Nos, azt sokan tudják – nem csak Juci RKC – hogy nem vagyok a futás nagy barátja. Természetesen így ez ebben a formában túlzó és nem is igaz. Mondjuk úgy, hogy nem vagyok semminek a barátja, amit viszonylag egyszerű technikailag rosszul kivitelezni, és még ipari méretekben elő is segítjük, hogy legalább tovább legyünk képesek rosszul elvégezni. A futás tökéletesen megfelel ennek a definíciónak.
Megjegyzés: közben több fórumon is belinkelték ezt az írást, ezért a következőket fűzném a posthoz:
1. Nem, nem állítom azt, hogy aki futópadon fut, az holtan rogy össze, vagy szőrős lesz a tenyere, esetleg megvakul…:)
2. Ha van időd olvasd el a belinkelt kutatási linkeket.
3. Előbb fuss jól – jó technikával – csak aztán sokat.
Túl azon, hogy a futás remek dolog, a sportszergyártók mindent elkövetnek azért, hogy erre az is képes legyen, aki alapvetően 100 méter után a fájdalomtól összeesne, mert a technikája olyan rossz. A korszerű futócípők célja az, hogy olyan energiaelnyelő zónákat tartalmazzanak, hogy kisebb terhelés érje a becsapodó lábat, és ezen keresztül az egész láncot. A törekvés dícsértes, de a hatás a tervezettel ellentétes, kivéve a a terv az volt, hogy segítsük az ortopéd sebészek praxisának növekedését. Természetesen beszélhetünk arról, hogy a gyártók micsoda energiával kutatják a területet – lásd Reebok tanulmány – miután abból indulnak ki, hogyan lehet a sarokcsapásos beérkezés hatásait csökkenteni úgy, hogy jobb alátámasztást adnak a saroknak, pontosan a futás eredeti lényegét vesztik el, mert mezítláb egyszerűen nem a sarkunkon futunk. De ezzel korábban számos postban foglalkoztam én is, mások is, tehát nem rabolnám szívesen most senki idejét. Összefoglalva: fuss mezítláb vagy VFF cipőben, hirtelen minden hiba azonnal visszajelez, és a fájdalom ott és akkor tart vissza a további ismétlésektől. Ezzel szemben a futócipő lehetővé teszi azt, hogy a hibákat százszor, ezerszer újra és újra elkövesd.
A futógépek – treadmill – egy egészen másik veszélyt jelenthetnek. Ha jártál már nagy reptereken, ahol hatalmas szállítószalagokon lehet eljutni az egyik terminálból a másikra talán már Te is észlelted azt a hatást, amikor ezen sétálva hirtelen lelépsz a szalagról, és egy pillanatra megszédülsz vagy az első pár lépésed bizonytalan. A futógépek lehetőséget adnak arra, hogy egyhelyben végezz futó tevékenységet, és ma az edzőtermek többségében ezt sokan arra használják, hogy vagy a teljes futóedzésüket ezen eszköz használatával váltsák ki, vagy itt végezzék el a bemelegítést.
Tudjuk, hogy a központi idegrendszer – CNS – bináris rendszerként minden a veszélyes vagy nem veszélyes kategóriába sorol, és ennek megfelelően reagál az adott tevékenységre, és enged meg más tevékenységeket vagy teszi őket nehézkessé vagy lehetetlenné. Jó példa erre az a sportoló, akinek a vállfájdalma csak stresszes időszaban jelenik meg, vagy egészen egyszerűen a túledzés és annak következményeként fellépő teljesítményromlás, mozgástartomány-csökkenés…
Az idegrendszer alapvetően baromi ijedős fajta, és nem csak a tényszerű veszélyekre ad azonnali választ, de ezeket részint előre vetíti, tehát egy veszélynek nem kell valóban veszélynek annak lennie, de az idegrendszer értelmezheti annak a beérkező információt vagy annak hiányát… Miután az idegrendszer elsődleges funkciója a túlélés, ezért ez a korábbi tapasztalatokon működő jelzőrendszer alapvetően a túlésési esélyeket növeli és segít ehhez kevesebb energiát felhasználni, tehát teljes mértékben a túlélést segíti elő.
Az idegrendszer alapvetően 3 rendszerből nyeri a külső információkat, ezek a vizuális, vesztibuláris és proprioceptív rendszerek, amelyek közös, finom és összehangolt munkája segít abban például, hogy tudod hol vagy, képes vagy vízszintes síkban tartani a fejed miközben a szemed egy mozgó tárgyon tartod. Minden olyan információ, ami ezt az egységet megbontja, veszélyt jelezhet, hiszen e hármas rendszer szinergiája a túlélés szempontjából kritikus. Számos tanulmány támasztja alá azt a feltételezést, hogy a CNS elvárja azt, hogy a sétáló vagy futó mozgást a körülöttünk lévő környezet változása kövesse. Magyarán fut veled a táj is, ami egy zárt edzőteremben nem annyira igaz állítás. Ez egyben azt is jelenti, hogy a beérkező proprioceptív információ a legkevésbé sincs összhangban az elvárt és beérkező vizuáis információval, ami megbontja az egységet, és veszélyként is értékelhető. Több olyan kutatás is született ebben az ügyben, egyesek szerint rövidtávon a távolság érzékelést is rontja a futógépen futás, ami azért problémás dolog, ha mondjuk autóval távozol az edzőteremből. Egy másik kutatás szerint – ezt sajnos nem leltem fel – azok körében, akik rendszeresen futnak gépen gyakoribbak a koccanásos balesetek. Nem hangzik hihetetlenül.
Tapasztalataink – Zhealth – azt mutatják, hogy a 3 rendszer megbomlása sajátságosan hat minden olyan az edzésben fontos komponensre, ami egyébként mérhető is. Az erő és a mozgástartományok csökkenése tipikus megriadási reflex aáltal kiváltott arthrokinetikus reflexet okoz az alanyoknál, tehát miközben az edzésre felkészülés során a bemelegítés lenne a cél a magasabb/jobb teljesítmény elérése okán, éppen erődeficit és mozgástaromány csökkenés tapasztalható, de megemlíthető még a koordinációs készségek csökkenése is. Furcsa módon azoknál, akiknél egyéb tesztek már eleve a feltárta a vizuális rendszer hibáját ezek a hatások kevésbé érvényesülnek, de ők eleve messze a lehetőségeitől elmaradva teljesítenek, és ehhez képest a változás alig észlelhető.