Az erő definíciója (Gray Cook)

x158.jpg" alt="Strength2" />

A Merriam-Webster szótárban az erő, mint főnév kapcsán az első jelentés az alábbi: „az erővel rendelkezés minősége vagy állapota, erőfeszítésre vagy állóképességre való képesség”. Ha pedig egy kicsit az erőfeszítés és az állóképesség mélyére nézünk, fellelhetjük mögöttük a munkakapacitás kifejezést.

Kezdésképpen azért is kezdtem vizsgálni az erő szó jelentését, mert együtt dolgoztam Lee Burton-nel és Dan John-nal az Essentials of Coaching and Training Functional Continuums DVD-n, ennek során pedig beiktattam kiváló erőedzők – mint például Jon Torine és Alwyn Cosgrove – meglátásait arról, hogy ha elég keményen feszegetjük az erő koncepcióját, akkor vajon munkakapacitásra bukkanunk-e a végén. Úgy vélem, jót tesz a kommunikációnk minőségének, valamint az elszámoltathatóságnak is, ha ily módon értelmezzük az erőt, nem pedig pusztán csak emelések sorozataként.

Leszámítva azt az esetet, ha azért végzel emeléseket, mert az erőemelés a választott sportágad, egész biztos valamilyen pozitív hatást szeretnél vele elérni. Legyen ez a cél akár szimplán csak az erőnléted fejlesztése, felkészülés a síszezonra vagy egy edzőtáborra, vagy csak kiegészítése egy másik hobbinak vagy edzésformának, abban vélhetően megegyezhetünk, hogy a munkakapacitás fogja lehetővé tenni a különféle készségek fejlesztését, ugyanis nagyobb lesz a fáradtsággal szembeni ellenállóképességed – így pedig az edzésidődet nem csupán volumennel tudod majd megtölteni, hanem minőségi ismétlésekkel is.

Ha emelés nélkül is tudnád tesztelni a munkakapacitást, azzal jó okot adhatnál az emelésre. Ha emelésekre van szükség a munkakapacitás teszteléséhez, akkor ezzel kizársz pár olyan erős embert, akik nem foglalkoznak emelésekkel. Ha pedig jó technikával kell emelni, akkor ezzel az edzőtermi közönség jelentős részét is kizárhatod.

Azért csinálod a tesztet, hogy tudd, mit kell gyakorolni – nem pedig azért, hogy gyakorold a tesztet.

Amikor Dan-nel az Essentials of Coaching and Training Functional Continuums DVD közben elértünk ehhez a témához, a legnagyobbproblémát, akadályt és ellentmondást az jelentette, hogy a saját súlyos és a mozgásminta kompetenciát követően áttértünk a terhelt mintákra.

Biológiai szempontból azonban nem ez történik. A kisgyerekek cipelnek különféle tárgyakat, mielőtt megpróbálnák felemelni a legnagyobb súlyt, amit csak bírnak. A természet, valamint a biológiai fejlődésünk előnyben részesíti a szubmaximális súllyal végzett cipeléseket a frissen elsajátított terhelt minták mentén történő egyszerű emelésekkel szemben.

Amikor valakinél egy diszfunkcionális mintát tárunk fel, és a korrekciós gyakorlatokat követően egyből beleugrik egy olyan emelésbe, mely hasonlít ehhez a problémás mintához, az problémát okozhat. Ha esetleg bármikor is olyasmit tettem volna, ami ilyet eredményezett, akkor most így nyílvánosan bocsánatot kérek érte – ugyanis nem szabad önkényesen megterhelnünk egy olyan mintát, amit épp csak sikerült végrehajtanunk a saját testsúlyunkkal.

Előbb meg kell vizsgálnunk, miként fest az állóképességed és az integritásod terhelés mellett egy rendkívül egyszerű mozgás – például egy farmer cipelés, egy rögzítésben cipelés, egy fej fölötti cipelés, vagy akár a török felállás egy része vagy egésze – során. Amikor már felmértük ezeket a függőleges és vízszintes, szimmetrikus és aszimmetrikus cipeléseket, akkor leszünk tisztában vele, mennyire tartós valakinek az integritása terhelés mellett.

A cipelések jelentette alapot követően térhetünk át azokra az emelésekre, melyekkel biztosítani tudjuk a bal-jobb oldali, az elülső-hátulsó oldali, valamint a felső-alsó kiegyensúlyozott munkakapacitást. Ha egy kiegyensúlyozott test elérése törekszünk, akkor negyedenként kell vizsgálnunk az állapotát. Ha vetsz egy pillantást az Y-egyensúly tesztre, megérted, miről is beszélek.

A stabilitás szót már kiveséztem anno a Movement című könyvemben, az állítva, hogy amit a stabilitás szóval ki akarunk fejezni, az valójában erő – kis izomcsoportokkal végzett szettek és ismétlések. A stabilitás nem erről szól.

A stabilitás sokkal inkább szól az időzítésről, mint az erőről, azért ha felcseréljük a motoros kontroll kifejezéssel, akkor tökéletesen értelmes lesz a mondat. Ez segít megfelelő irányban haladni, ugyanis ha azt tapasztalod, hogy hiányos a motoros kontroll, akkor olyan eszközöket használsz, melyek segítenek annak fokozásában. Amikor azonban azt tapasztalod, hogy hiányos a stabilitás, akkor egyszerűen csak azt vizsgálod meg, hogy melyik izomcsoport irányítja ezt a mozgást, és véleményed szerint hány szettre és ismétlésre lehet szükség ennek visszaszerzéséhez.

Szerinted hány szettnyi és ismétlésnyi ujjhajlításra van szükség ahhoz, hogy megtanulj zongorázni?

Erre nem létezik helyes válasz, ugyanis alapvetően hibás maga a kérdés. A zongorázás alakítja ki az időzítést és a koordinációt, mely megteremti a motoros kontrollt, ami pedig lehetővé teszi a zongorázást. Ez nem a motoros kontroll szintjén elért erőről szól, hanem a terhelés melletti megfelelő elhelyezkedésről.

Ebben vannak segítségedre a cipelések – szinte automatikusan, ha megfelelő a tartásod. Ha a kiinduló helyzet megfelelő, akkor csak annyi a dolgod, hogy felmérj egy olyan cipelést, mely 1-3 perc közti ideig tart. Ennek megfelelően módosíts a terhelésen és a tartáson. Ügyelj rá, hogy egyik teszt se legyen 1 pontos – ilyen esetben ugyanis jó eséllyel van jelen egy súlyos motoros kontroll probléma, vagy egy háttérben rejlő mobilitási probléma. Ilyen esetben pedig még csak kihívás elé sem szabad állítanod a motoros kontrollt, amíg nem tudod, valójában mi is a probléma forrása.

Ha a stabilitást helyettesítjük motoros kontrollal, az erőt pedig munkakapacitással, remélhetőleg senki nem fog felháborodni miatta. Az erő lényege nem az, hogy megteremtsünk egy szót, amit dicsőíthetünk és kitűzhetünk egy univerzálisan elérendő célként.

A munkakapacitás az, amire törekedünk, az erő pedig egy kulcsfontosságú jellemző, mely segít ennek fokozásában. A megfelelő helyen és időben az emelés az egyik leghatásosabb eszköz a munkakapacitás fejlesztésére – azonban ha az emelés nemkívánatos mellékhatásokkal jár, vagy valamilyen módon visszafogja a munkakapacitásunkat, akkor onnantól az erő már nem más, min egy üres szó. Bárki állíthatja, hogy rendelkezik vele.

Ezért óvjuk meg az erő és a stabilitás szavak nemességét. Egy rövid időre használj egy megfelelő elnevezést arra, amit el szeretnél érni a stabilitási edzéssel vagy az erőedzéssel. Hívd őket motoros kontrollnak és munkakapacitásnak. Ne bújj egy olyan kifejezés mögé, melynek nincs mértékegysége és meghatározható értéke, ami lehetővé tenné, hogy demonstráld a fejlődésedet vagy hatékonyságodat egy adott jellemző terén szükségtelen vagy nemkívánatos mellékhatások nélkül.

Remélem senkit nem bántottam meg ezzel. Ha pedig rávettelek, hogy a dobozon kívül gondolkozz – nos, ugyanezzel a kihívással kellett megküzdenem nekem is, amikor először kezdtem el feszegetni ezt a kifejezést, próbálva hű maradni önmagamhoz és a munkámhoz.

 

Link: http://graycook.com/?p=2271