Ki ne emlékezne a Nagy Fogyás című televíziós produkcióra, ami ha jól emlékszem 2007-ben borzolta fel a kedélyeket. A téma izgalmas, hiszen Magyarország fele küzd a testsúlyával, plusz negyede pedig az inzulinrezisztencia határán egyensúlyozik. Ezért is volt hálás té Mivel a show-ban Alexandra munkáját segíthettem egy picit – képzel milyen ciki lett volna már akkor is Norbival dolgozni – , nem is lehet kérdéses, hogy 2007-ben még magam is tiszta erőből hittem, hogy a kevesebb kalória be, több kalória égetésével párhuzamban csak is sikeres lehet egy ilyen program, és aki ennek ellen kíván mondani, az nyilván nem normális. De csak azért, mert én szemellenzős voltam, neked nem kell ezt a hibát elkövetni… Közkeletű vélekedés szerint egy kiló zsír 9000 kcal – ergo ha 9.000 kcal mínuszt hozunk létre, akkor pont egy kiló zsírtól szabadulsz meg. Megsúgom – ez baromság. Mielőtt még azt a kérdést tennéd fel, hogy akkor most a részvevők fogytak vagy sem, akkor hadd előzellek meg. Iszonyat sokat fogytak, igen. Kérdezheted akkor azt, hogy akkor mi itt a gond? Nos, a dolog egyszerű, vajon visszahízták-e mindet, a többségét vagy akár többet is annál, mint amit leadtak? Mert ez a nagy kérdés nem? Hiszen neked is sikerült már szoros diétával és sok mozgással fogynod, hogy aztán gyorsabban hízd vissza, mint ahogy lement. Ismerős? Hadd tegyem fel az első kérdésem. Miért nincs egyetlen olyan program sem az Egyesült Államokban, ami az ilyen show részvevőit 1-2 évvel ülteti kamera elé? Nos, ennek jogi oka van, és az, hogy a többség azóta ugyanolyan kövér. Kezded érteni a problémát? Ezek az emberek valóban hatalmas mennyiségű testzsírtól szabadultak meg, de ezt tették éhezéssel és napi 6-8 óra mozgással. Gyakorlatilag egy munkatábor feltételeit reproduálta már akkor is a két tréner, és egy olyan zárt térbe helyezte a jelentkezőket, hogy nem volt más lehetőségük, mint a fogyás. De ahogy viszakerültek a normál életükbe, tehettek bármit, visszahíztak mindent. Mondhatod, hogy persze, mert ismét lusták és falánkak lettek. Állj, három hónapon át napi 6-8 órát mozogtak, 800 kcal-os diétán voltak vagyis egyértelműen nem voltak sem falánkak, sem lusták, de ahogy elhagyták a műsort, elveszett minden akaraterejük? Egy fenét! Meg kell értened, hogy ez a show elképesztően jó példa arra, hogy mit kellene tenned a célod elérése érdekében, és arra is, hogy mi lesz veled később. Míg éhezel és halálba mozgod magad fogysz. Ahogy nem kínzod magad, máris több jön vissza, mint tervezted. Nem látod a fától az erdőt? Ma az edzők és dietetikusok 99 százaléka mégis a nagy fogyásra hasonlító tervet ad majd neked, majd 3-6 hónappal később széttárja a kezeit, mondván – hát, ha nem tartod be a tervet, akkor mégis mit vársz? Nos, ebben a tervben bele van kalkulálva a 95 százalékos bukási ráta. Nem viccelek, ennyit annak az esélye, hogy nem fogod elérni a célod. És ehhez csak a Te akaraterőd kellett, de mivel lusta és falánk vagy, nincs mit tenni. A gond az, hogy ezek a diéták a kalóriát akarják kontrollálni, nem az éhséged! Ezt a mondatot jegyezd meg. De mi történt az amerikai nagy fogyás – The Biggest Loser – szereplőivel? Nos, az, ami veled is történni szokott. Előbb nézzük mi történt velük a műsorban, és szerencsénkre azóta egy kutatás igazolja azt, miért nem működik az egyél kevesebbet – mozogj többet koncepció, hosszú távon. Ha ezt olvasod azt mondod, ez ám a remek program, ide vele nekem is. Kivéve akkor, ha megérted, szinte mind vissza is hízták az egészet, 6 évvel később. Miért? Mert a verseny során nem csak a súlyuk csökkent, hanem a nyugalmi anyagcsere is. Miért? Mert ahogy a szervezet észlelte, hogy kevesebb energia jön be, és többet kell az ezdés okán felhasználni, közel nap 800 kcal mértékben csökkentette az nyugalmi anyagcserét. A nyugalmi anyagcsere drasztikusan csökken, ahogy a bevitel is! Lefordítom, ha kevesebb kalória jön be, a szervezet tartalékol. Ettől nem leszel kevésbé éhes, ugye ez is világos? Mi az oka ennek? A kalóriacsökkentés maga. Világos, ha csökkented a kalóriabevitelt 30 százalékkal, a nyugalmi anyagcsere is csökkent, 30 százalékkal. Közben fogysz egy keveset, amit azonnal megáll, ahogy egyensúlybe kerülsz. Persze, tovább csökkented, és edzésbe kezdesz. Az eredmény ugyanaz, egy kevés fogyás, majd megáll a súly, de a szervezet már jobban konzervál, és te egyre éhesebb vagy, és mivel lassan eléred a napi 800-1000 kcal beviteli plafont, egy csomó funkció – immunrendszer, pajzsmirigy stb – működése veszít a hatékonyságából. Sőt, egyre kevesebb energiád van, ami nem csoda, mert a sejtek nem kapják meg az energiát az önjavító folyamatokhoz. És miközben te szenvedsz, még intenzívebben kell edzened! Mi a baj? Az, hogy nem a kalória egyensúly a gond, hanem az éhség, ami egy idő után visszatér, mert senkinek sincs annyi akaratereje, hogy hónapokon át küzdjön ellene! Milyen furcsa, hogy minden olyan eljárás, ahol az éhséget mesterségesen lehet szabályozni – bariátriai műtét – csökken a éhség. Miért? Mert az éhség hormonális szabályzást jelent, leptin, ghrelin, inzulin. Márpedig azt tudjuk, hogy az éhezéses diéták alatt pont az éhezésért felelős hormon termelése nő! A bariátriai műtét azonban csökkenti a ghrelin termelést és máris kevesebb az éhség, és azonnal eltűnik az inzulin rezisztencia. Csoda? Nem. Tudod, még mi csökkenti a ghrelint és növeli a teltségérzet hormon érzékenységet? Nos, elmesélem: az időben korlátozott étkezés és a böjt. Érted az ironiát? A böjt nem csökkenti a nyugalmi anyagcserét, hanem növeli!!! Ha eddig eljutottál, le a kalappal. Most nyilván azt kérdezed, hogy akkor mi a megoldás. Joggal, mert eddig mindenki azzal vádold, hogy a hibás te vagy. A lusta és falánk. Kutatási linkek: https://www.bariatricsurgerynewjersey.com/2017/12/21/hunger-satiety-bariatric-surgery-affects-hunger-hormones/ A teljes tartalom megtekintéséhez kérjük, jelentkezz be!
