A börtön-tanulmány, amely megváltoztatta a tudósok elhízással kapcsolatos véleményét

g tucatjával készülnek. A gyorsan növekvő, járványszerű elhízás közepette rengeteg ilyen tanulmány jelenik meg.Ötven évvel ezelőtt, miközben az elhízás kezdett felbukkanni a kutatók radarán, másfajta tanulmány segítette radikálisan megváltoztatni az ezzel kapcsolatos tudományos véleményeket.

A szakértők ma felismerik, hogy a krónikus elhízás olyan árnyalt egészségügyi probléma, amelyet viselkedési, genetikai, élettani és kulturális tényezők befolyásolnak. Az 1960-as években azonban a hagyományos nézet szerint az elhízás egyszerűen a lustaság problémája volt. George A. Bray, a Louisiana Állami Egyetem endokrinológiai egyetemi professzora, fél évszázados karrierjét az elhízás tanulmányozására fordította.

Egy nemrégiben írt cikkben összefoglalta az évtizedekkel korábbi archaikus nézeteket (amelyek némelyike a mai lakosságban is fennáll).”Valójában az elhízást az akaraterő hiányának tekintették, és sokan azt gondolják, ha csak ezek a betegek nem ennének ennyit, akkor nem lenne ez a probléma. Az ő hibájuk volt – mondta mindenki.

Ezt a véleményt megváltoztatta egy 1971-ben közzétett tanulmány. Ez nem egy olyan kísérlet, amely a túlsúlyos egyéneket a súlycsökkentő étrendet alkalmazva fogyasztja le, hanem egy olyan kísérlet, amely a normál testtömegű embereket arra késztette, hogy elhízzanak!

Az alanyok a vermonti állami börtön fogvatartottai voltak, és csökkentett büntetést ítéltek meg az önkéntességért (ez a gyakorlat manapság etikátlan). Fél évig az étrendünket aprólékosan elemezték, először meghatározták a kiindulási súlyukat, aztán sok súlyt szedettek veük fel, majd a normál kalóriabevitellel visszatértek testúlyukhoz. A kutatók mindeközben megvizsgálták, mi folyik a fogvatartottak szervezetében . A súlygyarapodási szakaszban a fogvatartottak valóban jelentősen meghíztak főleg a főleg igaz ez a testzsírra. Naponta 10.000 kalóriát fogyasztva átlagosan 20,9% -kal, egyenként kb. 35 fontot szedtek fel!

Figyelemre méltó, hogy mindössze tíz héttel a normál étrend visszatérése után minden egyes alany visszatért korábbi méretéhez.“Ez egyértelműen ellentmond a spontán elhízásban szenvedő emberek nehézségeinek a fogyásban” – jegyezte meg Bray. “Legtöbbjük számára ez egy egész életen át tartó küzdelem.”A tanulság az volt, hogy néhány ember élettanilag nem hajlamos túlsúlyra. A testünk olyan méretű és alakú, amelyet hajlandó fenntartani. Ennek a megállapításnak a nagy bizonyítéka az volt, hogy az alanyok zsírsejtjeinek száma nem növekedett, csak a méretük.

A vermonti börtöntanulmány az első információt adta a tudósok által már megismert tényekhez: a zsírsejtek szívacsként telítődnek és ezzel magyarázható a legtöbb testsúlynövekedés. Az emberi testben található zsírsejtek számát azonban a serdülőkor határozza meg, és csak évekig tartó túlzás vagy kalória korlátozás esetén változhat, valószínűleg az episztikus változások miatt. Ez magyarázza – legalább részben -, hogy a krónikus túlsúlyos egyének számára hihetetlenül nehéz a fogyás.

A vermonti fogvatartottak elhízási tanulmánya inspirálta egy fiatal Brayt, hogy tudományos karrierjét az elhízás metabolikus okainak feltárására összpontosítsa. Most 88, és nyugdíjas, így nyugodtan beszélhet a témában olyan intellektuális fölénnyel, amelyre kevesen képesek. “Véleményem szerint az emberek nem tudatosan választják az elhízást; inkább az elhízás rájuk” csúszik “, és egyszer meglévő túlsúlyt nehéz visszafordítani” – mondja.”

Bár sokkal többet kell megtanulni, a túlevésről és az koplalásról, de a kapcsolatos vizsgálatok története és más bizonyítékok egyértelműen azt mutatják, hogy az elhízás megelőzése és kezelése nem hagyatkozhat egyszerűen arra, hogy az alanyok kevesebbet egyenek és többet mozogjanak.”