Miért van az, hogy az elit atléták edzésében a kettlebell jobbára úgy jelenik meg, mint valami izgalmas kellék, amivel vagy farmer-járást végeznek, vagy anatómiailag helytelen csukló pozícióban próbálnak katonai nyomást végezni. Nos, azért, mert az edzők többsége m Nem rossz gyakorlat, de ehhez minek a kettlebell? Gyakran hallom edzőktől, hogy jó eszköz a kettlebell, de csak pár gyakorlatra lehet használni, és lássuk be, azok sem sport-specifikusak. A helyzet az, hogy a sport-specifikus edzés többsége maga a sportág gyakorlása. Kivéve, ha sportág neve erőemelés, súlyemelés és girevoy sport, ahol nyilván van megannyi kiegészítő gyakorlat, de azért a kiegészítő edzés és maga a sport-specifikus edzés azért mégis hasonló. Az edzők többsége amikor edzésről beszél, akkor gyakorlatról és eszközről beszél. Mi pedig az edzés és eszköz által kiváltott hatásról, mégpedig alapelvek mentén. Nézzük a kettlebell kétkezes lendítést, mely egyesek szerint remek metabolikus “finisher”, és szuper EPOC hatással jár a használata. Szerintem a legjobb EPOC hatása a nem megevett fánknak van, de elképzelhető, hogy magamra fogok maradni a véleményemmel. De mit tud a kettlebell kétkezes lendítés, amitől minden olyan sportban, ahol fontos a robbankonyság, sőt – a repetitív robbanékonyság – azonnal be kellene vezetni az alkalmazását? Most persze mondhatod, hogy a kettlebell lendítés úgynevezett bilaterális gyakorlat, és ebben az pozícióban nem történik valós sportági mozgás. Nos, akkor nem ismered az oldalazó lendítés és a split-squat kettlebell szakítást. De amúgy igazad van, mert ezekre a speciális készségekre majd a pályán lesz szükség, amit a pályán kell fejleszteni, de ehhez jó alapok kellenek. Például egy jó kis kettlebell lendítés meg is adja az alapok egy részét. A teljes tartalom megtekintéséhez kérjük, jelentkezz be!