acios-strategia-1/">Az első rész itt olvasható.
A cikkben látható kép során remekül látható ez a probléma, ami viszont nem látható, az a probléma oka. Nos, azért is fontos a remek edző jelenléte, mert sok edzőnél eleve ilyen kivitelezést látva felmerül a gyanú, hogy a tanuló nem mást csinál, mint tökéletesen másolja az edzőt.
És már duplikáltuk is a problémát.
Alapvetően a gond nem az, hogy már a szemnek is bántó pozíciót vesz fel a sportoló teste, hanem az, hogy a gerinc úgynevezett de-centrált/centralizált ízületi pozíciót vesz fel, amely során a csigolyák nem képesek a gerincet tehermentesíteni, miközben úgy tűnik, mintha has izomzata kevésbé működne, miközben a hát izomzata – főleg az erector spinae mintha túlmőködne. És valóban, ez a lényege a extenziós kompressziós stabilizációs szindrómának.
Az egyik fontos kérdés, hogy ha légzés rendben van és a funkcionális kapacitás határain belül dolgozik az atléta, vajon drámaian javulhat-e a helyzet.
Nos, a válasz igen…
De mi okozza ezt? Nos, megint Janda lesz segítségünkre.
Szerinte a tónusos izmok elsődleges célja a stabilitás, míg a fázisos izmoké mozgás. Ha az ontogenézist is figyelembe vesszük, úgy a dolog még izgalmasabb. Janda megfigyelte, hogy születéskor az izmok csak kis része aktív a szó klasszikus értelmében. Janda ezeket az aktív izmokat „tónusos izmokként” osztályozta, amely magában foglalja ezeket az izmokat: lumbar erectors, hip flexors, adductors, levator scapulae, pectoralis. A fejlődés során az idegrendszer is masszív érési folyamaton megy át, mely során a fázisos izmok is szerepet kapnak – serratus anterior, rectus abdominis, gluteal complex, sternocleidomastoid.
Amikor az atléta meghaladja a funkcionális kapacitását, végsősoron a tónusos izmokat teszi hiperaktívvá, illetve a fázisos izmok lesznek hipoaktívak, és ennek a megnyilvánulása az, amit az edzők és gyógytornászok alsó / felső kereszt szindrómának hívnak, amit Janda az egyszerűség kedvéért nyitott olló szindrómának hívott.
De mi okozza ezt a problémát? Nos, ezek a komponensek:
- a kivitelezési sebesség
- az atlétára ható erő
- fáradtság
Itt hadd jegyezzem meg, hogy ha a rekeszizom respirációs – stabilitás feladatai közül a respiráció lesz a kötelezően választott elem, akkor mindig kénytelen feladni a stabilitást, és a központi stabilizátor szerepéről lemondva, más tónusos izmoknak adja át a stabilitási feladatot, és ilyenkor az erector spinae boldogan teszi a dolgát, csak éppen erre nem áll készen…
