A tudósok és az orvosok sokáig kutatták, hogy miért alszunk. Ma már tudjuk, hogy az alvás szükséges a hosszú távú emlékek megszilárdításához, és javítja a tanulás képességét, továbbá a hormonszintézis kulcsfontosságú eleme.

Az alvás lehetővé teszi az izmok és szövetek növekedését és javítását. És most már tudjuk, hogy az alvás kritikus az agy méregtelenítéséhez. Valójában az agy méregtelenítésének túlnyomó többsége alvás közben történik.

Napközben a toxinok, mint a β-amyloid és a tau-fehérjék lassan elérnek egy kritikus szintet agyunkban. Avás közben egy egy viszonylag újonnan felfedezett agytisztító rendszer kapcsol be, amit glimpatikus rendszernek nevezünk,egy gyakorlatilag az agy nyirokrendszere.

Az agyat körülveszi, táplálja és védi a cerebrospinalis folyadék (CSF) kölcsönhatásba lép az interstitiális folyadékkal, hogy létrehozzon egy tisztító hullámot, amely az agyon keresztül mozog, és eltávolítja a nap folyamán felépült toxinokat. A glimfatikus rendszer az agy hulladék eltávolító rendszere.

Mivel ezek a toxinok kritikus szintet érnek el, így gyulladásos mediátorok, például interleukin-1 béta (IL-1β) és tumor nekrózis faktor-alfa (TNF-a) szintje is növekszik a szervezetben. Mivel az IL-1β és a TNF-α szintje emelkedik, a szervezet alvásra készül. A szokásos napi szinten a gyulladásos mediátorok elősegítik a nem-gyors szemmozgás (NREM) alvásfázist.

Ez kritikus, mivel az alvás 3. szakaszában bekövetkezik az alvás azon állapota, amikor a glimpatikus rendszer a leghatékonyabb. Az akut betegség állapotában, amikor az IL-1β és a TNF-α tovább emelkedik, a test nagymértékben megnövekedett NREM alvási szinteket tapasztal. Ez rávilágít a szervezet csodálatos öngyógyító, önszabályozó mechanizmusaira. Amikor akut módon vagy  beteg, a szervezet elősegíti a mélyebb, több helyreállító alvást és nagyobb agyi méregtelenítést.

A β-amyloid az agyban történő felhalmozódása hosszú úton kognitív hanyatláshoz és végül Alzheimer-kórhoz vezet. A β-amyloid felhalmozódása a prefrontális kéregben a lassú hullám alvásának megzavarásával jár, és csökkentheti a memória konszolidáció képességét (Mander 2015). A kutatók rövidebb alvási időtartamot és alacsonyabb alvásminőséget mutatnak nagyobb β-amyloid terhelés esetén. (Spira 2013).

További vizsgálatokra van szükség annak megállapítására, hogy a rossz alvás csak felgyorsítja-e az Alzheimer-kór kialakulását vagy valójában az oka. A leginkább zavaró, hogy a rossz alvás fokozott β-amyloid lerakódáshoz vezethet, és a β-amyloid nagyobb terhelése ront az alvásminőségen. Ez a folyamatos kognitív hanyatlás és az alvásminőség romlása önmagát tartó ciklusává válik.

Ezenkívül a rossz alvás a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese- vagy HPA-tengely túlműködéséhez vezet. Ez a testünk mester hormonrendszere. Ez a rendszer számos funkcióval rendelkezik, beleértve a stressz hormonok szabályozását, az anyagcserét, az alvást, a tanulást és a társadalmi interakciókat.

A krónikusan emelkedett stressz hormonok növelik a szervezet egészére kiterjedő gyulladást, és gyakran rossz alvásminőséget és álmatlanságot eredményeznek; csökkentve az agy méregtelenítő képességét.

(Tom Moorcroft nyomán.)