Előzetesként jelzem, hogy nem vagyok HRV specialista, de az Omegawave rendszere miatt kötelező volt kicsit beleásnom magam a témába. Azért is írom ezt, mert sokan keresnek meg azzal, hogy ok folyamatosan monitorozzák a sportolóikat, amelynek része a HRV is. De mi is az a HRV, vagyis Heart Rate Veriability, vagyis szívfrekvencia változékonyság. Amikor tehát egy kolléga azt mondja, hogy rendszeresen mérik a sportoló HRV adatait, több kérdés is felmerül. Melyik HRV-t? Milyen módszertant alkalmaznak? Hogyan illesztik be a mérés eredméményeit az edzésfolyamatba? Mi a jó és a rossz HRV?
Nem törekszem arra, hogy bemutassam a HRV teljességét, mert ahogy Roman Fomin szokta mondani, a HRV eddig közel 3000 doktori munka alapja volt Oroszországban, ezt egy rövid blogban aligha lehet ennek okán pár sorban elintézni…( Roman Fomin az Omegawave senior tudósa, a bemutatása helyett hadd írjam csak le annyival, hogy zseni…)
A szívfrekvenciához két adatra van alapvetően szükségünk. Egy időkeretre, és egy frekvencia adatra, esetünkben legyen ez 1 perc, és 60-as pulzus. Matematikailag mondhatjuk az, hogy ha másodpercenként egy alkalmankénti ütéssel meg is van a 60 ütés / perc adat. Ami jelen esetben önmagában keveset jelent, ez lehet ugyan alacsony vagy magas, de orvosilag ma 50-80 ütés/perc normálnak számít.
A lényeg az, hogy a szív nem óraműpontossággal üt 60-at – remélhetőleg – a mérésre szánt időben, hanem az R csúcsok közti időszak folyamatosan változik, hol nő, míg máskor csökken. Vagyis változékony, ami esetünkben remek dolog. Számos vizsgálati módszere van, és ezekre szükség is van, mert mindegyik módszer más módon írja le P,Q, R, S, T komplexet.
A HRV izgalmas és értékes adat, de nem a tápláléklánc csúcsa. A legtöbb eszköz egyetlen HRV adatot vizsgál, míg az Omegawave 10 adatból képez végeredényt, miközben a Team program a nyers 10 adatot is jelzi és grafikusan is ábrázolja. Tehát az Omegawave nem egyszerűen az R intervallumokból von le következtetéseket.
“A HRV emiatt nem pusztán a változás kalkulációja, hanem inkább a változások módszertani értékelése. Az idő, a frekvencia és a keringési változások minősége megbízható képet ad az autonóm idegrendszer állapotáról. A keringési rendszer funkcionális állapotának értékeléséhez az Omegawave egy normál EKG-ból (a saját mellkaspántunk és szenzorunk segítségével) számítja a HRV-t, és az elemzés számos formáját felhasználja, beleértve statisztikai és spektrál analízist, geometrikai analízist (variációs pulzometria), valamint nem-lineáris és integrált elemzési módszereket.” – Val Nasedkin.
Fontos koncepció, hogy míg a legtöbb rendszer az RMSSD módszert követi, az csak a paraszimpatikus rendszer állapotát tükrözi, ami mindösszesen egy adat. Fontos, de önmagában a magas paraszimpatikus aktivitás keveset jelent, és még akkor is, hogy remek mutatóval rendelkezik, mi van, ha a Központi Idegrendszer a limitáló tényező?
Ne felejtsük el, hogy nyugati orvostudomány közel 20 éves lemaradásban van az orosz/szovjet kutatásokkal szemben, az első igazi HRV vizsgálat alanya Jurij Gararin volt, 1961-ben. Hadd érzékeltessem a téma komplexitását azzal, hogy itt belistázom az Omegawave által vizsgált paraméterek nevét és rövid leírását.
*FÜGGELÉK: OMEGAWAVE HRV PARAMÉTEREK
5 orosz paraméter:
A bolygóidegi szabályozó mechanizmusok aktivitása: A keringési rendszer paraszimpatikus idegrendszer általi szabályzása aktuális aktivitási szintjére utal, mely segít a homeosztázis fenntartásában, valamint a terhelést követően a test funkcionalitásának helyreállításában.
A szimpatikus szabályozó mechanizmusok aktivitása: A keringési rendszer szimpatikus idegrendszer általi szabályzása aktuális aktivitási szintjére utal.
Feszültség index: A keringési rendszer feszültségének szintje a fizikai és mentális terhelés hatására. A szívritmus szabályozás centralizáltságának szintjét tükrözi. A centralizáció a szabályozás központi szintjeinek fokozott bevonását, valamint a szívritmus autonóm szabályozásának lecsökkent szintjét foglalja magába.
Aperiodikus befolyások aránya: A véletlenszerű és aperiodikus aktivitás szintjére utal, mely hatással van a szívritmusra. A lassú hullámok a központi keringés aktivitását, valamint a kardio-stimulációs központ (mely a nyúltagy része) aktivitásának predominanciáját tükrözik. Például: túledzett sportolóknál jelentős számban figyelhetők meg lassú hullámok.
Aspirációs hullámok átlagos eltérése: A szívritmus szabályozás automatizáltságának szintjét tükrözi. Az automatizáltság magába foglalja az autonóm szabályozás predominanciáját, valamint a szabályozás központi szintjeinek lecsökkent hatáskörét.
Idő és gyakoriság alapú paraméterek (összhangban az Európai Kardiológiai Társasággal és az Észak-Amerikai Elektrofiziológiai Társasággal):
SDNN: A szívverések közti összes intervallum átlagos eltérése. Az autonóm szabályozás teljes hatását tükrözi.
SDSD: Egymást követő normális-normális intervallumok különbségének átlagos eltérése.
RMSSD: A szívverések közti intervallumok szekvenciális sorozatában az eltérések összegének négyszetgyöke. A paraszimpatikus aktivitást tükrözi.
Összes teljesítmény: Az összes normális-normális intervallum varianciája (≤0,4 Hz). A szabályozó rendszer aktivitásának szintjét tükrözi.
Alacsony frekvencia / Magas frekvencia (LF/HF): Az alacsony és magas frekvenciájú komponensek aránya. A szimpatikus-paraszimpatikus egyensúlyt tükrözi. Arány: LF [ms2] / HF [ms2]
Magas frekvencia (HF): Teljesítmény a magas frekvencia tartományban (0,15 – 0,4 Hz). A paraszimpatikus aktivitást tükrözi.
Magas frekvencia, normalizált értékek (HF n.u.): Magas frekvenciájú teljesítmény normalizált értékekkel. HF/(Összes teljesítmény – VLF) x100, n.u.
Alacsony frekvencia (LF): Teljesítmény az alacsony frekvencia tartományban (0,04 – 0,15 Hz). A szimpatikus aktivitást tükrözi.
Alacsony frekvencia, normalizált értékek (LF n.u.): Alacsony frekvenciájú teljesítmény normalizált értékekkel. LF/(Összes teljesítmény – VLF) x 100, n.u.
VLF: Teljesítmény a rendkívül alacsony frekvencia tartományban (≤0,04 Hz). A humorális aktivitást tükrözi.