A hátad gyakran nem a bűnös, hanem az áldozat

hogy fáj a háta, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a hátával „van gond”. A hátfájdalom – különösképpen deréktájékon – gyakran a test más részeiben fennálló korlátozások eredménye. A derék valójában nem a bűnös, hanem az áldozat.

Gray Cook szavaival élve „a derékfájdalom egy tünet, nem pedig egy diagnózis”.

Gray ezt bővebben is kifejti:

„Ez egy tünet, ami bárhonnan eredhet a kötött csípőtől a rossz emelési mechanikán át a csontrákig. Gyakran előfordul, hogy egy kompenzáció eredménye, melyet a test egy máshol fennálló diszfunkció ellensúlyozására alkalmaz.

 Ha megpróbálod rehabilitálni, stabilizálni vagy edzeni a gerincet anélkül, hogy megvizsgáltad volna a gerinc kompenzációja mögött rejlő potenciális okokat – csípőextenzió hiánya, az egyik oldali csípő mediális rotációjának hiánya, rossz egyensúlyérzék egy lábon, háti gerinc gyenge mobilitása –, akkor valójában nem igazán végzel alapos munkát a gerinc megóvását illetően. Megpróbálsz hozzáadni egy pozitív hatást egy olyan szituációhoz, ahol hasznosabban tennéd, ha eltávolítanál egy negatív hatást.”

Vegyünk példaként egy rotációs sportot – például a golfot, a teniszt vagy a baseballt. A lendítés végrehajtásához a testnek jelentős mértékben el kell fordulnia. A rotációt alapvetően a háti gerinc és a csípő segítségével kellene elérnünk, azonban ha ezek a területek kötöttek, előfordulhat, hogy a sportoló csalni fog, és a rotációt derékból oldja meg.

Márpedig az ágyéki gerincnek nem ez a feladata.

Shirley Sahrmann a The Diagnosis and Treatment of Movement Impairment Syndromes című könyvében megjegyzi, hogy „Az ágyéki rotáció tartománya…körülbelül 13°. A T10-L5 közti szakaszon az egyes csigolyák közti rotáció mértéke 2°. A legnagyobb rotációs tartomány az L5 és az S1 között figyelhető meg, ez 5°.”

Vagyis ha a derekad rotációjára támaszkodsz, akkor hamarosan felkészülhetsz egy sérülésre.

Az edzőteremben szintén gyakoriak azok a kompenzációk, melyek a derék sérülésének kockázatát növelik. Ha képtelen vagy kellő mértékű csípőhajlításra a stabil gerinc fenntartásához a felhúzás, illetve a kettlebell lendítés során, akkor elképzelhető, hogy a tested a derekadat kényszeríti extenzióba, ezáltal téve sebezhetővé.

Mike Boyle-t idézve:

„Egyszerűen fogalmazva a test azt teszi, ami könnyű, nem pedig azt, ami a legjobb neki.”

Ezért is fontos megérteni a regionális keresztfüggőség koncepcióját, mely „ízületről ízületre elv” néven is ismert.

Ha fáj a derekad, ami kényelmetlenséget okoz, vagy korlátoz valamilyen módon, akkor ebből könnyedén ki tudsz lábalni anélkül is, hogy egy szakember vizsgálatára és kezelésére szorulnál.

Azonban ez a következőkkel fog járni: Nem fogsz golfozni többé. Nem fogsz már futni. A teremben bizonyos gyakorlatokat már hanyagolni fogsz. Folyamatosan olyan matracot fogsz keresni, ami még kényelmesebb.

Lekorlátozod az életedet, hogy kényelmesebben érezd magad, de persze ettől még közel sem leszel funkcionálisabb. A fájdalom elmúlt ugyan, de csak azért, mert nem terheled – nem pedig azért, mert helyrejött a kiváltó ok.

Ha a tetteid nincsenek hatásra a mozgásmintáidra, akkor mégis mit érsz el velük?

Derékfájdalom esetén a leginkább felelősségteljes megoldás nem az enyhülés keresése, hanem a kiváltó okok alapos, objektív és következetes feltérképezése, mielőtt rátérnél a gerinc stabilizálására.

A komplett mozgások megfigyelése átirányíthatja és kitágíthatja a vizsgálatok terét azáltal, hogy feltár olyan korlátozásokat, melyek függetlenek ugyan az orvosi diagnózistól, azonban kezelésre szorulnak a normál működés helyreállításához. A „forrás vs ok” elmélet kapcsán a hagyományos vizsgálatok a „forrást” tárják fel. Azonban az „ok” gyakran a mobilitás, vagy a motoros kontroll terén jelentkező hiányosság egy másik régióban vagy régiókban, ezt pedig nehéz előrejelezni kizárólag az orvosi vizsgálatok segítségével. Az SFMA diagnózis feltárja az „okot”, míg az orvosi diagnózis csupán a „forrással” tud szolgálni.

Az SFMA a regionális keresztfüggőség koncepcióját alapul, mely szerint azokat a diszfunkciókat kell kezelnünk, melyek a fájdalom elsődleges forrásától távol jelentkeznek. Számos kutatás során kapcsolták össze a test egyik területének diszfunkcióját egy másik terület fájdalmával és diszfunkciójával. Erre a legjobb példa a csípő korlátozott működése, mely hatással van a derékfájdalomra, illetve a háti gerinc korlátozottsága, mely nyak-, és vállfájdalomhoz vezethet. A koncepciót az is alátámasztja, amikor a fájdalom forrásától távol eső területeket kezelünk, és ezáltal helyreállítjuk a test más területeinek működését.

 

Link: https://www.functionalmovement.com/Articles/848/why_your_back_is_often_the_victim_not_the_culprit