Amikor edzőkkel konzultálok edzéstervezés ügyben – és ügyfeleim között vannak NBI-es csapatok, olimpikon sportolók is – mindig felmerül az adott blokk, hét és maga az edzés tervezésének komplexitása. Alapvetően az egyik legjobb módszer – szerintem – hogy egyszerűbbé tegyünk valamit, ami elképzelhetetlenül komplex lett az elmúlt pár évtizedben, ha a mechanikai modellt vesszük elő.
Az edzés során az elvégzett munka az input, vagyis bemenő jel. A bemenő jel megválasztásakor el kell dönteni, hogy az adott időszakban melyek azok a kapacitások, melyeket fejleszteni kell, illetve az adott sportban melyek azok a kapacitások, melyek kiemelten jellemzik a sportolót. Erő? Robbanékonyság? Állóképesség. Koordináció? Vagyis mi legyen a kimenő jel? És még sorolhatnám a 8 biomotoros képesség tényezőit. Tehát a kérdés a különféle tesztek alapján megválaszolásra kerül – az adott sportoló x kapacitásban nem hozza a kért szintet, ezért az a fejlesztendő kategóriába kerül. Más teszteken, más kapacitásokban eléri, sőt meg is haladja a szintet – itt a szintentartás a cél. És megint más teszteken olyan magasan felül teljesít – nyilván azt szereti edzeni amiben jó – ahol nem igényel különösebb figyelmet. Példaképpen egy kézilabdás férfi sportoló mindig megtalálja a módját, hogy fekvenyomjon és bicepszezzen – ezért aligha fogok aggódni. Az egész csapatban azonban két olyan pozíció van, ahol erről érdemes beszélni – erre a két gyakorlatra vetítve. A fekvenyomás esetén a beállós, a bicepsz esetén a kapust kell megemlíteni, igaz, ott is az izometria lenne a cél a kapusra alkalmazva. De ez már speciális, pozíció-specifikus gyakorlatválasztás, ami már a szöszölés teteje.
A lényeg, hogy a megfelelő bemenő jel megválasztásával a célunk az, hogy megfelelő kimenő jel jöjjön létre – vagyis képes lett-e a sportoló az adott kapacitásokban fejlődésre. Ha egy sportoló esetén a robbanékonysági paraméterek fejlesztése a cél, akkor: 1. Fel kell mérnem, hogy rendelkezik-e a megfelelő bázis erővel ehhez a fejlesztéshez. 2. Rendelkezik-e a megfelelő biomechanikával a majdan kiválasztott gyakorlatokhoz? 3. Melyek a legbiztonságosabb gyakorlatok a fejlesztéshez. 4. Kiválasztani azt a napot – illetve napokat – amikor ezen kapacitások a legjobban fejéeszthetők, vagyis a bemenő jelre fogékony a sportoló. 5. Folyamatosan monitorozni a kimenő jelet. 6. Rendszeresen figyelni, hogy az edzés volumene és intenzitása megfelelő-e a fejlődéshez. 7. Állandó finomhangolás.
Ha a fent leírt folyamatban nem érzed magad elég magabiztosnak, semmi baj – ezért tartjuk Stefanovics József barátommal a PWRON képzést – LINK ITT!