Pár gondolat…

Pár gondolat…

A Hermann Goerner-es postomban jókat vitáztak az olvasók, de vér nem folyt, ami viszonylag jó hír manapság. De hadd írjak valamiről, ami nem tartozik szorosan az ügyhöz, és mégis hozzá tartozik. Aha, néha én is képes vagyok arra, hogy egy zen mester stílusában írjak.

Amikor a Honvéd vagy a KSI sportolóival dolgoztunk, egy rövid jelenet újra és újra lejátszódott. Az edzés előkészületét nem csak a gi felvétele előzte meg – tehát átöltözés – hanem felkerült a bokagumi, a térdmerevítő, a a könyökgumi és még ki tudja milyen egyéb olyan felszerelések, amelyek nem az ún. impact sérülések megakadályozását segítik elő, hanem valamelyest a biztonság érzését sugallják a sportoló részére.

A fásli feltekerése, a boka és térdgumi felrakása egyfajta rituálé volt, amely minden edzésen ugyanúgy nézett ki. Kezdtem azt hinni, hogy ez már nem is a meglévő – vagy már meg sem lévő – sérülésről szól. Ha megkérdeztem, hogy van-e sérülés a védett területen, a válasz többnyire nem volt. Korábbi sérülés volt a válasz, de egyre inkább azt láttam, hogy a versenyzők viselkedési mintákat követnek. Korábbi postok alapján talán érdemes elgondolkodni azon, hogy a boka minden edzésen fáslival történő stabillá tétele mennyire jó ötlet, ha tudjuk, hogy a stabil boka hosszú távon mobil térdet eredményezhet. Persze, ha fent a térdmerevítő, akkor probléma megoldva, igaz? 🙂

Ha a tanulságot keresed ebben az írásban, csalódni fogsz. De a véleményed érdekelne. Tapasztaltál hasonlót mint edző? Esetleg, mint sportoló?

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook