Az FMS tesztelésnek számtalan előnye van, az egyik az, hogy hiteles és gyors információt kapunk arról, hogy egy adott mozgást edzhetünk vagy éppen korrigálnunk kell a fejlesztés megkezdéséig. Gyakran az FMS teszt során derülnek ki olyan részletek, mint az, hogy kitöréskor fáj valamelyik térd, és ilyenkor nem egyszer más szakember bevonása is szükséges lehet. Ezek egyértelműen előnyök, de most mégsem ezeket emelném ki.

Az egyik legnehezebben megszerezhető edzői képességet én az “edző szeme” kifejezéssel szoktam leírni. Egy adott mozgást sok ezerszer kell látni mindenféle kivitelezésben egy szakértő edző inasaként, és azt ahogy azt az adott mester korrigálja, javítja, fejleszti. Ma ez a fajta inas mentalitást kiveszett szinte minden szakmából. Kevesen tudják, hogy az én eredeti végzettségem szerkezetlakatos, nagyapám pedig Magyarország egyik legelismertebb mini üzemét vezette már a 60-as években is, teszem hozzá, két államosítás után. Mellékszál – mivel sokadik generációs fémmunkás családból jövök, kötelező volt nálunk ezt a szakmát kitanulni. Nála rang volt inasnak lenni, és mindig voltak is inasai, bőven. Én is több nyáron át nála voltam inas, és élmény volt látni, ahogy emlékezetből bonyolult mechanikai alkatrészeketet rajzolt fel zsírkrétával, pontos méretekkel. Vagyis egy jó edző mellett eljárásrendet, folyamatokat tanulsz, de ezzel egy gond mindig lesz – ez a folyamat és eljárásrend nem minden esetben lesz használható egy másik edzőnél dolgozva, aki másik működési alapelvek alapján dolgozik. Az FMS azért izgalmas, mert megtanítja neked az “edző szeme” koncepció alapjait, eljárásrendet, receptet kapsz.

Egyszerre két mentorom is a képen. Brett Jones és Gray Cook.

Az emberek többsége azt gondolja, hogy az edzői munka egy rettenetesen kreatív valami, ahol megálmodjuk a sportolónak megfelelő edzéstervet. A helyzet az, hogy ez tévedés. Az edzői munka majd 80 százalékban eljárásrendek betartása és betartatása. A maradék 20 százalékban pedig beszélhetünk kreativitásról, művészetről,pszichológiáról, innovációról és valamiféle szabadságról. Aki ezt nem érti edzőként csalódni fog.

De miért izgalmas mégis az FMS, miközben pont azt mantrázom, hogy folyamat, eljárásrend, megy ilyenek. Az izgalom a probléma megoldása, a fejlődés elősegítése. Sokféleképpen lehet egy sportoló mozgáskészségét tesztelni, de valamit meg kell érteni. A mozgás tesztelése azért iszonyatosan fontos, mert a mozgás egy nyelv, és a sportoló hitelesen ezzel mondja el, mit gondol a világról az idegrendszer. Ok, kifejtem. Egyrészt a sportoló kap millió beérkező információt – input – , úgynevezett szenzoros információt. Az, hogy ebből mi jut el hozzá, igen nehéz tesztelni. A beérkező információt az idegrendszer feldolgozza, és lefordítja mozgára Ebbe a folyamatba szintén nem látunk bele, mert egyszerűen nincsenek eszközeink. Az izgalom itt kezdődik: a kimenő jel, vagyis output. Ez maga a mozgás – és ebből látjuk, valóban azt, hogy mennyire volt hatékony a bemenő jel fogadása, feldolgozása.

Hadd adjak egy példát az edzőkollégáknak – és addig is a mobilitás, stabilitás definíciója itt!

Tegyük fel arra kéred a sportolót, hogy lassú mozgással, állásban és zárt lábbal, nyújtott térdekkel próbálja az ujjaival elérni a lábujjait. Ezt mi lábujj elérés tesztnek hívjuk. Két forgatókönyv van. Képes erre, vagy nem. Ha nem, azonnal mondhatjuk, hogy flexibilitási hiánnyal rendelkezik a sportoló, amin smr és nyújtás fog segíteni. De a rutinos edző nem áll meg itt. Megkéri a sportolót, hogy úljön le, zárt lábakkal és nyújtott térdekkel, és megismétli a kérést, vagyis érd el a lábujjaid. Nos, ismét két lehetőség van. Vagy eléri, vagy nem. És itt jön az eljárásrend.

  1. Állva is elérte, ülve is elérte. Mobilitás ok.
  2. Állva sem érte el, ülve sem. Mobilitás nem ok, tudjuk, merre kell haladni. Iyet sokat látsz majd. ( Utólag szerkesztve.)
  3. Állva elérte, ülve nem – anomália, ilyet sosem láttam.
  4. Állva nem éri el, ülve igen. Újabb anomália, szinte csak ilyet látok, vagyis beszéljünk erről.

Ha tehát állva nem éri el a lábujjait, azonnal ne kellene állnunk nyújtani, de meglehetősen árnyalja a képet, hogy ülve ez simán megy. Vagyis a flexibilitása pozíció specifikus, és ehhez kell a rutin, mert a tesztekből nyert információ inkonzisztens, egymásnak ellentmondó. És itt jön az izgalom: állva azért nem képes a feladatra, mert a medence nemelég stabil, és a hátsó hajtáslánc vagy kinetikai lánc védő funkciót vesz fel, és mozgatás helyett stabilizál, vagyis fékként működik. A sportoló a földre ülve azonnal passzív módon stabilizálja a medencet, így a combhajlító feladja a fék szerepét, máris van mozgástartomány.

Nos, ilyen, ls hasonló trükkök tárháza az FMS.