Előfeszítés

Külső terhelés nélkül is maximálisan meg kell tudnod feszíteni az izmaidat. Az oroszok által akarat-gimnasztikának nevezett jelenség izgalmas módja annak, hogyan lehetsz – betartva a szabályokat – azonnal erősebb.

Az első kérdés az, hogy miért is van szükségünk az előfeszítésre. Nos, gondold el, hogy egy erőemelő a fekvenyomás esetén három dolgot tehet.

1. Minimális ellenállással magára ejti a súlyt, és onnan próbál majd sikeres nyomást kivitelezni.

2. Nagy ellenállással lassítja a súlyt a gyakorlat excentrikus mozgásmódjában.

3. Már a rúd megfogása előtt rugóként feszíti fel magát a padra, megfogáskor szinte meghajlítja a rudat, majd szinte magához húzza a az ezköszt, és ezzel virtuálisan összenyomja a rugót. A nyomás pillanatában ezt a rugót engedi dolgozni.

Ez utóbbi lesz a helyes megfejtés, és ez az, amit úgynevezett előfeszítésnek nevezünk. Mikörben is nagyfokú stabilitásról beszélünk, bizony ehhez megfelelő flexibilitással rendelkező medencefenék dukál. Az agonista izmokkal munkát végezni nem nagy mutatvány, de ebben a fékezőként dolgozó antagonistákat kvázi szinergistaként bevonna – nos az az atletikusság teteje.

Remek példa a fenti antagonista / agonista / szinergista felvágósan tudományosan hangzó helyzetre a jól végzett fekvőtámaszban karhajlítés esete. A pozíció felvételekor az ember a támaszt képző tenyereket / ujjakat szinte belecsavarja a talajba, ezzel előfeszítést hoz létre, bekapcsolja például a széles hátizmot. Negatív mozgástartományban történik a rugó felhúzása vagy összepréselése, amely a koncentrikus szakaszban, vagyis felfelé szinte kilöki az atlétát az alsó pozícióból.