A korábbi részekben elég sokat írtam arról, hogy megfelelő mértékben stresszre van szükség ahhoz, hogy a szervezet optimálisan működjön. Mint ahogy a gyógyászatban is, itt is érvényes az állítás: a dózis mennyisége határozza meg a mérget.
A túl so
Az egyik fontos adat alapvetően az ATP szint – illetve az ATP/ADP/AMP arányokból származik, és amikor sokkal ezek az arányok szerint az ATP szintje csökken, akkor ez a szervezetet arra kényszeríti, hogy egy speciális jelúton keresztül autófágiára és mitokondriális biogenézsre adjon ki parancsot. Az AMP-activated protein kinase egy olyan energia szenzor, amit ezt a munkát elvégzi, és más játékosok segítségével arra ad utasítást, hogy újabb mitokondriumok szülessenek. Külön izgalmas, hogy a mitokondriumok nem élnek örökké, alapvetően pár nap után végük is van, hacsak nincs biogenézis.
“Az olyan metabolikus érzékelők, mint az AMPK és a SIRT1, a mitokondriumok fő szabályozójának, a PGC1α-nak a kapujai, létfontosságú láncszemek a metabolikus homeosztázis szabályozó hálózatában. Ezek a játékosok együttesen ismertetik a fizikai aktivitás és az étkezési beavatkozások sok jótékony hatását a 2. típusú cukorbetegség és az ahhoz kapcsolódó anyagcsere-rendellenességek elleni küzdelemben. Ennélfogva, ha megértjük azokat a mechanizmusokat, amelyek alapján cselekszenek, akkor az irányíthat bennünket az anyagcsere-betegségek megelőző és terápiás stratégiáinak azonosításához és fejlesztéséhez.” – Forrás itt!
Azt már csak félve említem meg, hogy a mitokondrium saját DNS-el rendelkezik, de ez nem azt jelenti, hogy a maga ura, mert a sejtmaggal folyamatosan kommunikál, 13 génen keresztül. Sőt, egyes tudósok – Seyfried – szerint a mitikondrium dönt a sejthalálról is, ami azért érdekes felvetés, mert a sérült mitokondrium nem képes lekapcsolni a sejtet, így a sejt a sérült mitokondriumok okán nem képes olcsón energiához jutni, és glikolízissel kénytelen ATP-hez jutni akkor is, ha amúgy elegendő oxigén áll rendelkezésre, és ezt írta le anno Warburg professzor is, mint egyfajta anomáliát, ahogy Szent-Györgyi is hasonló módon vezette le a ma már onkogén paradoxonnak hívott elméletét. Röviden összefoglalva hogyan lehetséges, hogy oly sokféle hatás – genetikai, karciogén, gyulladás, radioaktivitás stb – ugyanazt a betegséget hozza létre, amit rák néven ismerünk.
Tehát pár mondatban említettem, hogy az ATP:ADP:AMP arányok milyen módon érintik az úgynevezett AMPK jelutat. Ez a magyarázata annak, hogy a böjtnek miért van mitokondriális biogenézisre hatása.
De hadd említsek meg egy másik érdekességet. A légkörben található 21% oxigén a szervezetben – vérben – oldva artériásan 95-99 százalékos telítettséget jelent. Ez alatt hipoxiáról, 91 % alatt pedig extrém hipoxiáról beszélhetünk. Krónikus módon ez a szervezet halálát jelentheti, de az akut hipoxia erőteljesen érinti a mitokondriumokra ható adaptációs nyomást. A kevesebb oxigén hatékonyabb működést kíván meg, és nagyobb mitokondrium sűrűséget a dolgozó izomban. És a szív is egy dolgozó izom, igaz?
Ma egyes tudósok a krónikus betegéget akár 90%-át is mitokondriális diszfunckióként írják le, és ezeket szinte mind környezeti és életmód tényezőkre vezetik vissza, sőt, a depresszió is a látókörbe került.
Említettem, hogy a mitokondriumok egyik legfontosabb szerepe az energia biztosítása, és itt hadd említsem meg a mellékvese-kimerültség néven ismert kórképet. Mi van akkor, ha alapvetően ez is a mitokondriumok diszfunkcióját jelenti, mert kortizol és szexhormonok előállításában a mitokondriumok tevőlegesen vesznek részt.
Ne feledd, végsősoron egyetlen oka van annak, hogy lélegzel – az oxigénnek el kell jutnia a mitokondriumba. A krónikusan sok, vagy kevés oxigén túlzott ROS termelést okoz, mely egy ponton túl már sem belső, sem külső antioxidánsokkal nem győzhetők le. De akut módon sokféle stresszt használhatunk arra, hogy adaptációra kényszerítsük a szervezetet.
A teljes tartalom megtekintéséhez kérjük, jelentkezz be!
Bejelentkezés
