[et_pb_section bb_built=”1″][et_pb_row][et_pb_column type=”4_4″][et_pb_post_title _builder_version=”3.0.86″ title=”on” meta=”off” author=”on” date=”on” categories=”on” comments=”on” feature
Nem is lehet kérdés: az agy a sportolónak az a szerve, mely leginkább felel a teljesítményért. Az agy pedig természetesen számos különféle szintből és részből áll össze.
A sportok világában számtalan tesztet fejlesztettek már ki a nyaktól lefelé mindenre: izom biopsziák, EKG, vérpanelek, stb. De ezek mind elég keveset mondanak el a domináns szerv, vagyis az agy működéséről. Valóban vannak HRV tesztek, melyek azt állítják, hogy mérik az agyi funkciókat, de a HRV csupán az autonóm idegrendszerről (és alapvetően csupán arról a részéről, mely a keringési rendszert működteti) szolgáltat információkat. Miközben az autonóm idegrendszer rendkívül fontos a sportolók számára – különösképpen a regenerációt illetően –, a teszt nem mutatja meg a teljes képet, valamint nem mond semmit az agy egészéről, vagy a kognitív minőségekről.
Tehát mire van szükség az agy egésze működésének méréséhez?
Először EEG-t használtam, vagyis klasszikus agyhullám analízist a béta, alfa, theta, delta és SMR hullámok esetében.
De ez kevés információt nyújtott olyan fontos minőségeket illetően, mint a fáradtság, túledzés vagy teljesítmény szintek. Rendkívül nehéz EEG-t használni arra a célra, hogy releváns és jelentős információhoz juss a sportteljesítményhez kapcsolódó tényezőket illetően, és minden kétséget kizáróan nem egy olyan dolog, amit minden nap szeretnél elvégezni.
[/et_pb_text][et_pb_image _builder_version=”3.0.86″ src=”https://wpffeb1c03afb8.blob.core.windows.net/wp-media/2015/04/eeg1-raw.jpg” show_in_lightbox=”off” url_new_window=”off” use_overlay=”off” align=”center” always_center_on_mobile=”on” force_fullwidth=”off” show_bottom_space=”on” /][et_pb_text _builder_version=”3.0.86″ background_layout=”light”]
Az agy működését illetően az egyetlen mérés, mely bebizonyította a hasznosságát, egyben az egyik legrégibb, valamint az egyik legegyszerűbb is: az agy DC potenciáljának mérése. Sokan azt hihetnék, hogy ez egy új keletű és/vagy ezoterikus mérés, de valójában a DC potenciál mérésének története az 1930-as évekig nyúlik vissza, és azóta is széles körben használják.
Nem könnyű találni egy kutatást a DC potenciált illetően. Ennek két oka van: A.) a legtöbbet az egykori Szovjetunióban végezték, és nem került lefordításra; B.) a DC potenciálnak az egyes kutatók eltérő neveket adtak (pl. lassú agykérgi potenciál, állandó potenciál, kvázi-állandó potenciál, infralassú agykérgi potenciál, ultralassú agykérgi potenciál, omega potenciál, stb).
A mérés története iránt érdeklődő olvasók vessenek egy pillantást a cikk végén található bibliográfiára.
Egyszerűen fogalmazva a DC potenciál egy rendkívül lassú agyhullám (<0,5 Hz), melyet 2 elektródával lehet mérni: az egyik a jobb kéz öregujjának izompárnáján, a másik pedig a homlokon.
[/et_pb_text][et_pb_image _builder_version=”3.0.86″ src=”https://wpffeb1c03afb8.blob.core.windows.net/wp-media/2015/04/dc.jpg” show_in_lightbox=”off” url_new_window=”off” use_overlay=”off” align=”center” always_center_on_mobile=”on” force_fullwidth=”off” show_bottom_space=”on” /][et_pb_text _builder_version=”3.0.86″ background_layout=”light”]
A szabály egyszerű: az agy áramot termel, valamint elemként működve tárolja is azt. Az agy képes túl sok áram termelésére is (pl. epilepszia), de a legtöbb esetben ha rosszul alakulnak a dolgok, akkor kifogy az áramból, mert túl intenzíven és/vagy túl hosszú időn át használja azt fel. Az agy normál értéke 0 és 46 millivolt között található. Ez a feszültség az illető éberségét fejezi ki, melyet az aktivitás szintjének vagy a központi idegrendszer éberségi szintjének is neveznek. Egy optimális feszültségre van szükség az edzésterhelésre válaszként adott hasznos adaptáció eléréséhez.
A 0-nál kisebb feszültséget központi idegi fáradtságnak hívják (igen, ez az). Ez az agy (átmeneti) képtelensége arra, hogy elegendő áramot termeljen az optimális működéshez. Az agy feszültségét meg lehet változtatni információs túltöltéssel, edzéssel, táplálkozással vagy kiegészítőkkel, valamint gyógyszerekkel.
A lenti ábrákon egy példát lehet látni az Omegawave tesztre egy hosszú, kimerítő technikai és specifikus edzést megelőzően és követően egy világklasszis női teniszező esetében. Vegyük észre a feszültség esését 13.0-ról mínusz 28 millivoltra – igen, egy ilyen edzés rendkívül megterhelő az agy számára.
[/et_pb_text][et_pb_image _builder_version=”3.0.86″ src=”https://wpffeb1c03afb8.blob.core.windows.net/wp-media/2015/04/dc-potential.jpg” show_in_lightbox=”off” url_new_window=”off” use_overlay=”off” align=”center” always_center_on_mobile=”on” force_fullwidth=”off” show_bottom_space=”on” /][et_pb_text _builder_version=”3.0.86″ background_layout=”light”]
Az edzés előtt: 13.0 millivolt Az edzés után: -28.0 millivolt
A központi idegi fáradtság okozza a sok megmagyarázhatatlan rontás, hiba vagy baleset nagy részét, melyek a végrehajtás során előfordulnak. A sportolók azt mondják: „Elfelejtettem”, „Nem láttam”, „Nem hallottam”, „Nem tudom mi történt”, „Egyszerűen csak megtörtént”, stb. Ezek a kifejezések azt jelzik, hogy érdemes megvizsgálni a DC potenciáljukat – az agyuk egyszerűen csak nem volt eléggé észnél ahhoz, hogy a jó dolgot tegye jó helyen és jó időben. Mi edzők ilyenkor arra gondolunk, hogy nos, ez csak a figyelmen múlik, és azt mondjuk a sportolónak, hogy legközelebb jobban figyeljen oda. Ez nem fog működni: olyan, mintha üres elemmel akarnánk felkapcsolni egy lámpát!
Gondolj olyan tényezőkre, mint figyelem, koordináció, precizitás, kommunikáció, mozgásminőség, hatékonyság, fáradtság (Központi Idegrendszer), motoros tanulás, stb. Ezek mind csak akkor működnek optimálisan, ha az agy teljesen fel van töltve.
A DC potenciál szintjének mérése segít a központi idegi fáradtság megállapításában, a teljesítményre gyakorolt hatásának megértésében, valamint a különféle edzések és beavatkozások hatásának megállapításában. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy ne csak beszéljünk az edzés optimalizálásáról, hanem végre is hajtsuk azt.
Bibliográfia:
- Aladjalova, N.A.: Slow electrical processes in the brain; Elsevier, 1964. Burr, H.S: Blueprint for immortality; C.W.Daniel, 1972. Sologub, J, B; Elektroenzephalographie im Sport J.A.Barth Verlag, Leipzig, GDR, 1976. Bechtereva, N.P: The neurophysiological aspects of human mental activity; Oxford University Press, 1978.
- Ilyukhina, V.A; Kiryanova, R.E; Baez, E: Infraslow processes of the human brain and organization of mental activity; in: Psychophysiology.Today and Tomorrow; Pergamon Pess, 1981. Becker, R.O: Crosscurrents; Tarcher/Putnam, 1990. MyCallum, W.C; Curry, S.H: Slow potential changes in the human brain; Plenum Press, 1993.
Henk Kraaijenhof
Henk Kraaijenhof számos sportágban dolgozott együtt élsportolókkal. Jelenleg nemzetközi teljesítmény konzultánsként dolgozik számos területen, beleértve a vállalatokat, szervezeteket, a katonaságot és a rendőrséget. Ezen területeken nemzetközi előadóként is dolgozik, valamint három könyv szerzője. 2001 óta használja az Omegawave technológiát, és a cége – Vortx – az Omegawave termékek disztribútora Hollandiában, Belgiumban és Svájcban.
Link: http://www.omegawave.com/2015/04/28/testing-the-athletes-brain/
[/et_pb_text][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]
A teljes tartalom megtekintéséhez kérjük, jelentkezz be!
Bejelentkezés
