a szenvedélye. Néhányan sikeres üzletemberek, a srácaik pedig már kirepültek otthonról, így már több idejük van más dolgokkal is foglalkozni – ezért aztán elkezdenek keményebben edzeni, és idősebb korukra jobb formába kerülnek. Ezért nem számíthatok pusztán csak arra, hogy én leszek a fiatal srác ebben a korosztályban – a verseny soha nem ér véget.”
Link: https://www.omegawave.com/2015/08/05/man-machine-motocross-rider-mike-hibner/
Olvass tovább, a peterlakatos.hu fiókoddal a cikk teljes tartalmához hozzáférsz, és ajándékba adnunk még négy ingyenes videó kurzust, valamint hat kézikönyvet.
