A következő cikkben a deutériumról olvashatsz. Nyugalom, próbálom olyan egyszerűen összefoglalni a témát, hogy még én is megértsem. Korábban írtam már, nálam számos esetben a cikk amolyan jegyzet, a saját tanulási folyamatom része, mert a cikk megírása közben annyi Ha (könnyű)vízről beszélük, akkor az egyszerű hidrogénmolekula, vagyis a protiumról van szó – amelyben egy proton és egy elektron van, de nincs semleges neutron benne – ez alkotja a H2O-t. A Földön megtalálható víz 99.9 százaléka H2O. A deutérium a hidrogén izotópja, amely egy protonból, egy elektronból és egy neutronból áll. A neutron miatt a deutérium „nehezebb”, mint a normál hidrogén. Ő is hidrogén, de ki van pattintva, így a mérete, súlya is nagyobb, mint a H2O-ban található két protium molekulában. Vegyjele a DHO, mert az egyik protium helyett egy deutérium furakodott a kötésbe. Most a tritium izotópot nem keverem ide, mert abból olyan kevés van, hogy bezavarna, de legyen annyi elég, hogy ez még nehezebb és rádioaktív is. Miért fontos ez? Mert a normál vízben – lásd tengervíz, csapvíz – nagyjából 155 deutérium található 1 millió protiumra vetítve, vagyis elég elhanyagolhatónak tűnik az arányuk. Egy elmélet szerint a magaslati területeken a víz deutérium tartalma alacsonyabb, ennek részben gravitációs oka van. A deutérium alapvetően nem rossz vagy jó. Mindenre igaz szinte, hogy a megfelelő mennyiségben és időpontban a deutérium egy csomó pozotív folyamatot vezényel, míg rossz időben és mennyiségben a jelenlévő deutérium rengeteg galibát okoz. (A helyzet az, hogy mi magyarok igen szerencsések vagyunk, hiszen a deutériummal kapcsolatos nemzetközi kutatások jelentős része Dr Somlyai Gábor nevéhez köthető. Míg Somlyai Gábort külföldön zseniként tisztelik, természetesen a szakma itthon gyakorlatilag amolyan vajákosembernek tartotta és tartja ma is, mert az állításai nem illettek és ma sem illenek be fősodor által képviselt tudományos elméletekbe. Én arra emlékszem, hogy a magyarul megjelenet könyvét még a kiadás évéven megvettem, mert valami azt súgta, hogy ez a dolog több, mint amit a hivatalos szervek erről állítanak – lévén egyszerű csalónak nevezték Dr Somlyait, a termékét és magát az elméleti és gyakorlati kutatásait gyakran a pí vízhez vagy az oxigénezett vízhez hasonlították. De hadd említsem meg a UCLA egyetemen oktató Boros professzort, aki szintén a deutériummal kapcsolatos kutatások nemzetközi szakértője…) A deutérium alapvetően azért probléma a biológia rendszerek részére, mert a vízmolekula méretét és súlyát megváltoztatják. Vagyis az alapvetően általunk ismert víz eseténként nehézvizet tartalmaz, és ennek okán számos problémát okoz a sejtekben. A 155ppm – részecske / millió – nem tűnik soknak, de miután a szervezetünk közel 7200 liternyi metabolikus vizet gyárt naponta, így már érthetőbb, hogy miért okozhat gondot alapvetően ilyen kevésnek tűnő deutérium – de erről még lesz szó. A mitokondrium ATP szintáz rotorján emlékeim szerint közel 2500 H+ pörög át másodpercenként, tehát relatíve gyakori vendég a deutérium, lévén a 155 ppm esetén nagyjából minden 6600-ik hidrogén deutérium. A nagy kérdés persze az, hogy milyen módon fejtheti ki a negatív hatását a deutérium: Ebből hadd emeljen ki az utolsó megjegyzést, a nanomotorokkal kapcsolatosan. Ezek a nanomotorok gyakorlatilag 9.000 fordulat / percen pörögnek a mitokondriumok membránjában, és leginkább valóban egy rotorhoz hasonlítanak. Az ezen átpréselt HDO mechanikai kárt okoz a rotorokban, amelyek rövidebb-hosszabb időn belül működésképtelenné teszik a rotort. Nos, nem csak egy rotor van egy mitokondriumban, és nem csak egy mitokondrium van egy sejtben. Egy matebolikusan aktív sejtben több ezer mitokondrium is lehet, és egy mitokondriumban akár 320.000 ilyen rotor forog 9000-es fordulaton. Ha még itt nem ájultál el, akkor jó – mert ilyenkor illene kicsit elalélni, nem? Szóval, amikor a nanomotorok szerkezete károsodik, egy idő után a mitokondrium nem képes elégséges energiát gyártani, és ez egyre inkább igaz lesz a sejten belül egyre több mitokondriumra. Mivel egyre inkább úgy tűnik, hogy a hibás sejtre jellemző apoptózis – sejthalál – folyamatát a mitokondriális dns irányítja, a vezetőt veszített sejt egy korábban sikeresen alkalmazott stratégiát választ és glikolízissel kezd energiát gyártani. És ezzel megkezdődik a álhipoxia a sejten belül és sokkak több szabadgyök termelődik, és ugyan oxigén van, de a sejt mégsem ezt a bioenergetikai utat választja az ATP termeléséhez. Most csak az ATP-ről beszéltem, de természetesen termelődik itt metabolikus víz is, hő is, nem csak ATP. Magyarán, ha több deutérium jut a sejtbe, és a sejtben létező deutérium csökkentő stratégiák nem működnek optimálisan, akkor magáig a rotorig jut el több ilyen molekula, hatalmas károkat okozva. Hogyan lehet csökkenteni ennek megfelelően a deutérium magas szintjét? Kutatások: A teljes tartalom megtekintéséhez kérjük, jelentkezz be!
