Az egyik kérdés, hogy miképpen lehet a szervezet deutérium szintjét csökkenteni. Nos, ha csökkenteni akarjuk, persze jó lenne, ha mérnénk, hogyan áll a szervezet aktuális deutérium szintje. Talán egyszer ejut oda az orvostudomány, hogy a normál laborvizsgálat során a ma szokásos értékek mellett a háziorvosod a deutérium szinted is méretni fogja. Megsúgom, nem holnap lesz ez…
Tegyük fel, hogy a nyugati étrend és életmód okán vélelmezhető, hogy a deutérium szinted magas, ergo nem sokat veszítesz azzal, hogy gondolkodás nélkül beleveted magad a deutérium csökkentésébe. És meg fogsz lepődni, mert minden amiről a mitohacker filozófia keretein belül beszélünk, ide tartozik.
Legyen az napozás, hidegterápia, testedzés, hipoxiás/hiperkaponiás edzés, böjt, alvás abban segít, hogy a kiürülési mechanizmus erőteljesebb legyen.
De sokat tehetsz azért is, hogy alapvetően kevesebb, vagyis alacsonyabb deutérium tartalommal rendelkező víz és étel kerüljön a szervezetedbe. Megsúgom: a modern nyugati étrend, amely gazdag hidrogénezett olajban és értéktelen szénhidrátokban a legmagasabb deutérium szintet tartalmaz. A növények is mindent megtesznek, hogy megszabaduljanak a deutériumtól, és ezeket a magvakba, gyümölcsbe szállítják.
Az, hogy ebben a technológiában, kutatásban Magyarország az élen jár, örömmel kellene, hogy eltöltsön minket. Az, hogy pont a hazai orvostudmány tesz ennek keresztbe, nos – tipikus.
Megérteni azt, hogy a sejtjeidben lévő sok száz vagy sok ezernyi energiát termelő kis mitokondriumon közel 32.000 olyan apró nanomotor van, amely percenként 6000-9000 fordulat/percen pörögve termeli az energiát, döbbenet. Szembesülni azzal, hogy a krónikus betegségek azzal kezdődnek, hogy a sejtekbe és a mitiokondriumba kerülő deutérium egyenként töri össze ezeket a motorokat, és ezen keresztül kapcsolja le a mitokondrium energiatermelő képességét. A mitokondriális energia nélkül maradó sejt kénytelen a glikolitikus jelútra váltani, amely sem nem hatékony, sem nem ésszerű akkor, amikor rendelkezésre áll az oxigén. Ez az a paradoxon, amivel az orvostudomány képtelen közel 100 éve megbirkózni.