Megriadási reflex – startle reflex

Megriadási reflex – startle reflex

A Z-Health egyik fundamentuma. Korábban írtam, az idegrendszer túlzottan is óvatos, és állandóan rémeket lát. Képes veszélyt látni bárhol, és ezt sokan annak tulajdonítják, hogy az amigdala – a limbikus rendszer része – tárolja azokat a információkat, amellyel minden beérkező információt az idegrendszer összehasonlít, és ha csak emlékezteti az idegrendszert valami veszélyesre, az a valóban veszélyes kategóriába kerül.

Az idegrendszer számos módon fejtheti áldásos segítségét. Azért, hogy a túlélést támogathassa, bármit kreálhat. Minden olyan funkciót, amely egyébként idegrendszeri felügyelet áll, leronthat. ( Erő, állóképesség, gyorsaság, koordináció, mobilitás, stabilitás stb.)

Figyelem – az idegrendszert a teljesítmény nem érdekli, a túlélés annál inkább…

De mi is az a megriadási reflex? Nos, a megriadási reflex egy igen fontos reakció. Ha az idegrendszer szerint hirtelen támadás ér – VESZÉLY – , az idegrendszer villámgyorsan reagál, minden a túlélést és harcot/menekülést támogatja:
– vállak felemelkednek – védi a sérülékeny nyaki területet, sérült nyakkal hamar vége a küzdelemnek.
– szemek – szemek szinte hunyorítanak – vakon nem lehet küzdeni, és a szemben rengeteg “fájdalom” receptor van
– a kezek az arc elő kerülnek – védeni az arcot, szemet, nyaki területet
– vázizmok megfeszülnek – eredetileg jó ötletnek tűnhetett, de ez pont azt okozza, hogy sem menekülni, sem harcolni nem tudsz. Egyes vélemények szerint célja az első 1-2 másodperc túlélése, támadás esetén.
Közben persze számos hormonális reakció zajlik le, miközben gyakorlatilag az amigdala a főnök, amely sajnos nem az analitikus gondolkodásért felel…A finom motoros mozgásoknak annyi, és a vér a szervek helyett az izmokba áramlik…Minden a harcról vagy a menekülésről szól…Szóval nem sok jó döntés születik ilyenkor.

A megriadási reflex kutatásakor a szakértők elfogadták, hogy ilyenkor szabvány választ ad az idegrendszer…És nagyjából meg is állapodtak abban, hogy ez megközelítőleg a fent leírtakat takarja, egy időben. Azokat a reakciókat, melyek nem illettek a fentiekbe, nem vették figyelembe. Jó ötletnek tűnt…

Dr. Simmons azonban 30 különféle megriadási reflexet írt le – itt a hirtelen válaszokról beszélek, nem az akkumulálódott megriadási reflexről, amely mintegy lerakódik az idegrendszerben, és egy idő után jó azonosítható módon felismerhető az alanyon, habár konkrétan senki sem ijesztgeti az illetőt…

Mondjuk a 30 válaszból az eszméletvesztés és a hirtelen szívleállás elég durva, de része a listának. Hát sok szerencsét ahhoz, hogy ájultan harcolj. De a lényeg nem ez. A hosszan tartó stressz képes a megriadási reflexhez hasonló külső – és belső – jegyeket mutatni az alanyon, amelyeket fent olvashatsz. A leejtett áll, felhúzott váll, feszes izmok árulkodó jelek, míg más izmok elfelejtenek dolgozni, kialakul hosszútávon az SMA. ( Szenzori motoros amnézia)
Van egy másik érdekes megriadás reflex, és innentől a dolog hihetetlen lehetőségeket rejt magában. A megriadási reflex egyik jele – hirtelen támadás esetén – hogy az alany első talppárnára emelkedik, ezzel is a futás/küzdés válna erősebbé. Ez a tendon guard reflexnek köszönhetően jön létre. Hatására nem csak az ínak és izmok feszülnek meg, az egész súlypont hirtelen eltolódik…Ami jó ötlet egy hirtelen támadás elhárítására, nem az egy életen át.
A hosszú távon stressz alatt élőkre is jellemző a súlypont első talppárna felé tolódása, már gyermekkorban is, állítólag az sem véletlen hogy az autista gyermekek az első talppárnán vagy lábujjhegyen járnak. Ez a tartás sajnos elősegíti a Gastrocnemius megrövidülését. És most jön az őrület. Az Gastrocnemiusnak idegi kapcsolata van a beszédközponttal egyes kutatók szerint. ( Carla Hannaford)  Számos friss kutatási adat utal arra, hogy az autista vagy beszédkészségi problémákkal küzdő gyerekeknél – akiknél szinte mindig megfigyelhető az első talppárnán járás – a Gastrocnemius akár játékos formában történő nyújtásakor jelentős javulás történt a gyerekeknél, korábban beszéddel nem kommunikáló gyerekek 1-2 hét után beszélni kezdtek. Hát ez tényleg őrület.

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook