A sportolók felkészültségének mérése az NFL-ben (Jeff Fish)

tok kiválói edzői, valamint a csapat koordinátorok egyre összetettebb sémákkal igyekeznek túljárni az ellenfeleik eszén, és évről évre új sémák jelennek meg, melyek leküzdése komoly fejtörést okoz a liga többi csapatának. Az olyan koncepciók, mint például a West Coast Offense, a Zone Blitz Scheme és a No Huddle Offense csupán néhány ismert példa erre.

Ezen koncepciók, valamint a rendszert alkotó játékok elsajátításához a sportolóknak komoly mentális felkészülésre és tanulásra van szükségük. Emellett pedig sokat kell a pályán is gyakorolni ezeket az ábrákat ahhoz, hogy mozgó, hatékony mesterművekké csiszolhassák őket, melyeket a játékosok csúcssebességgel kell, hogy végrehajtsanak erősen stresszes körülmények között. Erre a legkönnyebb megoldást az jelenti, ha a lehető legtöbb időt töltik a játékosok oktatásával, valamint ugyanennyi időt a pályán azzal, hogy az egyes posztokon lévő sportolók megfelelően begyakorolhassák a mozgásukat. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy hetente vannak mérkőzéseik, melyekből gyakran 4-5 napba is beletelik a regenerálódás, emellett ráadásul a játékosoknak számos további kötelezettségük is van, könnyen beláthatjuk, hogy a szervezett struktúra elengedhetetlen ezen feladatok ellátásához úgy, hogy közben minden egyes sportoló optimálisan tud felkészülni a következő mérkőzésre. De vajon hogyan lássunk hozzá a feladathoz? Egyszerűen csak arra támaszkodjunk, amit látunk a csapattól? Esetleg kövessük a tavaly használt időbeosztást? Vagy talán az a legjobb módszer, amit a tavalyi bajnokcsapat követett?

Csapatonként 45 sportoló áll rendelkezésre, akik egy átlagos mérkőzésen 0-80 közti számú játékot visznek végig. Minden egyes játékosra eltérő edzésterhelés és stressz hat minden egyes mérkőzésen, mely annak függvényében változhat, hogy például az adott sportoló csupán néhány játékban vesz részt, vagy többet kell játszania egy másik játékos sérülése miatt, illetve esetleg az első szezonja során először mutatkozik be a csapatban. Ezen kérdések kezelése kapcsán még manapság is számtalan általánosítás, babona és feltételezés fordul elő a következő mérkőzésre történő felkészülés során. Könnyű beleesni abba a csapdába, hogy előre meghatározott számú edzést írunk elő minden héten ugyanazokon a napokon azonos intenzitás és időtartam mellett, anélkül, hogy számításba vennénk más változókat is. Ez a sportolók szezon eleji túlhajtásához vezethet, idővel érzéketlenné téve ezáltal a testüket a stresszel szemben, és kimerülésbe hajszolva őket. Csapatszinten pedig ez pusztító hatással lehet, ugyanis letargikussá, közönyössé és mentálisan tompává válhatnak a szezon előrehaladtával. Nagyon fontos, hogy ne engedjük eddig a szintig eljutni a sportolókat – amikor ugyanis ez bekövetkezik, onnantól már nem működnek az egyszerű korrekciók, ugyanis jelentős időre van szüksége a játékosoknak a regenerációhoz.

Úgy vélem, bizonyos mértékű felelősségünk van abban, hogy a megterhelő edzéseket a sportolók aktuális teljesítményéhez igazítsuk, szem előtt tartva a karrierjük tartósságát, valamint a labdarúgás utáni élet fontosságát is. Például rövid távon előfordulhat, hogy két azonos korú sportolónk, akik ugyanazon a poszton játszanak és ugyanannyi játékban vesznek részt mérkőzésenként, mégis drámaian eltérően reagál fiziológiailag a hasonló mértékű stresszre. Könnyű azt mondani, hogy egy fiatal sportolónak 24-48 órán belül képesnek kell lennie regenerálódni. Az Omegawave azonban olyan kulcsfontosságú információkkal szolgál, melyek segítenek az egyes sportolók számára optimális regenerációs protokollok alkalmazásában, valamint annak meghatározásában is, hogy milyen típusú – intenzitású és volumenű – edzésre van szükségük, és a hét folyamán mikor kell azt beiktatni. Minden sportolóra eltérő edzésterhelés hat minden egyes meccs során, ezt pedig le kell tudni kezelni annak érdekében, hogy hónapokon át biztosítani tudjuk a sportolók optimális teljesítményét. Ez az információ akkor is hasznunkra válhat, amikor intenzív edzéseken próbáljuk begyakorolni a különféle sémákat. Például egy olyan sportoló esetében, akinek a szívritmus-variabilitása szimpatikus dominanciát mutat, komoly kihívást jelenthet a fókusz fenntartása, a tudnivalók elsajátítása és felidézése, valamint az adott feladat nyomon követése. Hátrányt jelenthet, ha a csapatgyűléseken a kognitív folyamat korlátozott volt a hét során a figyelemhiány következtében, és előfordulhat, hogy az elégtelen regenerációja miatt a sportoló nem tud elég gyors döntéseket hozni a pályán. A terhelés nagyon fontos ugyan, de a terhelés időzítése az, ami biztosítani tudja a kívánt eredmény elérését.

Egy olyan sportágban, ahol a sportolók tehetségszintje rendkívül kiegyenlített, véleményem szerint kulcsfontosságú, hogy a csapat tagjai felkészültebbek legyenek az ellenfélnél. Ehhez pedig elengedhetetlen egy átgondolt, megfelelően kommunikált heti ütemterv – valamint az is, hogy ez rugalmasan szabályozható legyen az egyes játékosok igényeinek megfelelően. Ez azt jelenti, hogy a következő ellenfél elleni taktikához illeszkedő csapat összeállítását, az egyes mozgásokhoz posztszinten szükséges speciális technikai edzést, a fizikális edzés és a regeneráció megfelelő arányát, a mentális frissességhez elengedhetetlen pihenők mértékét, valamint a média és közösség részéről támasztott elvárásokat, melyek a profi sport részei, ki kell alakítani és alkalmazni kell az egész csapatra nézve. Minden csapattagnak ki kell vennie a részét a munkából.

Véleményem szerint a szezon során csupán egyetlen célt kell teljesíteni – azt, hogy a csapatod a legjobb formáját nyújtsa minden egyes mérkőzés során. A csapatsportok magukban hordoznak számos irányíthatatlan tényezőt – nekünk abban kell fejlődnünk, hogy jobban tudjuk kezelni a tőlünk függő változókat. Inkább dolgozom hétről hétre kevésbé tehetséges, de felkészült sportolókkal, mint teljesen kimerült kiválóságokkal. Az Omegawave pedig megadja nekem azokat az információkat, melyek révén nap mint nap elő tudom írni minden egyes sportolónak a számára optimális terhelést. Úgy módosítottam a rendszeremet, hogy az bármely napon bármely sportoló számára alkalmazható legyen. Ebből én is nagyon sokat tanultam, ugyanis számtalanszor visszatekintettem, hogy az Omegawave használata előtt milyen módszereket alkalmaztam, és rádöbbentem, hogy az előírt terhelés sokszor túl kevés, vagy túl sok volt. Most már tisztában vagyok vele, hogy képes vagyok az egyes sportolók aktuális állapotához igazítani a protokollt, függetlenül attól, hogy mekkora terhelés érte az elmúlt időszakban – ez pedig nem találgatáson alapul, hanem tudományos adatokon. Ez elősegíti az adaptációs folyamatot, és lehetővé teszi a sportoló megfelelő regenerációját, valamint a következő mérkőzésre történő optimális felkészülését, hogy a legjobbját tudja nyújtani – elvégre végső soron ez a legfőbb célunk.

 

Link: https://www.omegawave.com/2013/03/01/athlete-preparedness-in-the-nfl/