Éppen képet, videót kerestem annak alátámasztására, amit pár napja írtam, mert sokan kérték tőlem, hogy kicsit bővebben fejtsem ki a véleményem, és ugye egy kép felér ezer szóval. Azt nem tudom statisztikailag, hogy egy videó mennyi szóval ér fel, itt az okosok számolgathatnak frame frekvenciával, de ehhez már nagyon agyamentnek kell lenni…
A lényeg az, hogy – ismétlés a tudás anyja, ma amúgy is nagy vagyok közmondásokban – a törzs anatómiája helyett elsősorban mindig a funkcióit érdemes vizsgálni, és ezek között ezek jelennek meg:
– légzés
– energiaátadás
– testtartás kontroll
– kontinencia
Az energiaátadásnak két fontos szempontja van, amely valljuk be légzés és testtartás nélkül aligha állhat rendelkezésre:
– sérülési kockázatok csökkentése
– teljesítmény
Írtam korábban, hogy nem értek egyet a sérülésmegelőzés definícióval, de ha van is ilyen, akkor azt így lehetne leírni: optimális kivitelezés. Aminek nem csak a biomechanikailag helyes kivitelezés a része, de a testtartás és légzés is optimális a kivitelezés során. Vagyis az én olvasatomban mindig ide jutunk vissza – teststartás és légzés, illetve energiaátadás. A testtartás természetesen nem egyszerű eset, mert nincsenek objektív mérőszámai. A légzés esetén legalább rendelkezésünkre áll az orvosilag elfogadott perc/liter légzésnorma, amit 5-6 liter. Lenne. De ez már megint egy másik írás…(Buteyko)
Most valóban csak energiatranszferre kívánok koncentrálni – és kép helyett segítségül hívom Brett Jones barátomat és mentoromat, aki egy most kiadott videóban remekül demonstrálja mindazt, amiről most és a korábbi cikkben írtam. Amit érdemes megfigyelni, hogy a gerinc neutrális pozíciója az elemelés és a swing során mindvégig fix marad, ezzel maximalizálja a teljes kapcsolódást az alsó és felsőtest között, és minimalizálja az energiaátadás során képződő energiaveszteséget.
Segítségképpen – és mintegy a múltkori írásomat alátámasztva egy kép is csatolva, ahol látható, miképpen áll szemben egymással a swing alsó pontján is a medencefenék és a rekeszizom.
