Pillérek

Pillérek

Régebben a harcművészeteknek volt harci, resztoratív, testi erőt növelő és spirituális területe is. Ha úgy tetszik, fejlesztették a mozgáskoordinációt, képesek voltak leküzdeni a belső és külső terhelést – saját testsúlyos és súlyzós/eszközös gyakorlatokon keresztül – és persze hangsúlyt fektettek a lelki háttére is. Ráadásul mindezen komponensek alig voltak elválaszthatók egymástól, egészséges átfedéssel rendelkeztek, és maga az átmenet szinte alig volt észlelhető…Ma mindez már szinte furcsán hangzik. Sajnos.

Komolyan hiszek abban, hogy kettlebellezni kell, sőt kötelező, és ebben szükséges a minimális kompetenciát megszerezni…Ugyanakkor a súllyal való mozgáshoz való adaptáció során nem felejthetjük el azt, hogy a saját test mozgatása vagy a mozgás fékezése, visszafordíthatósága különösen fontos minden ember számára, és előrébb való, mint maga a súllyal vagy bármely eszközzel folytatott edzés.

A mozgáskoordináció pedig már csak azért is különösen fontos, mert az igazán fitt – vagy fitten kinéző –  klinsek körében egyre gyakoribb az, amit egyszerűen ügyetlenségnek lehet talán a legegyszerűbben nevezni, és amely leginkább az egyszerű/összetett saját testsúlyos és ügyességet igénylő mozgások esetén észlelhető igazán, és akkor még nem is labdáztunk… A világ két méltán tisztelt speciális egységének vezetőjével/tagjával beszélgetve hangzott el az, hogy elsődlegesen a fejlett mozgáskoordinációval, magas morális szinten lévő jelölteket kívánnak csak az egységeikbe felvenni, mert minden más megtanulható, begyakorolható és fejleszthető. Egyetértek. Pár hetet az USA-ban eltöltve és pár valóban híres edzőtermet bejárva azt tapasztaltam, hogy a bemelegítési blokk során olyan gyakorlatokat alkalmaznak, amelyeknél unalmasabbakat alig tudok elképzelni, és amelyek kiválhatók lennének egy kissé összetettebb, de mozgáskoordinációt követelő gyakorlatokkal, de ahogy az edzők elmondták, nem csak az átlag kliens, de még maguk az edzők sem tudnák azokat megcsinálni. Itt az idő, hogy az ember virtuálisan összevonja a szemöldökét, de tényleg.
Elszoktunk attól, hogy guruljunk, ugorjunk, lógjunk, pörögjünk, dobjunk és elkapjunk, célozzunk, és az idegrendszerünk amely láthatóan képes lenne mindezen kihívások kezelésére, túlélési módra kapcsolva azon van, hogy ezt a napot is túléljük. Valahogy…Természetesen napi 8-12 óra ülés nem kíván magasabb szintű mozgáskoordinációt, a test folyamasan adaptálódva tökéletesen lesz képes a legkevesebb energiával hosszú távon is biztosítani ezt a testhelyzetet, de ennek ára van. A beszűkült csípő, hátgerinci és vállízületi mozgástartomány az ár, és persze a Janda által leírt felső/alsó kereszt szindróma.

Az általában lenézett szocializmusban azért olyan, hogy testnevelés még létezett, és a mostani 30-40 évesek – és idősebbek – mozgáskoordinációja átlagon feletti még ma is. Megdöbbentő látni a mai fiatalokat, akiknél már tettenérhető nem csak a fittség és erő hiánya, de az ügyességé is. Indian club gyakorlatokat tanítani itthon vagy Németországban – esetleg az USA-ban – teljesen más ritmusban, sebességgel és mélységben lehet, főleg 30 felettieknek… Itthon egy 3 órás program kifejezetten nagy mennyiségű tudás átadására alkalmas, ugyanez tőlünk nyugatra már sokkal nehezebb, mert több rávezető gyakorlatra van szükség, hiszen a többség komplex mozgást sosem tanult, és ezt felnőtt korban szinte lehetetlen megtanulni. Erre mondják, hogy rágózni és járni már nem tud – egyszerre. Nem véletlen, hogy a többség a fittség megszerzésének egyszerű módját választja – futás, súlyzózás – pedig ez a fajta fittség megszerezhető a harcművészetek és küzdősportok többségével.

Úgy tűnhet, hogy a súlyzózás ellen beszélek, és joggal kérdezheted, hogy RKC oktatóként hogy is van ez? Nos, az RKC valahogy nem akar beileni a sorba, mert az alaptétel az, hogy a kliensek többsége sérült mozgásmintával érkezik, amely a korrigálható és korrigálandó is. A korrekciók nagy többsége saját testúlyos gyakorlat, és csak a megfelelő mozgásminta bemutatása után kap jogot arra az alany, hogy a kezébe súlyt vegyen. Sokan ezt értelmetlen pepecselésnek tartják, pedig ez a valós érték, hiszen a progresszió nem a sok után a még több, hanem a jobb mozgás után a mozgás súllyal, és csak utána nagyobb súllyal, majd gyorsabban. Lásd a swing tanítási tematikája. Nem, az RKC tematika nem egyenlő azzal, amit sokan a Youtubról vesznek le jó érzékkel – “íme a súly, lengesd.” Közveszélyes álláspont ez, mert pont annyira reális, mint a ” üss pár egyenest, na ugye, hogy tudsz bokszolni” hozzáállás, ami csak addig igaz, amíg egy igazi bokszoló áll az ember elé. És nem is kell, hogy jó bokszoló legyen…

A kérdés tehát nem az, hogy az edzésed tartalmazza-e fent említett 4 komponenst – a spirituálist most szándékosan nem fejtettem ki, ez legyen magánügy – hanem az, hogy az életed tartalmazza-e. Végzel-e olyan mozgásokat, amelyet gyermekként végeztél? Képes vagy-e legalább valami hasonlóra, amit gyermekként örömmel tettél. Ha nem, akkor van mit javulni. Mindig van, de ebben az esetben különösen igaz ez.

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook