Vegyük számításba a stressz összes formáját (Jeff Fish)

k. Napjainkban számos forrásból szerezhetünk a stresszel kapcsolatos statisztikákat és a kezelésére vonatkozó ajánlásokat. Ezen cikkek többségében a stressz jellemzően a mindennapi tevékenységekkel és az életmóddal kapcsolatos. Például számtalan tanulmány vizsgálja a kardiovaszkuláris egészséget, valamint a stressz és a szorongás kezelését. Azonban a sportok világában nem feltétlenül tartozik a legfőbb prioritások közé a stressz típusának, mértékének és teljesítményre gyakorolt hatásának feltárása.

Teljesítmény specialistaként a stresszt olyan tényezőnek tekintem, mely rövid és hosszú távon is szignifikáns hatással van a sportolóra. A megfelelő mértékben és időszakokban kell tudnom stresszt okozni ahhoz, hogy az adott sportág által elvárt speciális paraméterek fejlődését érhessem el a szervezetben. Stressz nélkül ez a folyamat nem tud végbe menni, ezért ebben a tekintetben a stressz az eszköztáram részét képezi – nem lehetek sikeres edző anélkül, hogy stresszt okoznék. Aki a teljesítményfokozás világán kívülről tekint eme utolsó mondatomra, annak komoly aggályai lehetnek vele szemben.

A stresszel kapcsolatos pozitívumok, valamint az utóbbi bekezdésben taglalt, a sportolók fejlődésére gyakorolt jelentős hatása mellett azonban ki kell térnünk a kezeletlen stressz negatív potenciáljára is…mely az ellenségünk. Minden egyes sportoló – és ha már itt tartunk, akkor minden egyes ember – nap mint nap folyamatosan adaptálódik a stresszhez. Napi szinten adaptálódunk a környezetünkhöz, a munkánkkal kapcsolatos elvárásokhoz, valamint a családi kötelezettségeinkhez. A testünk alkalmazkodik és megváltoztatja a funkcionális állapotát abban az esetben, ha a stressz nem túlzott intenzitású vagy rendszerességű. A stresszel való kapcsolatomat pozitívként írnám le – de kizárólag abban az esetben, ha képes vagyok észlelni és alaposan monitorozni. Ez ugyanis segít megérteni, hogy mikor és milyen mértékben kell alkalmaznom ahhoz, hogy pozitív hatással legyek a sportoló általános állapotára.

Beszéljünk egy kicsit a stressz szerepéről és általános alkalmazásáról a sportok világának különböző szintjein. A stressz jelentkezhet egy olyan sportolónál, aki először kap játéklehetőséget egy csapatban; egy olyannál, akinek a záróvizsgái hetén is lesz egy versenye; vagy akár egy olyannál is, aki egyre jobban aggódik a következő ellenfele miatt. Jellemzően azonban ez ennyivel le is zárul. A sportok világában számtalan olyan képzési program fordul elő, ahol különféle sportági edzésterveket, erőedzési terveket, állóképességi terveket és rehabilitációs terveket alkalmaznak anélkül, hogy az edzői stáb tagjai egyeztetnének egymással az optimális terhelést illetően. Képzeld bele magad annak a sportolónak a bőrébe, aki azt előbb fejezte be a megterhelő sportági edzését, melyet egy állóképességi edzés követ, majd egy erőedzés magas volumennel, végezetül pedig egy rehabilitációs edzés – és ez mind ugyanazon a napon. A hét folyamán pedig ez a nap többször is megismétlődhet, ráadásul a hét végén még egy mérkőzésed is van. Bár ezen területek mindegyikére szükség van a sportoló fejlődéséhez, ha egy átfogó heti program helyett önálló edzésenként tekintenek rájuk, az negatív hatással lehet a sportoló teljesítményére.

Hogy még tovább menjek, a stressz minden egy sportolóra másként hathat, a test eltérő rendszereit terhelve ezáltal. Például az autonóm rendszer tükrözi az elégtelen regeneráció állapotát, legyen szó például akár a hormonális, az anyagcsere vagy a központi idegrendszer fáradtságáról. Ezen rendszerek mindegyikét lehet pozitív és negatív módon is befolyásolni az edzés révén, és mindegyikük képes feltárni a rendszer kifáradásának korai jeleit még azt megelőzően, hogy a sportoló a teljesítménye csökkenését észlelné. Ez azt jelenti, hogy a sportoló a kimerültség olyan szintjéig tudja hajszolni magát, ahol a teljesítmény már jelentősen lecsökken, a funkcionális állapotba történő visszatérés pedig heteket vesz igénybe. Azonban azáltal, hogy fejlett módszerek segítségével a test összes érintett rendszerének stressz szintjét monitorozni tudjuk, teljesítmény specialistaként képesek vagyunk hatékonyabban kezelni a sportolóra ható stressz mértékét, ezáltal fokozva a teljesítményét.

Az objektív és szubjektív mérések alkalmazása kritikus fontosságú a sportolóra ható stressz mértékének megállapításához. Az is fontos, hogy nem csak a fizikális tényezők (edzésterhelés, edzésmennyiség, stb.) tudják fokozni a stresszt. A közösségi tényezők – mint például hogy valaki újként kerül be a csapatba, először vesz részt a szezon előtti alapozáson, új szobatárs – mind stresszt okozhatnak. Családdal kapcsolatos tényezők szintén előfordulhatnak, ezekre pedig szintén nagyon oda kell figyelnünk, ugyanis képesek fokozni a test rendszereinek terhelését. A test pedig nem tesz különbséget aközött, hogy milyen stresszorok korlátozzák a teljesítményét…túlzott mértékben a stressz bármely formája visszafogja a teljesítményt. Remélem, a stressz fontosságának megértése segít túllendülni a „csak lépj túl rajta” és „szedd össze magad” mentalitáson, mely időnként erősen jelen van a sportok világában. Ha az a célunk, hogy a sportolóid a legjobbjukat nyújtsák a mérkőzéseken, és tisztában vagyunk vele, hogy a stressz képes ezt gátolni, akkor úgy lehetünk a játékosaink segítségére, ha rugalmas stratégiát alkalmazunk.

A profi sportok világában az idősebb sportolóknál az edzések módosítása gyakran egyszerűen csak az életkor függvényében történik, anélkül, hogy alaposabban foglalkoznának a stressz mértékével. Én pont az ellenkezőjét tapasztaltam a munkám során – a fiatal sportolóknál, akik kevésbé magabiztosak, kevésbé érzik biztosnak a helyüket, és egy új városban kell megállniuk a helyüket, sokkal magasabb a stressz szintje, mint az edzett veteránoknál. Nem azt mondom persze, hogy a veteránnak bizonyos esetekben nem kell módosítani a programján – azonban azt hangsúlyoznám, hogy az életkor nem az egyetlen tényező, amit számításba kell venni, a fiatal sportolóknál pedig igenis kalkulálni kell az ebből fakadó stressz mértékével is.

Ezért is tartom rendkívül fontosnak, hogy egy rendszerezett, tudományos megközelítést alkalmazva tegyünk szert objektív visszajelzésekre, így ugyanis képesek lehetünk kezelni a problémákat még a kialakulásukat megelőzően. Abban is hiszek, hogy a szubjektív visszajelzéseknek is megvan a maguk helye a napi szintű kérdőívek formájában – az alvással és általános közérzettel kapcsolatban ily módon megszerzett releváns információk ugyanis kiegészítik az objektív méréseket, ezáltal egy átfogó képet nyújtva minden egyes csapattagról. Úgy vélem így tisztább képet kaphatunk arról, hogy miként képes a test adaptálódni az őt ért stresszhez, és hogyan kellene további stresszt alkalmaznom az adott napon annak érdekében, hogy pozitív fiziológiai reakciót váltsak ki. Így pedig hosszú időn át idézhetek elő stresszt és érhetek el fejlődést anélkül, hogy túlhajtanám a sportolót – vagy ami még rosszabb: kimerültségbe és sérülésbe hajszolnám őt.

 

Link: https://www.omegawave.com/2013/04/25/accounting-for-all-forms-of-stress/