Kompromisszum

Kompromisszum

engedményekkel járó megegyezés – idegen szavak szótára

Kompromisszumokat hozunk naponta, edzésben és étkezésben mert “ez” még mindig jobb, mint “az”. Elfogadjuk a szürkét azzal, hogy ugyan nem teljesen fehér, de legalább nem fekete. Pontosan az ilyen kompromisszumok azok, amelyek előbb a szürkéhez visznek minket közelebb, hogy aztán annak mélyebb árnyalatain át eljussunk a feketéhez, olyan kis lépéseken keresztül, hogy a végén már szinte magunk is képesek vagyunk megmagyarázni a fekete szín előnyét.

Mindannyian tudjuk mi az egészséges étel, ahogy azt is, hogy mi nem az. Minél több kézen, eljáráson megy keresztül az alapanyag, annál kevésbé nevezhető később ételnek, és lesz belőle élelmiszer. De ahogy a ház nem otthon, hogy az élelmiszer sem feltétlenül étel. Minden olyan eljárás, amelyet az ipar tesz asztalodra, vagy talál ki neked, hogy ezen a módon edzd az tested, kérdőjelessé válik azzal, hogy ezt egy iparág találja ki Neked. Szerintük azért, hogy Neked jobb legyen. Szerintünk azért, hogy nekik jobb legyen. Micsoda különbség…


A kompromisszum azzal kezdődik, amikor az egészséges – egészségtelen vonalon elkezded középre belőni az igényeid, mert “ez” még mindig nem egészségtelen. A hazai vezető étkezési guru által forgalmazott termékekkel pont az a baj, hogy a rossz ételekkel szemben a kevésbé rossz ételeket propagálja. Nem azt mondja, hogy menj ki a piacra, és vegyél almát, szalonnát vagy éppen tojást – hanem azt, hogy vedd meg és edd az én kenyerem, konzervem, süteményem. De nem attól leszel egészséges, hogy lefogysz, hanem miközben egészséges akarsz lenni, annak “mellékhatásaként” fogysz le. Úgy tűnik ezen a lovon megint fordítva ülünk, és közben észre sem vesszük…

A modern fitnesz ipar sem arról szól elsődelegesen, hogy emberek azzal a céllal hoznak gépre fitnesz gépeket, hogy megmentsék az emberiséget az elkorcsosulástól. Persze, biztos van ilyen is, de abban a pillanatban, hogy iparrá vált, elsősorban trendeket kreál és ahhoz nélkülözhetetlen eszközöket hoz létre, ipari mennyiégben. És amikor mi az ideális edzésről mozgásról beszélünk azt mondják – még mindig jobb, ha az ember a kocsmában ülne, vagy tévét nézne. És máris megint elfogadjuk a kompromisszumot. Sokan elfogadták azt, hogy testnevelés órán legyen csak foci – pedig ez az egyik olyan tevékenység amely valós tanári tudást nem, csak felügyelet igényel. De megtanítani valakit kötelet mászni, szekrényt ugrani, súlyt lökni vagy távolt ugrani – nos, ehhez szakértelem és elhivatottság kell. Amikor valaki azzal érvel, hogy az elektro-stimulációs edzés a mozgás jó alternatívája akkor azért szelíden megkérdezném – hogyan lehet a mozgásnak a nem mozgás alternatívája?

Persze, a foci még mindig jobb, mintha tévét nézne a gyerek, de tévét nézni még mindig jobb, mintha kábítószerezne és ez utóbbi mégis jobb, mintha leszúrná az osztálytársait. És innentől csak ízlés kérdése, hol húzzuk meg a szürke és fekete közti vonalat, miközben pont a lényeget felejtjük el  – hogyan is néz ki a vakító fehér.

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook