Pár hónapja kezdtünk el dolgozni a Budakalász CYEB friss, NBI-es csapatával. Sokan kérdezték tőlem, hogy a kézilabdás múltam segít-e? Nos, nem. A felkészülés során pont az volt a cél, hogy ne a sportspecifikus irányzat vezessen minket, mert azzal egy valakit tudunk jó A legmélyebb részletekig kidolgozott tervvel indultunk neki a szezonnak. Senki ne várja tőlünk, hogy bajnokként végez a Kalász a szezon végén, a cél az, hogy a hozható meccseket üzembiztosan hozzuk, a sérülésk száma alacsony legyen – és kondícionális alulfejlesztés miatt ne veszítsünk, illetve a felkészítés adjon erős alapot a csapat taktikájának is. Korábban már beszéltem/írtam arról, hogy a felkészülés elején a nem specifikus felkészítésé a főszerep, amely egyre inkább kap specifikus ízt a folyamat során. 1. Nem specializált felkészülés – ebbe az időszakba eseik a mozgásdeficitek feltárása és az egyéni korrekciók betanitása. Ide tartozik a program során használt gyakorlatok betanítása, a közös nyelv kialakítása a sportolókkal. Alapvetően a fókusz ebben az időszakban tehát a kockázatok felmérésén, csökkentésén van, illetve a gyakorlat könyvtár feltöltése a cél. Ennek a blokknak nincs sport-specofokus eleme, tehát teljesen mindegy, hogy egy MMA harcos, egy nagymama vagy esetünkben profi kézilabdások állnak előttünk. Alapvetően az tehét a cél, hogy a tolás, húzás, guggolás, csípőhajlítás, kitörés, járás és antirotációs dobozokba tegyünk elég tartalmat, és szívem szerint itt tanítjuk be a bemelegítés alapjait is, mert egy ponton túl – 3 hónap – ez a sportoló önállóan végzi. A specifikus bemelegítést az oktató vezeti le. 2. Specializált felkészítés. Olyan gyakorlatok, melyek nem a sportot utánozzák, de a főbb izomcsoportokat és fiziológiai rendszereket célozzák meg. Maradunk a betanított gyakorlatoknál, de itt már általánosan fejlesztjük a játékhoz kifijezetten szükséges fizikai kapacitásokat, miközben monitorozzuk a mozgáskompetencia mutatókat – lásd FMS. Ezen a ponton a kézilabdásoknál elkezdtük használni az egylábas elemelés, padló nyomás. egykezes evezés és swing, illetve a kitörés verziókat. Alapvetően itt a hipertrófia / erő vonalon mozogtunk, és a játékosok terhelhetősége drasztikusan nőtt, hiszen a gyakorlatok már nem okoztak technikai akadályt. 3. Specializált fejlődés. A versenyhez tartozó specifikus fejlesztés. A korábban is fókuszban tartott törzs-stabilitás mellett elkezdtük a pozíció specifikus bioenergetiai rendszerek megcélzását. Ez az időszak már az edzőmeccsek idejére esett, így innentől már erősen össze kellett hangolni az edzéseket. A cél a robbanékonyság és robbanékonysági állóüképesség javítása volt, és erre szívem szerint 6 hetet szántam volna, de most ennél kevesebb időnk volt erre. Amikor azt írom, pozíció specifikus, akkor nemzetközi eredmények alapján megtörtént a pozícióra jellemző terhelési mutatók elemzési. Max és átlag HR az adott pozícióban, hány kapuralövés van jellemzően egy meccsen, mennyi felfutással kell számolni. Ezek kapus, szélső, lövő, beállós vagy irnyító esetén eltérő paraméterek. ennek megfelelően szezonban már az a cél, hogy alacsonyan tartsuk a sérülési kockázatot, és magasan a megszerzett kapacitások szintjét, kifejezetten igaz ez a robbanékonyságra, robbanékonysági állóképességre. 4. Kompetitív. Ez egy olyan terület, amivel mi nem foglalkozunk, hiszen ez a kézilabdáért felelős vezetőedző dolga. Ebben a szakaszban a kiegészítő edzések száma harmadával csökkent, és cél a felépített kapacitások és kompetenciák megőrzése. Gyakran kerül elő a KAATSU is, hiszen meccsek után sajnos előfordul, hogy a játékosok kisebb sérülések miatt nem képesek a teljes edzésmunkára A teljes tartalom megtekintéséhez kérjük, jelentkezz be!
