Amikor az idősebbek erőedzéséről beszélünk, a többség azonnal elutasító álláspontot vesz fel. Ennek több oka is van, és részben a mi hibánk is, mert magát a tevékenységet kommunikáljuk, az előnyök helyett. És amikor erőedzésről beszélünk, a többség ezt szenvedéssel azonosítja, és magas kockázattal végezhető gyakorlatokkal. Ez tehát probléma, főleg ha tudjuk, hogy idősebb korban a fizikai erő és maga az izom biztosítja azt, hogy az alany teljes életet éljen.

De bevallom olyan orvost sem ismerek, aki idősebb páciensének úgynevezett ellenállással végzett edzést javasolt volna, kifejezetten erő és hipertrófia céllal. Az úszás, séta és bicikli remek stratégiák, de ilyenkor az orvos sajnos biztonsági játékot játszik. Gyengének lenni baromira nem kifizetődő állapot.

“Az izomerő, amely a fizikai alkalmasság fontos eleme, független szerepet tölt be a krónikus betegségek megelőzésében, míg az izomgyengeség erősen összefügg a funkcionális korlátozásokkal és a fizikai fogyatékossággal. Célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk az izomerő szerepét az egészség és a betegség és mortalitás előrejelzésében.

Az EMBASE és a MEDLINE (1980-2014) adatbázisokban vizsgálatot végeztünk, amely az izomterhelés és a mortalitás kockázatának (all-cause és cause-specific mortalitás) közötti kapcsolatát keresi. A kiválasztott publikációk 23 papírt tartalmaztak (15 epidemiológiai és 8 klinikai vizsgálat).

Az izmok ereje fordítottan és függetlenül társult az összes halálozással, még akkor is, ha több összetevőre volt beállítva, beleértve a fizikai aktivitás szintjét, vagy akár a kardirespiációs fitneszt. Ugyanezt a mintát figyelték meg a szív-érrendszeri mortalitásra; azonban a rendelkezésre álló kevés adat miatt több kutatásra van szükség. A létező vizsgálatok nem bizonyították, hogy az alacsony izomerő előre jelezheti a rákos halálozási arányt.

Ezen túlmenően számos klinikai populációban, mint például a szív- és érrendszeri betegségek, a perifériás artéria betegség, a rák, a veseelégtelenség, a krónikus obstruktív tüdőbetegség, a reumatoid arthritis és a kritikus betegségben szenvedő betegek esetében megerősítették az erős és inverz társulást. Ugyanakkor jövőbeni vizsgálatokra van szükség a jelenlegi bizonyítékok további meghatározásához és az izomerő pontos független mechanizmusainak feltárásához a halálozással kapcsolatban. Az izomerő mint módosítható kockázati tényező nagy jelentőségű lenne a közegészségügyi szempontból.”

https://www.ejinme.com/article/S0953-6205(15)00108-9/abstract