Megjegyzés az Ed Thomas posthoz

Megjegyzés az Ed Thomas posthoz

Nagy vita övezte ezt a postot, és joggal, mert mindannyian látjuk, hogy nagy a baj. Természetesen nagy a baj az iskolaredszerrel, mert nincs elegendő óraszám, nincs elég motivált és jó szakember. A gyerekek sem akarnak edzeni, mozogni, és egyre kevesebb helyen lehet olyan mozgást végezni, olyan szakemberek keze alatt, aminek értelme is van. Hibáztathatjuk a rendszert, az elégtelen időt, a gyerekeket, de talán kezdjük azzal, ami a legnagyobb változást hozná – magunkkal.

A helyzet az, hogy mi szülők azok, akik nem mutatunk jó példát, sem mozgásban, sem étkezésben. Gyerekként mi fát másztunk, kidobóztunk és emlékszem sötétedésig rúgtuk a focit, és egyenként szedtek össze minket a szüleink, hogy végre otthon is legyünk egy keveset. Ma pedig ülünk a Tv előtt, elhíztunk, sportot csak a hírekben látunk és a szülinapi ajándékunk egy Meki meglepetés ebéd a gyerekeknek. Tényleg csak ennyire vagyunk képesek?

Az, hogy a gyerekünk mennyit sportól, mit eszik és miképpen vélekedik az egészségről, családról, tanárokról és úgy egyébként a világról rajunk múlik, és ha elég elszántak vagyunk, nincs az az iskola, ami ronthat rajta. De ha minden problémát átdobunk az iskola kerítésen azzal, hogy majd ott megoldják, hát van egy rossz hírem: nem fogják megoldani. Szóval itt az ideje szülők: ezt nekünk kell megoldani, mert senki sem kötelezett minket arra, hogy szülők legyünk, de ha már azok vagyunk, hozzuk ki belőle a legtöbbet. Ez a minimum.

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook